Őry László
Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnöke
CET elnökségi tag gondolatai
Nehezen, de azért lassan kezdünk hozzászokni, hogy 2015-ben napjainkat teljesen átszövik a bevándorlás, a migráció, a menekülthullám, az újkori népvándorlás témái.
Jómagam látom, értem és támogatom a magyar kormányzat e témákban kifejtett politikáját, elképzeléseit, terveit és intézkedéseit.
„Azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké, Magyarország a magyaroké maradna” – hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök májusban, az Európai Parlament (EP) strasbourgi ülésén.
Sokszor úgy tűnik, hogy egyedül vívjuk csatánkat – ebben a témában is – az európai liberális ideológiát képviselő, a multikulturalizmust életre hívó, a bevándorlást a mai napig támogató rögeszmével szemben, főleg, ha Nyugat Európa irányába vetjük tekintetünket. A saját balliberális ellenzékünkről nem is beszélve.
Pedig nem. Vannak még sokan, akik hasonlóan gondolkodnak a konzervatív oldalon Nyugat Európában, és itt hangsúlyozottan a konzervatívokról beszélek, és nem a szélsőséges pártokról, mozgalmakról.
Egyikük bajor testvéreink, akikkel több mint ezeréves barátság köt minket össze államalapító Szent István királyunk, és Bajor Gizella házasságkötése óta.
Emlékszem, hogy 2010-ben lenyűgözve hallgattuk sokan Thomas Habermann, bajor CSU képviselő beszédét Nyíregyházán, amelyben beszélt a közös történelemről, a barátságról, a magyarok történelmi szerepéről a keresztény Európa védelmében.
Röviden, a teljesség igénye nélkül:
„Az Emberek Magyarországon és Bajorországban több mint 1000 éve élnek szoros és szilárd kapcsolatban egymással. Szent István felesége Bajor Gizella Bambergből, közvetlenül az én pátriámból származik. Az elmúlt 1000 évben újra meg újra intenzív történelmi kapcsolatok voltak népeink és országaink között, könyvek és kiállítások sokasága mutatta be jó és baráti viszonyunkat.
Európa sokat köszönhet Magyarországnak. Magyarország több mint 1000 év óta rendkívül önfeláldozóan védte a kereszténységünket, a keresztény értékeket és a szabadságunkat sok keleti, és a határos déli népekkel szemben. Magyarország gondoskodott arról, hogy mi európaiak mindmáig jólétben és biztonságban, szabadságban és szociális békében élhessünk.
Magyarország az elmúlt évtizedekben mindezért újra és újra rengeteg áldozatot hozott.
Németországban ezt senki nem felejtette el. Hadd emlékeztessem csak a közelmúltra, a XX. századi eseményekre, a két világháborúra, amelyek a Trianoni Szerződésben óriási területvesztéssel jártak Magyarország számára, a kommunista önkényuralom, a diktatúra és a totalitarizmus időszakára, 1989 óta egy új Európa felépítésére.
Szükségünk van a különböző nemzetek egyenrangú partneri kapcsolatára, barátságra az emberek között, a béke és a szabadság céljainak közös követésére, az emberi és polgári jogok általános elismerésére, általánosan kötelező, mindannyiunkra érvényes szabályok szerinti gazdasági együttműködésre, és erős Európára a kontinensek és a világ különböző régiói közötti versenyben.
Közép-Európában 65 év óta már nem kellett háborút megélnünk – hála Istennek.
Ennek így is kell maradni. Az olyan emberek, akik ismerik, tisztelik és becsülik egymást, akik közelednek egymás felé, beszélnek egymással, kölcsönösen tekintettel vannak egymásra, nem viselnek háborút, és nem fognak egymáson erőszakot elkövetni.
Ezért van szükségünk szoros együttlétre, partnerkapcsolatokra az iskolákban, a fiatalság találkozásaira, barátságokra városok és falvak között, a kultúra és a sport területén a különböző egyesületek országokon átívelő rendezvényeire.”
Eddig az idézet a 2010-ben elhangzott beszédből. Akárhányszor átolvasom mindig üdítően hatnak ezek a páratlan gondolatok, melyeket egy hazánkat, hazánk történelmét jól ismerő nyugat-európai politikus, a bajor konzervatív CSU képviselője fogalmazott meg 2010-ben Nyíregyházán egy általunk szervezett civil rendezvényen.
Hozzá kel tenni a tényszerűség kedvéért, hogy Habermann úr legjobb barátja magyar származású. Konkrétabban Dr. Franz Szabad, aki 1941-ben Nagyszőlősön, látta meg a napvilágot, és aki anyai ágon a Báró Perényi család leszármazottja, és nem utolsósorban az én egyik legjobb barátom már lassan nyolc éve egy kalandos találkozásnak köszönhetően.
A bajor politikus, Thomas Habermann idézett beszéde óta eltelt 5 év, és most itt van nekünk a migrációs áradat, az újkori Népvándorlás, amely témában néha az az érzésünk támadhat, hogy egyedül állunk helyzetkezelési elképzeléseinkkel, terveinkkel, főleg nyugat-európai viszonylatban. Hála Istennek nem.
Németországban, amelyet talán a legsúlyosabban érint e probléma, a bajor konzervatív CSU – a magyar kormányzathoz hasonlóan – megoldandó problémaként, és nem áldásként tekint a bevándorlásra, ami 2015-re hihetetlen nagyságokba emelkedett. Ezenkívül hasonlóan a magyar kormányzó pártcsaládhoz, a bajor CSU is folyton megkapja a baloldali és zöld ellenzéktől, hogy micsoda kirekesztő, szélsőséges gondolkodás az, ahogyan kezelni tervezik a bevándorlás kérdését.
