A beszélgetés során ugyanakkor a Fehér megyeiek részéről elhangzott: a megye magyarságának erőssége, hogy más vidékekhez viszonyítva összetartó, és ez igaz a civil egyesületekre is, amelyek nem rivalizálnak egymással, hanem közösen építkeznek. Ez, akárcsak a fentebb említett program példaértékű lehet a szórványban élő további magyar közösségeknek.
A Civil Összefogás Fórum (CÖF) magyarországi, közéleti tevékenységet folytató civil szervezet, amelynek számos magyarországi és külhoni partnerszervezete van, és amely több civil klubot is működtet. Ehhez a fórumhoz tartozó újabb klubot alapítottak nemrég Nagyenyeden is; a klub vezetését Kovács Kinga, a nagyenyedi kollégium tanára vállalta el. A klub működését a CÖF is támogatja, elismert szakembereket szervez ki Nagyenyedre – elsőként Gaudi Nagy Tamás, jogász látogat majd a Fehér megyei településre, hogy decemberben az Európai Unió jövőjéről tartson előadást.
Az első klubtalálkozót már megtartották a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, azon részt vett a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) is, mint a CÖF egyik romániai partnerszervezete, Bodó Barna MCSZESZ-elnök és Brînzan-Antal Cristina MCSZESZ munkatársa képviseletében. A találkozó témája a MCSZESZ által végzett, teljes Fehér megyét lefedő Közösségépítés – értékmentéssel című projekt kiértékelése volt. Bodó Barna, a kutatás koordinátora a projekt fő lépéseit, következéseit ismertette, majd ezeket Basa Emese nagyenyedi tanár, Kónya Tibor nagyenyedi iskolalelkész, valamint Szabó Csilla miriszlói ovónő „véleményezte”, egyben javaslatokat téve a projekt folytatására.
Fel kell rázni a szórványközösségeket
Bodó Barna, az említett kutatás vezetője a találkozón kifejtette: szórványban az ember egyedül van, hiányzik az az intézményhálózat – iskola, egyház, kulturális és civil szervezetek, események –, amely segítené a kicsi közösségeket a megmaradásban, erősítené a közösség tagjainak identitását. Szerencsésebb esetekben az ilyen kicsi szórványtelepüléseken működik még iskola, gyakran összevont osztályokkal, és a helyi pap vagy pedagógus vállalja magára a magyar közösség ügyeinek intézését. Ám sokszor a kicsiny szórvány közösségek szellemi vezető nélkül maradnak, amelynek hiányában elmaradoznak az olyan tevékenységek a településen, amelyek az identitás megőrzését, megtartását támogatnák.
A Közösségépítés – értékmentéssel ezen segítene. A projekt során a MCSZESZ kiválasztotta azokat a Fehér megyei településeket – szám szerint harminckettőt –, amelyekben a magyar lakosság száma meghaladja az 50 főt, majd bejárta azokat s felmérte az igényeiket. Az így gyűjtött információkra alapozva szeretnének a projekt vezetői olyan tevékenységeket kitalálni, amelyek a közösséget megmozgatják s ezáltal a magyar identitásukat is felébresztenék, erősítenék. Amint arról Bodó Barna beszámolt, mindezt a Temesvári Szórványalapítvánnyal már tesztelték: Temes megyei szórványtelepüléseken úgynevezett szórványgondnokokat neveztek ki, akik azt a feladatot kapták, hogy időközönként szervezzenek valamilyen rendezvényt, eseményt a település magyar lakói számára. A program során eddig két település közösségi életén javítottak, és hasonló eredményekben reménykednek Fehér megyében is.
