Bizniszágyak

Mintha semmi sem történt volna regnálásuk alatt, félresikerült intézkedéseiket, tetteiket feledve támadják a jelenlegi kormányzat egészségügyi veszélyhelyzettel kapcsolatos intézkedéseit. Úgy tesznek, mintha e téren bármi felemelőt alkottak volna a nem kevés ideig tartó lehetőségeik során.

A kórházi ágyszámok drasztikus csökkenése mellett elfeledkeztek az egészségügyben dolgozók béremeléséről, a kórházak korszerűsítéséről, és az eltapsolt költségvetési bevételeket vizitdíjjal próbálták pótolni. Szokásos módszereikkel a lakosság felé üzenetként, porhintésük részeként a betegágyak mellé minitrezorokat telepítettek.

A kórházakat a csőd szélére sodorták, a betegek hozzátartozóitól elvárták az orvosláshoz szükséges gyógyszerek ingyenes bevitelét.

A hozzáértést nélkülöző kórházi gazdálkodás milliárdos hiányai felett szemet hunyva, más fontos gazdasági ágazatoktól is elvonták a fejlesztés lehetőségét. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-félék nem tudták, mit csinálnak. Eközben az egészségügyben dolgozó tisztességes embereket félrevezették, mondván, hogy másra kell a pénz. Arra azonban nem hívták fel a figyelmet, hogy például kiépítették az orvosok szürkegazdaságát. Kialakultak a minimaffiák. Az orvosoligarchák – beosztásukkal visszaélve – a gyógyítótársadalom becsületes nagy többségét szakmai rabszolgaságba kényszerítették. Számukra legfeljebb a paraszolvencia morzsáit engedték át. A gyurcsányi szakpolitika létrehozta a talpnyalók és a diplomás szélkakasok édenkertjét.

Itt azonban álljunk meg, mert ez az orvosi „elit” élesen elkülönült a hivatásukat esküjük szellemében akkor is hűséggel szolgálók nagy többségétől. A koronavírus okozta kataklizma reflektorfénye elől most már senki sem húzódhat az ármányos sötétség mindent eltakaró, védettséget jelentő paravánja mögé. Ez a fény remélhetőleg megvilágítja és bűnbánatra készteti azon orvos-oligarchákat, akik a szegény emberek vámszedőiként tömték tele zsebeiket. Házakat, hazai és külföldi luxusnyaralókat vettek, nagy értékű autókkal közlekednek, úgy tűnik, telik erre „szerény” fizetésükből.

Kifinomult módszereiknek se szeri, se száma. Kezdjük talán ott, miért tiltakoznak a kórházi ágyak felszabadítása ellen? Heteken belül objektíven kiderült, hogy a kórházakban fölöslegesen sok az ágy. Ezek az ágyak bizniszágyként funkcionáltak. A „jóságos” orvosok mintha sajátjukat adnák, tettek kivételt, zsebpénz reményében, olyan betegekkel, akiknek ellátása otthon is megoldható lett volna. Elítélhető módon sok hozzátartozó is kényelmi szempontból érdekelt lehetett a nem indokolt kórházi elhelyezésben. A szülőtartási törvény, illetőleg a leszármazók erkölcsi kötelessége ily módon kikerülhetővé vált, hiszen azt pénzzel rövidebb-hosszabb ideig meg lehetett váltani. Meseszerű, hogy a „jóságos doktorok” óvták az időseket, nehogy kórházi távozásuk után rosszabb körülmények közé kerüljenek. Az eredmény a felesleges ágyak a mesterségesen felduzzasztott elfekvők szállásává váltak. Ügyes rendszer, mert ezt senki sem ellenőrizte, és ismételhető megoldásokat kínált. A hozzátartozóknak kedvezett, hogy ezekben az esetekben a gyógyszereket az otthoni kiadásokból meg lehetett spórolni. Ugyanakkor a kórházak eladósodását a költségvetésből szankciók nélkül finanszírozták.

Megemlíthetjük, hogy az orvos rezidensek látva oligarcha főnökeik leszedő módszereit, inkább a külföldre távozást választották.

A járványhelyzet után szembe kell nézni a valósággal, és a készenléti kapacitást megtartva, a bizniszágyakat megszüntetve, tiszta vizet önthetünk a pohárba. Az orvosoligarchák kiscsoportosmaffia-módszere elvezetett a kórházi lehetőségek és a magánrendelők összefonódásához, nagy értékű kórházi orvosi műszerek illetéktelen felhasználásához, mindez a magánbefektetők javára.

Kialakult az Itt az orvosom, hol az orvosom? játék, amely módszer a mandineres zsebpénz duzzasztását eredményezte. Ajánlatot kaphattunk az orvosoktól, hogy egy-egy kezelésnél és vizsgálatnál miként kerülhetjük el a sorban állást. Azonnal kezükbe nyomták azt a címet, ahol többszörös pénzért a vizsgálat elvégezhető akár napokon belül. Többször fordult elő, hogy az adott címen az ajtót kinyitó orvos megegyezett a kórházi tanácsot adóval. Ne legyenek kétségeink, a közvetítőrendszer sem a véletlenszerűség elvén alakult. A kiváltó okok közül csak az egyik, hogy a jobb módú páciensek szívesen választják ezt a lehetőséget. Az állami ellátórendszer és a szükségleteket extra színvonalon biztosító, magántulajdonú szolgáltatás tisztességes elválasztása most már megérne egy misét.

Emeljünk ki még egy, az orvosoligarchák közötti csapatmozgást. Ezt elnevezhetjük a körbe-körbe játék elméletének. A páciens megkeresi speciális problémájával az orvost, mire az a biztonsága kedvéért még egy másik szakorvos meglátogatását is javasolja. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy öt-hat szakorvosnak róhatjuk le hálánkat.

A kígyó a farkába harap, mert bármely orvos ajtaján megyek be, az orvoscsapat kézről kézre ad, ami komoly szervezést igényelt, pénzügyi hozama azonban korántsem elhanyagolható. A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-trió az egészségügyben eljátszott társasjátékokat kiegészítette a gyógyszergyárak ügynökeinek mozgatásával, akik megkeresve az orvosokat, hogy, hogy nem, meggyőzték őket az általuk kínált portékák használatára és felírására.
A meggyőzés formáit nem kell elemeznünk.

Térjünk vissza a kiindulóponthoz, először is állapítsuk meg, hogy az egészségügyben dolgozók túlnyomó többsége hősies odaadással küzdő honfitársunk, akiknek köszönet jár. Általános érvényűen megállapíthatjuk az orvostársadalom erkölcsi tisztaságát. Megérdemlik a többletjuttatásokat és teljesítményük hosszan tartó társadalmi elismerését. Úgy tűnik, ezt a regnáló kormány is így gondolja, és teszi a dolgát. Viszont itt az idő, amikor az erkölcs és a jog segítségével az eddig átláthatatlannak hitt egészségügyi káoszban rendet vágjunk.

A szervezeti formák átalakítása mellett az orvosoligarchák, státuszukkal visszaélő kiskirályok rendszabályozására van szükség. Ebben a munkában az egyik főszereplő lehet egy politikai érzelmektől mentes orvosi kamara, nekik elsőrendű feladatuk a szakmai etika ellen vétők szankcionálása. Lássuk, teszik-e a dolgukat?

Szerző:Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke