Az Orbán-kormánnyal szembeni támadások gyökere

Immáron hatodik éve tartanak a második, majd a harmadik Orbán-kormánnyal szembeni külföldről érkező támadások, s erejük nem csökken. Érdemes visszatekintenünk: vajon miben rejlik e támadások gyökere?

A 2010-ben hatalomra lépett második Orbán-kormány szakított a nemzetközi közvéleményben uralkodó, mainstream neoliberális áramlattal. Szakított, mert felismerte, hogy a mainstream piaci dogmák követése, az IMF, a Világbank, az Európai Unió, az Európai Bank, az Egyesült Államok gazdasági és politikai „ajánlatai”, vagy inkább követelései (lakossági megszorításokról, privatizációról, külföldi tőkéről, az állam szerepének gyengítéséről stb.) egyenes úton vezetnek a további eladósodáshoz, a gazdasági csődhöz, a társadalom elszegényedéséhez.

Felismerte, hogy a piac, a profit-elv korlátlan érvényesülése, a pénzügyi-gazdasági szféra behatolása az államba kiszolgáltatottá teszi az országot és végletekig legyengíti a társadalmat. Felborul a piac, az állam és a társadalom közötti természetes egyensúly, mely a közjó megvalósulásának alapfeltétele; a piac átveszi a hatalmat állam és társadalom felett, s mivel a piac globális hatalommá vált, ez egyben a nemzeti szuverenitás elvesztését is jelenti.

S itt már eljutottunk az Orbán-kormánnyal szembeni igen heves indulatok és támadások, egyszerre jogállami és ideológiai kritikák alapjáig, valódi gyökeréig. Egyszerűen szólva, az Orbán-kormány „kiverte a biztosítékot” a neoliberális közvéleményben, de még inkább az ezek mögött álló globális pénzügyi-gazdasági körökben, mert az uralkodó gondolkodásmódot – vagy, ha a tudománytörténész Thomas Kuhn fogalmát használjuk, paradigmát – kérdőjelezte meg, s ennél aligha van nagyobb bűn széles e világon.

Ha ebből indulunk ki, akkor már nem is kell csodálkoznunk annyira a Magyarországgal szembeni támadássorozaton. Fontos azonban látnunk, hogy a globális pénzügyi és gazdasági körök, a világot uraló multicégek és bankóriások, hedge foundok, befektetői társaságok stb., stb. nem nyíltan lépnek fel az Orbán-kormánnyal és Magyarországgal szemben, hanem maguk elé tolják egyfelől a különféle nemzetközi politikai és gazdasági szervezeteket, az EU-t, másfelől pedig a neoliberális ideológiai iránt elkötelezett és a neoliberális hálózatba bekötött közéleti szereplőket, a sajtót és a médiát.

S itt kell megemlítenünk, hogy sajnálatos módon ennek a neoliberális nemzetközi network-nek részét képezik a hazai- bal- és balliberális pártok és szervezetek (tisztelet a nagyon kevés kivételnek). Ezek a politikai szereplők, az MSZP-től kezdve az Együtt-ön és a PM-en át a Demokratikus Koalícióig, nem pusztán demokratikus ellenfelei egy tisztességes versenyben a kormánypártoknak, hanem a neoliberális nemzetközi hálózat szerves részeként, annak érdekeit követve cselekednek – például az Európai Parlamentben. Tevékenységük gyakran együtt jár a közös nemzeti érdekektől való elfordulással, a nemzeti szuverenitás-szempontok feladásával, az Orbán-kormány nemzetközi lejáratásával, diktatórikussá, fasisztává, nácivá és antiszemitává minősítésével.

A baloldali ellenzék egy jelentős része tehát nem a nemzeti konszenzuson belüli, a nemzeti érdekeknek feltétel nélkül elkötelezett politikai szereplőként lép fel a belpolitikában, hanem a nemzetközi neoliberális hálózat részeként, abból kiindulva, hogy Magyarországon demokrácia csak akkor lesz, ha távozik a hatalomból az Orbán-kormány. Ha valami igazából destabilizálhatja a demokráciát hazánkban, akkor éppen ez a politika-felfogás, amely lényegében osztályharcos és polgárháborús, miközben a modern demokráciák éppen az által stabilizálódtak, hogy létrehozták a kölcsönös politikai együttélés kereteit. A magyarországi baloldal ezt a politikai együttélést kívánja felrúgni, még az előtt, mielőtt létrejött volna.

A globális pénzügyi-gazdasági körök tehát a Magyarországgal szembeni támadás során maguk elé tolják a bal-balliberális politikai szereplőket – kiegészítve zöldekkel, radikális baloldaliakkal és kommunistákkal. Ez pedig azért fontos a globális körök számára, mert fellépésüket ideológiai mezben tudják megtenni a legkülönbözőbb fórumokon az EU-tól kezdve az Európa Tanácson át egészen a Velencei Bizottságig, az ENSZ-ig és tovább.

A külföldi és magyar balliberális pártok és közéleti szereplők számára gyakorlatilag elviselhetetlen az, amit az Orbán-kormány képvisel: a nemzeti szuverenitás védelme, a tradíciók védelme, az átlagemberek védelme, a kereszténység védelme, a hagyományos családmodell védelme és még sorolhatnánk. Számukra ezek az értékek szitokszavak, hiszen ők éppen mindenben az ellenkezőjét hirdetik annak, amit az Orbán-kormány: a nemzeti szuverenitás fals eszme, a tradíciók nem számítanak, az átlagemberek fogadják el, hogy „nincs ingyenebéd”, hogy, úgymond, „minden a profitról szól”, a kereszténység elavult, avíttas és érdektelen, a hagyományos családmodell pedig a szabad nemi identitásválasztás súlyos kerékkötője stb., stb.

A két kör – globális gazdasági szereplők és baloldali, liberális politikai körök – közötti együttműködés természetesen nem teljesen érdekmentes: az úgynevezett „befektetők” finanszírozzák, magyarul hatalmas pénzekkel támogatják a liberális és baloldali véleménymondókat, többek között ösztöndíjakkal, alapítványokon keresztül, meghívásokkal, magas politikai és közéleti állásokkal, elnökségi és felügyelőbizottsági tagságokkal, kitüntetésekkel és hadd ne soroljam.

Így áll össze az Orbán-kormánnyal szembeni érdek- és érték-alapú támadássorozat és alkot „kéjes” egységet.