Akivel nem lehetett elhitetni, hogy az MSZMP, ha elhagyja a nevéből az M betűt, attól már tökéletesen „megújult”, az egy pillanatra sem csodálkozik Németh Szilárd kijelentésén, és nem kételkedik igazságtartalmában: „az MSZP egy bűnözőt véd”. Nem először és bizonyára nem is utoljára. (Ezúttal Bárándy Péter, a Medgyessy kormány egykori igazságügyi minisztere lesz, az eddigi helyett, a terrorizmusért első fokon tíz évre ítélt, a magyar rendőrök bántalmazását a röszkei határátkelőnél megszervező „menekült”, Ahmed H. ügyvédje.). Legfeljebb azon ütődünk meg, hogy azok, akik tömeggyilkosokat mentegettek, törvény elé állításukat megakadályozták, a kommunizmus szinte minden bűnével és bűnözőjével kapcsolatban a bűnpártolás „álláspontjára” helyezkedtek, most azzal próbálnak visszavágni (legalábbis Bárándy Gergely szocialista képviselő, a fájától nem messze esett alma), hogy a második Orbán kormány kiadta a jogerősen elítélt azeri baltás gyilkost hazájának, ahol büntetése letöltése helyett, bár erre ígéretet tettek, valószínűleg inkább nemzeti hőst faragtak belőle. Milyen jó lenne, hogyha ezt a konzekvens igazságérzetet és szigort az utódpártiak azokkal szemben is érvényesítették volna, akik nálunk a kommunizmus idején ártatlan emberek ezreit végezték ki, kínozták halálra! Persze, „törvényesen”!
Csakhogy ezek az ő elvtársaik voltak, akik többször is rárontottak saját (?) nemzetükre, és akik azóta is szent tehenek. Élvezik a gyilkosságokért jutalmul kapott magas szintű egzisztenciát, jut abból bőven még a lemenőiknek is. Ha az azeri baltás gyilkos (vagy bárki) mondjuk, egy piszok magyar ellenforradalmárt gyilkolt volna meg (lefejezéssel vagy bárhogy), valószínűleg a posztkommunista politikai tábor liberális hőse lenne. Börtönbe legalábbis semmiképpen sem került volna, mint ahogy nála jóval kegyetlenebb gyilkosok sem kerültek, ha egyszer élvezték az elvtársi szolidaritást.
Így hát az atyja mellett vitézül és dicséretesen kiálló szocialista politikus nem becsületgólt, hanem öngólt lőtt. Emlékezetébe idézte a társadalomnak, a kommunizmus áldozatainak, hogy a bolsevista a számára az erkölcsös cselekedet (még ma is, ahogy ez a hajdani etika könyvükben megfogalmazást nyert) az, ami a szocializmus és a szocialisták érdekeit szolgálja. Ilyen cselekedet esetében a kegyetlenségtől el lehet tekinteni, sőt még érdem is, a „kemény, határozott fellépés”, hiszen az osztályellenséggel való leszámolást segíti!
Ahmed H. meg persze keményen betartott a szemét nacionalista, fasiszta, Orbán kormány rendőreinek. Nem „tárgyakat” (ahogy a jogvédők jelentése szól), hanem köveket dobott ugyan rájuk, de a a magyargyűlölő posztbolsevista ellenzék számára ez a legjobb ajánlólevél. Lehet, hogy ennél csak az lenne jobb, ha fegyvert használt volna?…
K. I. B.