De nézzünk konkrétumokat is.
2013 végén a bevándorlási szabályok szigorítását sürgette a bajor konzervatív CSU, majd 2014 januárjában már egyértelművé is tették: „aki csal, az repül”, vagyis ki kell tiltani az országból a szociális támogatást jogtalanul megszerző külföldieket
„Aki csak azért költözik Németországba, hogy kényelembe helyezze magát a szociális függőágyon, attól megtagadjuk a szociális juttatásokat”
A bajor konzervatívok szerint tenni kell azért is, hogy a bevándorlók családi körben is németül beszéljenek. (nagyjából minden ötödik ember bevándorló hátterű a 80,5 milliós Németországban)
Természetesen azonnal jött a nálunk is már jól ismert ellenzéki (szociáldemokrata SPD, a Baloldal és a Zöldek) válasza:
Nem szabad „hamis, általánosító ítéletekkel hangulatot kelteni a szegények ellen” – jegyezte meg az SPD alelnöke, Aydan Özoguz bevándorlási, menekültügyi és társadalmi integrációért felelős tárca nélküli miniszter.
A bajor konzervatívok „a szélsőjobb nótáját fújják” a bevándorlási szigorítások követelésével – idézte a Der Tagesspiegel Michael Hartmannt, az SPD belpolitikai szóvivőjét.
Az ellenzéki pártok, a Baloldal és a Zöldek még élesebben bírálták a CSU-t. Egyenesen idegenellenes uszításnak minősítették javaslatait.
2014 év végére a CSU egy hétpontos tervet készített a menekültkérdés kezelésére. A legfontosabb javaslat az, hogy a német (bajor)-osztrák határon átmenetileg állítsák vissza a határellenőrzést, felfüggesztve az uniós belső határok ellenőrzésének megszüntetéséről rendelkező schengeni egyezményt.
A CSU szerint az olasz hatóságok elfogadhatatlan magatartása miatt a Földközi-tengeren érkező menekültek akadálytalanul és tömegesen áramolnak Ausztrián keresztül Németországba, mindenekelőtt a bajor tartományba, és ellátásuk súlyosan megterheli az államot.
A legfrissebb fejlemények (2015. július): Bajorországban a tartományi kormány tervei szerint gyorsított eljárásban döntenek a nyugat-balkáni térségből származó menedékkérőkről és a lehető leggyorsabban kitoloncolják őket.
A bajor miniszterelnök hangsúlyozta, hogy határozottan különbséget kell tenni a “védelemre szoruló menekültek és a (Németországban) maradás esélyével nem rendelkező menekültek” között.
A tervek szerint a nyugat-balkáni menedékkérőket két új, nagy befogadóképességű állomáson helyezik majd el. Ezeket az úgynevezettet balkáni migrációs útvonal mentén, a bajor-osztrák határ térségében állítják fel. Az állomásokra érkezők ügyében lehetőleg néhány nap, legfeljebb pedig két hét alatt döntenek, és azonnal visszaszállítják hazájukba mindazokat, akiknek menedékjogi kérelmét elutasítják.
A kérelem elutasítása miatt németországi tartózkodásra nem jogosult személyek kitoloncolása “azonnali és folyamatos” lesz – emelte ki az akciótervet ismertetve Horst Seehofer, bajor miniszterelnök.
Természetesen újra megjött az ellenzéki huhogás: A szociáldemokraták (SPD) és az ellenzéki pártok bírálták a bajor kezdeményezést. A müncheni tervek csak arra szolgálnak, hogy a CSU versenyre keljen a jobboldali populistákkal és “begyűjtsön néhány jó pontot a kocsmai törzsasztaloknál” – mondta Ralf Stegner, az SPD elnökhelyettese egy lapinterjúban.
Az SPD-től balra álló Baloldal szerint Horst Seehofer és pártja “a menekültügyben visszatért az olcsó populizmushoz”, míg a Zöldek szerint a CSU hozzáállása “a populizmusnál is túlmegy, egyenesen cinizmus”.
Bajor barátaink példája jól tükrözi, hogy nem a Nyugat európai országokkal, nemzetekkel van általában baj, hanem a nyugat-európai baloldali, liberális és zöld pártokkal, politikusokkal mind nemzeti szinteken, és mind az Európai Unió szintjén. Ezek a pártok, politikusok, legyenek akár kormányon, akár ellenzékben a globalizációt, és ezzel párhuzamosan az önmagát mind a mai napig liberalizmusnak nevező ideológiát képviselik. Ez az ideológia az, amelyik nagyon tudatosan, szívós és kitartó munkával arra törekszik, hogy a nemzettudatot, és ezzel párhuzamosan a nemzetállamokat gyakorlatilag megszüntesse. Nemhiába multikulti pártiak, és nemhiába bevándorlás pártiak jelen pillanatban is.
A bajor CSU tehát hasonlóan gondolkodik, és cselekszik a magyar kormányzathoz bevándorláskérdésben (is), talán csak nem olyan hangosan, és karakánul, de a remény még nem veszett el, mármint az ébredés reménye Nyugat Európában sem.
Annak ellenére, hogy valakik állandóan arra törekszenek, hogy alvó állapotban legyünk itt a vén Európában mindannyian, még akkor is, amikor egy újkori népvándorlás özöne ért el bennünket, és alakíthatja át gyökeresen saját, illetve gyermekeink, unokáink életét, mondjuk ki, nem egészen jó irányba, és akkor még finoman fogalmaztam.
Hajrá magyarok, hajrá bajorok, hajrá Európa!
