Csizmadia László Úr részére !
A devizahitelek kapcsán fogalmaztam meg észrevételeimet jelen levelemben a CÖF részére. Tettem ezt azért, mert egyértelmű kiállást az Önök szervezete tett mind a pillanatnyi, mind a távlati megoldásokra vonatkozóan.
Megközelítésem nem a konkrét jogalkalmazásra utal. A kiváltó ok a jó erkölcs fogalmának említése volt. Tették ezt egy gazdasági válságból kilábaló ország esetében, amely a romok eltakarításával akar eljutni a konszolidációhoz.
Nem tartozott a mérlegelés tárgyához, hogy a családalapítás lehetősége hogyan valósítható meg a fiatalok részére. Tehát a jövedelmi viszonyok és a hitel kérdése nem mérvadó. Csak a szerződés.
Más oldalról a bankok szerepének tisztázása a gazdasági és társadalmi válság ( az én olvasatomban: kapitalista anarchia ) ismételt előidézésében. A gazdaság csúcsszervezetei, vagy nélkülözhetetlen fogaskerekek ?
A kérdés a nemzet kereteinél azonban tágabb kitekintést is igényel. A tőke a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlásának alapelve (megfogalmazásomban: a gazdasági evolúció elvének tényszerű megfogalmazása, vagyis az erősebb mindent visz) megtette mindazt, amit megtehetett. A magyar ítélkezés fellegvára a magyar gazdaságon és társadalmon vett tort nem kívánja, nem tudja orvosolni. A hivatkozás: jogállamiság.
A nagy kérdés ma már a társadalom (AZ ERKÖLCS FORRÁSA) részéről az, hogy visszamenőleges lesz-e a jogalkalmazás. A napi történések csak epizódok. A társadalom nem hagyja önmagát felszámolni. A másik oldalról pont ez a félelem alapja. A pillanatnyi öröm kézzelfogható jele a részvények értékének azonnali növekedése. A következtetést Önre bízom.
A hitelek felvételekor nem számítottunk a gazdasági válságra és később arra, hogy lesz olyan valuta, amelynek értéke növekedni fog. Ez már az Unió asztalát is érinti. A rendszerben nincsen önszabályozás, A multinacionális tőke megfoghatatlan.
A magyar gazdaság leépítése, a nyereség kivitele az országból a társadalom sarcolása, az alacsony bérek, a hitelezés gyakorlata vonzóvá tették hazánkat. Nem beszélve mindezek következtében a vidék leépüléséről. Az ipari társadalmak erejéből eddig futotta. Sorsuk megpecsételődött. Helyüket egy új formációnak kell átvennie a kapitalizmus keretein belül.
Jobb szót nem találva, a technológiai társadalmaknak. Legfontosabb feladata a rendszerszintű elemek harmonizációjának megteremtése. A történelemben lehetőség nyílik a gondolkodásunk mélyén található sajátos magyar út békés megvalósítására, a tiszta demokrácia és a nemzeti lét keretei között.
Kérdésem az, hogy ezen gondolatok, megfogalmazások, hogyan ütköznek a magyar alkotmánnyal – szándékosan nem törvénytárakat említek -. A válasz: nyitott sebet ejtett rajta.
A tőke maga alá gyűrte és korlátozta a hazai kapitalizmust. A többszörösen csonkolt hazai tőkeképződés működési zavarokkal küzd. A hazai társadalomban megszűnt a megtakarítások, ezzel párhuzamosan a tőkeképződés lehetősége. A kapitalizmus egyik legfontosabb előfeltétele, a lakossági tőkeképződés lenullázódott. Az állam védőernyője nélkül a megoldás elképzelhetetlen. Én ezt már államkapitalizmusnak hívom. Az állam segít, szervez, tulajdonol.
A kezelés módjának megértéséhez írásaimban párhuzamba állítottam a kapitalista és a feudális anarchia fogalmát. A megoldás lehetősége kézenfekvő és egyszerű, A király az állam saját eszközeit felhasználva rendet tesz, miközben megerősíti hatalmát. A társadalom nagy része támogatja a konszolidációt.
Mindez mit jelent a társadalom, a gazdaság és az állam egymásba kapcsolódó viszonyrendszerében. Az említett területek szimbiózisban történő létezését az alkotmánynak kell leszabályoznia. Tisztán kell megfogalmaznia magát a kapitalista társadalmat. Létre kell hoznia három terület közötti egyensúly állapotát. Értelmeznie kell az elmúlt történelmi időszak lepusztulási folyamatát. Meg kell fogalmaznia a társadalom erkölcse és a jog közötti kapcsolatot,
És egy másik igen fontos terület: az önvédelmi mechanizmusok kérdése, A kódolás miatt azonban ezek a kataklizma idején nem működtek. A helyzet fonákságát jól tükrözi a lakáspiac korábbi alakulása. A jogban rögzített erkölcs……..
Nyíregyháza, 2o13.12. 17.
Tisztelettel: Fodor Attila