A fiatalok számára is legyenek fontosak a lokális értékek
A Közösségépítés – értékmentéssel programot ennek fényében három pillérre építette fel a civil szervezet. Elsősorban helytörténeti adatgyűjtést folytattak, a települést jól ismerő lakókkal készítettek interjúkat annak érdekében, hogy megismerjék az illető falu történetét – és nem történelmét! –, értékeit; fontos személyeket, szokásokat, hagyományokat azonosítottak be; felmérték az utóbbi időben bekövetkezett változásokat, valamint az iskola, egyház, civil szervezetek helyzetét. A falu múltját, jelenét és lehetséges jövőjét összegző interjúkat az interneten elérhetővé tennék azzal a céllal, hogy a nagyvilág és főleg a közösség fiatal tagjai tudomást szerezzenek a település értékeiről, hagyományairól. A programot egyébként 2018 nyarán kezdték el, első lépéseként a református esperesség által szervezett rendezvényen beszélgettek Fehér megyei lelkészekkel – akkor már számos település igényeit sikerült felmérniük. Ezt követően szeptembertől terepmunkát folytattak, ellátogattak a kiválasztott településekre és helyben készítették el az interjúkat. Emellett a kutatott falvak lelkészeivel is elbeszélgettek és a helyi iskolásokat is bevonták a projektbe: utóbbiaknak fotópályázatot írtak ki, ennek koordinátora Kovács Kinga volt. A fiataloknak egy, a MCSZESZ által összeállított településlistáról kellett egyet kiválasztaniuk, majd annak értékeit kellett megörökíteniük. Bodó Barna hangsúlyozta, ezzel azt érhetik el, hogy a helyi gyermekek számára is fontosak legyenek a lokális értékek, amely elengedhetetlen szempont a megmaradásban.
Bodó Barna elmondta: az így gyűjtött információk alapján kiválasztanának néhány települést, amelyen érdemes, lehet és kell segíteni. Mint elmondta: fontos a szelektálás, hiszen vannak olyan települések, amelyeken nem kell segíteni, mint Magyarlapád vagy Abrudbánya, amelyek magyar lakossága önmagában is fent tud maradni. Bodó Barna szerint megközelítőleg 4-5 olyan települést sikerült a kutatás során beazonosítani, amelyeken viszont lehetne rendezvényekkel, eseményekkel segíteni, ám a végleges döntésben inkább a helyiekre hagyatkozna.
A program segítségével a helyi, a közösséggel kapcsolatosan apatikus motiválatlanságon kívánnak változtatni. Azzal, hogy nyilvánossá teszik az interjúk és fotópályázat során összegyűjtött értékeket, remélik, hogy felébred a vágy, hogy a Fehér megyeiek elmeséljék az életüket, elinduljon az egymásra való odafigyelés, ezáltal pedig a közösségépítés, és olyan helyi hálózatok alakulnak ki, amelyek felrázzák a közösséget, és tudatosítják tagjaiban: ha nem hagyják el magukat, segítségre lelhetnek – összegezte Bodó Barna.
Célzott támogatásra lenne szükség
Kónya Tibor, a negyenyedi Bethlen Gábor Kollégium lelkésze elmondta: rendkívül örül annak, hogy végre valaki felmérte azt, mire is lenne szüksége a szórványnak, mit kell ezekben a közösségekben kiépíteni. Ez hozzájárulhat ahhoz is, hogy a közösség tagjaiban letisztázódjon, igazából nekik mire lenne szükségük; körvonalazódik, hogy a közösség milyen téren kell „pallérozza” magát, mit kell változtatni az egyházi munkában, az iskolákban, hol kell kialakítani szórványközpontokat, iskolaközpontokat, tánccsoportokat stb.
Kónya Tibor szerint a közösség tagjai rendszeresen pályáznak különböző programok megvalósítására, ám mivel a kiírt pályázatok és a közösség igényei általában nem fedik egymást, arra kérnek támogatást, amire tudnak, és nem arra, amire igazán szükségük lenne. A lelkész úgy véli, a pályázatok kiíróinak meg kellene kérdezniük a szórványközösség vezetőit, hogy mire lenne szükségük, és a javaslatok alapján döntsenek arról, hogy milyen programok finanszírozására biztosítanak lehetőséget.
„Kevesen vagyunk, s ez a kevés ember nagyon összetartó”
Basa Emeséről, a nagyenyedi kollégium oktatójáról a beszélgetés folyamán kiderült: nála fut össze a Fehér megyei civil szervezetek tevékenysége, így ő ezeknek a működéséről mesélt.
