Példaként szolgáljon a mai nap arra, hogy a nemzeti összefogás alapeleme, a kormány és a civilek párbeszédéből fakadó, közös feladatkijelölés és a kölcsönösségre alapított bizalom.
Fáradhatatlanul tennünk kell dolgunkat a Széchenyi István által megfogalmazott célért: „Magyarország nem volt, hanem lesz”.
Az üzenet világos, nézz a lábad elé és tekints előre.
Történelmileg zavaros időket élünk. A magyar nemzet megmaradásának újabb ezer éve a tét.
Pár száz évvel ezelőtt ilyen helyzetben a Kárpát-medencében félreverték a harangokat. Ma szellemi értelemben lobbannak fel a jelzőtüzek.
Nem lehet kétségünk afelől, hogy a profitra éhes pénzvilág hitbizományosai áttörték az ország határait.
Az újkori gyarmatosítók lassan egész Európát térdre kényszerítik. A nyugati civilizáció végveszélyben van.
A közjó védelmére uniós összefogással mozgósítani kell a józan gazdasági és pénzügyi erőket.
A magyarság feladata, mint annyiszor a történelem folyamán, most is a végvárak őrzése. Tegyük a dolgunkat hittel és azzal a reménnyel, hogy a már szövetséges nyugat ezúttal időben mozgósítja felmentő erőit.
Alaptörvényünk kimondja: „a polgároknak és az államnak közös célja a jó élet, a rend, az igazság és a szabadság”.
Szent cél ez, a keresztény Európa civilizációs értékeire épül. Teljesítése csak úgy lehetséges, ha a természeti embertől a társadalmi emberig vezető létra magasabb fokára lépünk. Közben azonban nem feledhetjük ”a haza minden előtt”.
Köszönöm figyelmüket.
