A kommunizmus és globalizmus között csupán időbeli síkon van lényegi eltérés
Egyesek szerint a történelem ismétli önmagát. Mások szerint nem, de tanulságos. Sir Bryan Cartledge történész, diplomata 2009-ben lebilincselő és empatikus könyvet írt Magyarország XX. századi tragédiájáról Trianon egy angol szemével címmel. Ebben a műben a korszak kiemelkedő politikai alakjainak néhány gondolata is megjelent. Tisza István miniszterelnök nem sokkal 1917-es lemondása előtt egy parlamenti beszédében a következőket mondta: „Olyan vidékeken, amelyeken különböző népfajok és nemzetek keverten laknak együtt (…) csakis nemzeti jelleg nélküli állam jöhet létre, vagy pedig az a faj adja meg az állam jellegét, amely számánál és súlyánál fogva dominál.” A történelem már igazolta Tisza István okfejtését.
Manapság ezzel a tézissel áll szemben az EU vezetőinek, Jean-Claude Junckernek, Angela Merkel asszonynak, az ENSZ főtitkárának, António Guterresnek, Soros Györgynek, támogatóinak és kiszolgálóinak, az unió politikai és erkölcsi gátlásoktól mentes megmondóembereinek fősodratú álláspontja a globalizmussal kapcsolatban.
Hát nézzük Európa lehetőségeit a migráció örvényében! A „nemzeti jelleg nélküli állam”, vagyis a nyílt társadalom, más szóval a globalizmus európai győzelme rémisztő jövőképet vázol fel Európa őslakosainak. Miért is? Emlékezzünk a kommunista internacionalizmus jelszavaira: „a múltat végképp eltörölni, (…) összefogni hát, és nemzetközivé lesz holnapra a világ.” Tudjuk, mit eredményezett a múlt eltörlésének kísérlete, a kommunizmus agymosása, a proletárdiktatúra hatalma. Áldozatainak száma világviszonylatban több mint százmillió. Értsük meg végre, hogy a kommunizmus és globalizmus között csupán időbeli síkon van eltérés. Céljaikban, módszereikben, demagóg hazugságaikban jórészt azonosak.
A másik Tisza-féle vízió: a súlyánál fogva erősebb faj dominanciája. Európa muszlim lakosainak száma jelenleg még „csak” hat-hét százalék körül mozog, de már ez is tízmilliókat jelent. A dominancia ereje azonban ennek a számnak többszörös hatványa. A keresztény alapú Nyugat-Európa már behódolt az iszlám dominanciának. Gőzerővel folynak templomrombolások, és vége a karácsonyok mintegy 1700 éves misztériumának. Működnek a no-go zónák és a saría szabályai. A gyökér nélküli hatalmaskodók kordába szorítják saját fajuk nőtagjainak viselkedését, eltitkolják a migránsok által elkövetett bűncselekményeket, és Merkel-betontömbök közé szorítják Európa városainak az életét. Bedöntik a média szabadságát, elszegényítik, elárulják népüket, hazájukat, kontinensüket, és agresszív módon megcsúfolják a demokráciát.
Sir Bryan Cartledge szükségesnek tartotta a Bethlen István 1922-es egyik beszédéből származó idézet bemutatását is. „A valódi demokrácia vezető szerepet biztosít a tanult, kulturált elemeknek. Minden politikai rendszer, amely megpróbálja tagadni ezt az elvet, nem érdemli meg a demokratikus címkét, mert akkor pusztán a demagógiát szítja. A demokrácia csakis a gazdag, jól felépített és magas kultúrájú országokhoz illő politikai forma. Azokban az országokban, ahol ezek a feltételek hiányoznak, a demokrácia durva politikai konfliktussá degenerálódik, mert a teljes szólásszabadság és gyülekezési szabadság nagy hatalmú eszközök, amelyekkel félre lehet vezetni a tömegeket.”
Bethlen realista politikus volt, és hatékony, még ha sokszor gátlástalan intézkedéseket is hozott. De vannak olyan történelmi időszakok, amikor az alapvető emberi jogok észszerűtlen, túlzott értelmezése és előtérbe helyezése helyett a kemény kéz politikáját kell alkalmazni. Enélkül bizonyos időszakokban egy nemzet, egy ország, egy kontinens teljes szétzüllése, szétesése az egyetlen út, amit a történelem felkínál.
Sir Bryan Cartledge szerint Bethlen István „Türelmes pragmatizmusa visszakormányozta az országot páriastátusából oda, hogy a nemzetközi közösség teljes jogú, elismert tagja legyen”. Vagyis Bethlen István tudott valamit egy vészhelyzetbe került ország irányításáról. Idézetét szándékosan nem kapcsolom a szavazati jog korlátozásának koncepciójához, mert annál több van benne. Mit is állít Bethlen István? „A teljes szólásszabadság és gyülekezési szabadság nagy hatalmú eszközök, amelyekkel félre lehet vezetni a tömegeket.”
Hát nem ez történik ma a vészhelyzetbe került Európában? Az emberi szabadságjogok olyan típusú túllihegése folyik a ballib médiában és a globalitás támogatói között, amely egy valódi demokráciát soha meg nem élt, vagy azt nem igazán értő emberi populáció számára – a szabadság hamis és értelmezhetetlen látszatát keltve – abszolút félrevezetéshez vezet.
A bevándorlókra gondolok. Európa erőteljesen halad afelé, hogy a demokrácia durva konfliktussá degenerálódjon. Persze ehhez kellenek a mai Károlyi Mihályok, Kun Bélák, Edvard Benesek, Tomas Masarykok, a magyarokat végképpen gyűlölő Robert William Seton-Watsonok és nemzetközi társaik, akiknek az országunkat hátba támadó tevékenysége miatt már évekkel 1920 júniusa előtt eldőlt a sorsunk. Lassan eldőlni látszik Európa sorsa is. A Rotschildok, a Rockefellerek, a Bilderberg-csoport tagjai, Soros és NGO-i, az Európai Bizottság elnöke, az EU más politikai és illegitim, migránsbarát, és attól hasznot remélő irányítói, az ENSZ főtitkára, az aluliskolázott Martin Schulz már régóta dolgoznak ezen. És mindnyájan behelyettesíthetők a száz évvel ezelőtti történelem meghatározó alakjainak arcképcsarnokába. Csak akkor Magyarországot szabdalták szét a populizmus mocskos eszközeivel, most pedig Európát.
Akárhogy is nézzük, nagyobb léptékben, de ugyanúgy megtalálhatók a nemtörődömök, a zsoldosok, a gyűlölködők, a hazaárulók, a hatalom megszállottjai, a gazdasági érdekszférák képviselői, a lakájmédia, a mainstream lovagok, a hazudozók, a tudatlanok, a megtévesztettek és a kiszolgáltatott ártatlanok, a haszonlesők tömegei, mint Trianon történelmi vetületeiben.
A döntéshozók a népek demokráciáját akkor is sárba taposták, és ma is ezt teszik. A demokrácia üveggyöngyeivel pedig félrevezetik a tudatlanokat, az aluliskolázottakat, a migránsokat, a kiszolgáltatottakat. Hát így nő össze Tisza és Bethlen gondolatisága a jelenlegi európai helyzettel. No meg a magyarral és a közelgő európai Trianonnal.
1920-ban Magyarországot megcsonkolták. Most Európán a sor. Más eszközök, más módszerek, de az eredmény ugyanaz. Európa Trianonja a küszöbön áll. Kérdés, hogy Magyarország száz év után ismételten át kívánja-e élni a csonkolás egy másik fajtájának borzalmait? Ha nem, a nemzetmentő politika az egyetlen lehetőség, amivel elkerülhetjük az összeomlást. Összefogva az immunitást még megtartó V4-országokkal, az osztrákokkal és néhány épelméjű nyugat-európai politikussal. Mint eddig. Csak még szorosabban, még intenzívebben és minden áron. Nincs más megoldás.
A szerző jogász
