Csizmadia László írása
Magyar Hírlap 2016.03.04.
Keresem a különbséget Németország kancellárjának véleménye, és az EU vezető elitjének migránsokkal kapcsolatos megnyilatkozásai között. Nem találom. Martin Schulz és Jean-Cloud Juncker Merkel szoknyája mögül lapos pillantásokat vetve ugyanazt szajkózzák, amit a kancellár asszony számukra közvetít. Hármuk álláspontja között nincs különbség. Minek tehát az EU Parlamentje és az Európai Bizottság?
Németország nagyhatalmi pozícióból irányít, mondhatnánk diktál. Talán ismét hegemóniára törekszik? Mindinkább világossá válik, hogy az EU-ban a demokrácia féloldalas. Van, akiknek több jár, másoknak viszont jár, de nem jut.
Magyarként és európaiként is furcsa belegondolni a kialakult helyzetbe. Angela Merkel-re csak a németek szavaztak, míg más országok is demokratikusan, önmaguk választották meg saját vezetőiket. Ebből következik az az evidencia, hogy a kancellár asszony nem lehet minden európai polgár vezetője.
A fő kérdés ezután, hogy miért is kellene elfogadnunk a „willkommenskultur” stratégiáját, és a kötelező kvótarendszert? Talán azért, mert ő a settenkedő európai föderáció élharcosa, és azt gondolja, hogy kedvenc nézetével már „a spájzban van”? Merkel saját népét sem kérdezte meg a németek álláspontjáról. Úgy gondolta, hogy önállóan áttérhet egyfajta rejtőzködően totalitárius irányításra. Ez veszélyes elképzelés, hiszen neki különösen okulnia kellett volna a II. világháborút megelőző német történelmi tapasztalatokból. Ugyanúgy, mint annak idején, Nagy-Britannia már piros lámpát villantott a német hegemóniára, és nemsokára ezt fogja tenni Franciaország is, megelégelve, hogy Francois Holland Merkel asszony táskahordozójaként figyelmen kívül hagyja a francia polgárok igényét a szuverenitásra.
A föderáció esetleges híveinek számolni kell a V-4-ek és a nyugat-balkáni országok népeinek ellenállásával, amelyek féltve őrzik nemrég megszerzett szabadságukat. Matematikai tény, és nem elhanyagolható, hogy ezen országok össznépessége meghaladja Németország lakosainak számát – ez nem kis bökkenő.
Az Unió polgárai közül egyre többen belátják, hogy a rájuk szabadított „honfoglalók” integrálása lehetetlen, jogi és erkölcsi felfogásuk ellentétes az évezredes zsidó-keresztény kultúrával és az itt hatályos jogrenddel. A behívott gazdasági bevándorlók majdani szavazatai elvileg segíthetik ugyan a CDU helyzetét, de gyengítik a CSU-val eddig fenntartott koalíciót.
Úgy tetszik, Angela Merkel leváltja a népét, és nem kíváncsi a figyelmeztető hangokra. Drága ár ez a hatalom megtartásáért. Végső győzelméhez azonban nemcsak a szervilis brüsszeli bürokrácia elitjére lenne szüksége, hanem az Európai Parlament és az Európai Bizottság többségi döntéseire is. Az Európa Tanács egyhangú támogatására pedig nem számíthat. Így tehát kevésnek bizonyulhat a magához csalogatott migráns-sereg, és a TTIP erőszakos elfogadtatása cserébe az USA támogatásáért.
Európa népe „megállj”-t kiált: a kancellár által dédelgetett föderációs szövetségi rendszerre; a zsidó-keresztény kultúra megsemmisítésére; a vallásháborúk Európába importálására; a hívatlan gazdasági bevándorlók sáskajárására. Ötszázmillió európai polgár ma még saját erőből is meg tudja védeni tágabb hazáját.
Nem tartja elfogadhatónak a görögök és törökök zsaroló módszereit. Görögország az Európai Unió tagja, így kötelessége a schengeni határ őrzése, amely nagyobb súllyal esik a latba, mint az a szintén fennálló kötelezettség, hogy hiteleit visszafizesse a németeknek és más hitelezőknek. Az atlanti védelmi rendszert biztosító NATO tagja, Törökország sem igényelhet külön juttatásokat az európai határok védelméért. Lehetősége volt arra, hogy a gazdasági bevándorlókat még török földre lépésük előtt megállítsa.
Ha Európa nyugati felének egyes vezetői és az Egyesült Államok tovább halogatják a migráns kérdés megoldását, a szíriai béke megteremtésével párhuzamosan, a V-4-ek és a nyugat-balkáni országok a kontinens védelme érdekében kénytelenek lesznek az u.n. „B terv”-et életbe léptetni.
