Egy botrányos svéd nyilatkozat

Végül is nagyon jó nekünk, magyaroknak. Népszerűek vagyunk, a fél világ velünk foglalkozik, értünk aggódik. Az pedig még gyakoribb, hogy minket vagy a kormányfőnket gyalázzák, de hogy a figyelem középpontjában vagyunk, az biztos. A demokráciánkért, emberi jogainkért örökkön aggódókat már jól ismerjük. A nácizmussal, diktatúrával való vádaskodás koronázatlan királyai: Sargentini, Tavares, Macron, Timmermans, Juncker, Soros, és sok más, leginkább üvöltöző liberális és zöld elvtársnő és elvtárs, bocsánat vádaskodó1 és vádaskodó 2. No és persze a magyar társaik. De vannak friss aggódók is. Legújabban a svéd szociális ügyek minisztere, a 40-es éveiben járó szociáldemokrata Annika Strandhall kifogásolta a most bejelentett magyar családtámogatási akciótervet. „Riasztó, ami Magyarországon történik. Most Orbán azt akarja, hogy több »valódi« magyar gyerek szülessen. Ez a politika a harmincas éveket idézi” Majd még hozzátette, hogy „a hasonló politikák milyen hatással vannak arra az önállóságra, amiért a nők harcoltak”. Úgy vélem, a magyarok döntő százalékának fogalma sem volt eddig arról, hogy ki Svédország szociálisügyi minisztere, ezzel szemben a politikus asszony pár nappal a magyar hír bejelentése után máris alaposan kielemezte a magyar programot. Nos, hát ez a népszerűség. Meg minden bizonnyal Svédországban semmilyen probléma nincs szociális téren, így ráér a miniszterük velünk foglalkozni. Bár azért nehezen hiszem, hogy Annika Strandhall Orbán bejelentésének elemzésével töltötte volna a magyar évértékelés utáni éjszakát, inkább az történhetett, hogy az állandó hírvivő postagalambjai a tényeket tartalmazó dokumentumok kézbesítése során a globalizmus trágyadombján vergődtek egy sort. Mert ha nem így volt, akkor azt kell feltételeznem, hogy egy jelentős ország minisztere nem ismeri a közelmúlt történelmét. A hivatkozott 30-as években ugyanis a születések számának növelését célzó programok alapja szigorúan az árják közti kapcsolat volt.  Valószínű ezt a tételt kísérelte meg a svéd politikus átültetni magyarra. Hitvány kísérlet volt. A gyengébbek és hitványok kedvéért: a magyar tervben sehol nincs még célzás sem arra, hogy kizárólag a magyar-magyar kapcsolatból származó gyermekek esetén jár a családtámogatás, vagy hogy Orbán tiltja a más népcsoportból származók, pl. a legális bevándorlók és a magyarok házassági kapcsolatát. S mivel ilyen kitételek nincsenek, így két lehetőség áll fenn: Annika Strandhall és postagalambjai vagy szörnyen felkészületlenek és ostobák, vagy szörnyen rosszindulatúak és hazugok. A választás lehetősége az övék, de hogy riasztó a gondolkodásuk, az egyértelmű. Egyébként is teljes ostobaság a „valódi” magyar gyerekekre utalás, hiszen ha csak ránézett volna a miniszter asszony Európa géntérképére, azonnal láthatta volna, hogy a „valódi” magyar genetikai ősei a kelták, baszkok, olaszok, frízek, szaxonok, szlávok, kurgánok, aryanok(árják), zsidók, arabok, görögök, románok, anatolok, mezopotámiaiak, délszlávok, kaukázusiak, közel-keletiek, nyugat-afrikaiak, és így tovább. Legalábbis a Magyarországon ma élők ún. genetikai haplocsoportjai alapján ezekben a csoportokban az Y-kromoszómának ugyanaz a mutációja fordul elő, azaz a csoportok férfi tagjainak valamikor egy közös ősük volt. Hát ilyenek a valódi magyarok, és ennyit a „valódi magyar” vádról, valamint a 30-as évek politikájáról. És egyébként is. Genetikailag a magyar sokkal összetettebb nép, mint pl. a svéd. Akkor most a miniszter asszony észjárása szerint gyanúsítgatnunk kellene a svéd népesedési politika megalkotóit? Ráadásul az sem ártana, ha a svéd szociálisügyi miniszter kicsit tájékozódna a saját hazája ügyeiről is. Mert ha már pont a magyar családvédelmi program szúrja a svéd miniszterasszony szemét, akkor nézzünk egy kicsit a svéd családvédelmi program mélyére. „Svédország a világon az elsők közt alkalmazott olyan tudatos intézkedéseket, amelyek az újszülöttek számának növelését célozta. Ennek eredményeként alakult ki az a ma is alkalmazott családpolitikája, amely lényegesen különbözik a hagyományos elveket valló országok, Németország, Spanyolország és Olaszország hasonló célokat szolgáló intézkedéseitől. Hoem [1990] szerint a svéd családpolitika leginkább a többi skandináv ország családpolitikájához hasonlít, bár néhány elemében – például a gyermekek születése közt eltelt idő megrövidítést célzó gyorsítási díjban (speed premium) mint speciális svéd intézkedésben – jelentősebb különbséget tartalmaz. Minden valószínűség szerint ez a családpolitika is hozzájárult ahhoz, hogy Svédországban a teljes termékenységi arányszám sohasem esett 1,6 alá, és így egyszer se érte el a mélységesen mély (lowest low) Kohler és szerzőtársai [2002] által definiált 1,3-es szintet.” …„A svéd családpolitika bőkezű, mind a közvetlen pénzbeli juttatásokat, mind a természetbeni ellátásokat tekintve…, összehangolt a munkaerőpiaci intézkedésekkel és az oktatáspolitikával. Biztosítja az édesanyák munkavégzési és/vagy tanulási lehetőségét, a részmunkaidő egyetemleges és elfogadott, biztosítja a jó minőségű és olcsó, egész napos ellátást már bölcsődés kortól, és iskolás korban is.” Az idézetek a Közgazdasági szemle, LXIII. évf., 2016. decemberi számából, Berde Éva–Kovács Eszter: A svéd és a magyar termékenységi arányszám összehasonlítása című munkájából származnak. Egyes elemeiben talán még most is tanulhatunk a svéd családtámogatási rendszertől, de erősen közelítünk hozzá. Akkor most mi is a helyzet a 30-as évek politikájával, és a női önállósággal Svédországban? Lehet, hogy még egy svéd politikusnak is jobb lenne előbb tájékozódni, mielőtt lejáratja magát a fél világ előtt? És csak úgy csendben hozzáteszem, hogy Magyarországon nagyszerű szakmai, sport, vagy éppen politikai karriert elérő diplomás nők élnek, akik 3, 4 vagy több gyermeket is világra hoztak, és tisztességgel felnevelték őket. És ettől nem korlátozódott a női önállóságuk. Olyan nagyszerű magyar asszonyok neve tán még Svédországig is eljuthatott, mint Lévai Anikó (5 gyermek), Herczeg Anita (4 gyermek), Ferencz Orsolya (4 gyermek), Egerszegi Krisztina (3 gyermek). S rajtuk kívül sok, hasonlóan nagyszerű, ismeretlen magyar anya él és dolgozik, akik gyermekeik mellett diplomát szereztek, karriert értek el, és semmilyen önállóságért nem adnák cserébe a családjukat. Feminizus ide, feminizmus oda, Annika Strandhall véleménye ide, Annika Strandhall véleménye oda.

Szerző: Bencze Izabella