Európa nemzeteink tágabb hazája az orosz agresszió hatására hirtelen nem várt térben találta magát. Ukrajna megtámadása válaszokat igényelt politikai és gazdasági értelemben is. A repülőrajtos szankciók sokszor meggondolás nélkül záporoztak Oroszország felé. Ismerjük azt az alapvető szabályt, előbb mérj és aztán szabj. Ennek ellenére a vonalzó nem került kézbe. Ma már világos, hogy az európai unió egyoldalú segítségével sem tudja Ukrajna az agresszort térdre kényszeríteni.
Tévedni emberi dolog, de a következményeket figyelmen kívül hagyni gondatlanság. Európa nemzeteinek kényszerítése az orosz-ukrán konfliktusba elsősorba az USA érdeke. Kétségtelenül sikerült az amerikai demokrácia exportnak új hadszínteret kreálni. Mi európaiak úgy érezzük, hogy ettől eltér az érdekünk és nem akarjuk a háború eszkalációját. Geográfiai helyzeténél fogva a hosszantartó háborút az USA könnyedebben veszi, hiszen állampolgárai Európától biztonságos távolságba vannak. Az ukrán és orosz emberek hozzák az áldozatokat. Kétségtelenül leszögezhető, hogy a nemzetközi jog alapján Oroszország magatartása egyértelműen agresszió. ugyanakkor a kiváltó körülmények jövőbeni megszüntetése, már nem csak Ukrajna feladata, hanem az európai közösségé is. Azt is láthatjuk, hogy az EU vezetése a beavatkozás mellett a nemzetiségi, kisebbségi jogok érvényesítését nem tartja feladatának.
Figyelemmel arra, hogy Európa szolidáris Ukrajnával, országaink többsége humanitárius segéllyel, komoly fegyverszállításokkal is jelezte szolidaritását. Kettős állampolgáraink az egyébként értelmetlen háborúban áldozzák életüket, Kárpátaljáról egyre több magyar menekül ukrán honfitársaival együtt.
Az éremnek van egy másik oldala is, amit a hadászati szempontok vizsgálatánál érzékelünk. Az európai államok birtokában lévő fegyverek átadása kevésbé okozott gazdasági problémákat, de az új fegyverek beszerzése polgárainktól komoly pénzügyi befektetést igényel, jövőnk életszínvonalára is kihat.
A NATO-ban a szerepvállalás elsőrendű érdekünk. A magyar kormány ezt többször is nyilvánvalóvá tette. Látni kell azonban, hogy hadászati szempontból az USA gyámsága nem erősíti szuverenitásunkat, az európai demokrácia hagyományokra épülő megtartását. A hosszútávú barátság és együttműködés lényege az egyenrangúság feltétele. Az ésszerű közös döntések csak ebben az esetben fognak megvalósulni.
Európa polgárai úgy érzik, hogy az unió vezetése őket az út szélén hagyta. Elhűlve látják, hogy az EU vezetőit egyre sűrűbben érik a korrupciós gyanúsítgatások. Az ügyek azt sugallják, hogy kézben tarthatóvá váltak. Polgáraink elveszítették a vezetőikbe vetett bizalmat, ennek folyamán kontinensünk önállósága gyengül.
A 2024-es EU-s parlamenti választások kapcsán változtatásokra van szükség. Piadesztálra kell emelni a népfelség elvét, a nemzeti államok szuverenitásának elsődlegességét, a közösségi érdekek szinkronizálásával. Látnunk kell, hogy Európára sokaknak fáj a foga. Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ne fogadjunk el gyarmati szerepet. Az európai kultúra őrzői, őslakosságunk megérdemli a védelmet. Kultúránk sokszínűsége mindig vonzó lehet a kontinensek közti érdekviszonyok kapcsán.
Az unió parlamentjébe választott képviselőink nem lehetnek pártpolitikai zsoldosok.
Sáfárkodjunk geográfiai helyzetünkkel, őrizzük meg szuverenitásunkat, gyakoroljuk a szubszidiaritás elvét, mondjuk ki, hogy a béke Európa fegyvere. Biztosítsunk Kelet és Nyugat számára közlekedési lehetőséget a világ gazdaságának optimális működtetésére.
Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke
