Magyarország a többi európai nemzet harcát vívja a brüsszeli „jakobinus konvenció” ellen, szégyen, hogy Európa országai nem sorakoznak fel mellette – írja Gerald Warner konzervatív újságíró. Szerinte az euroszkeptikusok élén Margaret Thatcher helyét Orbán Viktor foglalta el.
Azon a napon, amikor Margaret Thatcher volt brit kormányfő meghalt, az euroszkeptikus politikai erők karmesteri pálcáját, amelyet elejtett kezéből, egy másik politikus vette fel. Orbán Viktor magyar miniszterelnök rádióinterjújában kijelentette, hogy liberális, baloldali és zöld pari politikusok egymásra licitálva, nyakukon kidagadt erekkel üvöltöznek a magyar kormánnyal szemben folytatott vitájukban. Ezzel csak azt mondta ki, amit mindannyian tudunk, mégis furcsa hallani az igazságot egy uniós tagország vezetőjétől – kezdi a Magyarország körül kialakult európai vita értékelését Gerald Warner a Scotland on Sundayban megjelent publicisztikájában.
Orbán elmondja, hogy a magyarok azt hitték, Európában a tények kiegyensúlyozott mérlegelésén alapuló vita folyik, amelyben a felek feltételezik, hogy a másiknak is igaza lehet, ám az Európai Parlament (EP) nem európai hely. A tények másodlagosak. A mélyen konzervatív újságíró szerint – aki tanácsadói szerepet vállalt egy korábbi jobboldali brit kormányban, ám a jelenlegi tory kormányfő. David Cameron bírálója – a magyar miniszterelnök ezzel pontosan leírta a „brüsszeli kleptokráciát”, azaz a tolvajlás betegségében szenvedő társaságot, különösen azzal az éles elméjű megjegyzéssel, miszerint „ez nem európai hely”.
Bosszúhadjárat, diktatúra
Az EU teljes erejéből bosszúhadjáratot folytat Magyarország ellen. Úgy tesz, mintha a kormánypárt, a Fidesz ellen lépne fel, ám valójában a magyar nemzet szabadsága és értékei ellen lép fel. Teszi ezt azért, mert ezek az értékek nem egyeztethetők össze a brüsszeli diktatúra kiterjesztésének szándékával. A magyarok azt a harcot vívják, amelyet a londoni kormány elkerül, ám amelynek megvívását a britek többsége támogatja, és meg akar nyerni. Olaszország és Görögország polgárai már megtapasztalták, milyen az EU beavatkozása kormányuk meghatározásába, ám az EP képviselői a magyar parlamentet kárhoztatják azért, hogy élve kétharmados többségével megváltoztatja az alkotmányt. Ennek alapján úgy tűnik, hogy az EU-ECB-IMF trojka diktátuma elfogadható, míg a parlamenti többség érvényesítése antidemokratikus. Az EU azzal vádolja a magyar Országgyűlést, hogy kijátssza az alkotmánybíróságot, miközben éppen erre kötelezi a portugál kormányt, miután a lisszaboni alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellenesnek minősítette a megszorító intézkedések egy részét.
Képmutatás, Kádár János
A Magyarország elleni fellépést Viviane Reding, az Európai Bizottság elnökhelyettese vezeti, hangot adva aggodalmainak azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon csorbul a jog uralmának elve. Kétségei sokkal hitelesebbek lennének, ha Brüsszellel szemben fogalmazná meg azokat. Tavaly novemberben az európai számvevőszék egymás után a 18. egymást követő évben utasította el az európai költségvetés auditálását. Minden olyan miliőben, ahol érvényesül a jog uralma, egy ilyen szervezet ellen az első évben büntetőeljárást kellett volna indítani.
További fontos bírálója a magyar demokráciának Daniel Cohn-Bendit, becenevén Vörös Danny, aki jelenleg az EP zöld frakciószövetségének társelnöke. Ma ez a marxista ad leckéket a demokrácia működéséből annak a nemzetnek, amely 1956-ban fellázadt a kommunista diktatúra ellen. Sajnálatos, hogy Kádár János már nem lehet köztünk, hogy ő is megossza velünk bölcs meglátásait a demokráciával kapcsolatban – írja Warner.
Nemzet- és családrombolók
Az euroföderalista fanatikusok látszólag az alaptörvény negyedik módosítása miatt támadják Magyarországot. A jogrend aláásásának tartják azt a szabályt, amely az uniós büntetéseket közvetlenül áthárítaná a magyar adófizetőkre. Talán valamiféle közvetítőnek kellene enyhítenie a terheket? Kifogásolják, hogy a nyugdíjba küldött bírókat nem helyezték vissza állásukba. Az EU talán azt hiszi, hogy a kommunista bírók visszavétele jelenti a demokrácia tiszta érvényesülését Magyarországon?
Brüsszelnek valójában az új alkotmány ellen van kifogása – véli Warner -, pedig ez a dokumentum kivételesen tiszta kulturális és erkölcsi egységet képez. Pompásan megfogalmazza a magyar múlt, jelen és jövő közötti viszonyt, ahol az egy a francia forradalom után készült alkotmánytól elvárható. Megállapítja a kereszténység szerepét a nemzeti lét megőrzésében és fogadalmat tesz a család és a nemzet alapvető együttélésének szükségessége mellett. Emellett védi az emberi életet a fogamzásgátlástól és a házasságot a férfi és a nő egyesülésének, szövetségének definiálja.
Nem meglepő, hogy a „brüsszeli jakobinus gyűlésben ülő Robespierre-ek” gyűlölik ezt a dokumentumot. Ha ez az alkotmány fennmaradhat, az garantálja a magyar nemzeti létet – és más európai nemzetek létét is. A kereszténység-család-nemzet éppen az hármasság, amelyet az Európai Unió le akar rombolni. Magyarország a mi harcunkat is vívja, szégyen, hogy nem küzdünk mellette vállvetve – fejezi be tárcáját a Gerald Warner.
