Az új földjogi szabályozás 2014. május 1-jei hatályba lépésével egyidejűleg a nem közeli hozzátartozók között szerződéssel létesített haszonélvezeti jogok a törvény erejénél fogva megszüntetésre kerültek. Erre a „zsebszerződések” elleni fellépés keretében került sor, ugyanis számos esetben a haszonélvezet eredeti funkciójától (családon belüli vagyoni viszonyok rendezése, lásd özvegyi jog) eltérve külföldiek vagy jogi személyek számára alapítottak ilyen jogosultságot. A jogi kiskapu 2002. január 1-jétől megszüntetésre került, azonban a korábban létrehozott haszonélvezeti jogviszonyok akkor nem kerültek rendezésre.
Több érintett – jórészt külföldi állampolgárok – az Alkotmánybíróság előtt megtámadták az új magyar törvény őket hátrányosan érintő rendelkezéseit, valamint az alapvető jogok országgyűlési biztosa és a vonatkozó ügyekben eljáró bíróság is indítvánnyal élt. Az Alkotmánybíróság döntése elsősorban azt tartalmazza, hogy a kifogásolt szabályozás, azaz a nem közeli hozzátartozók között szerződéssel létesített haszonélvezeti jogok törvénnyel való megszüntetése nem ütközik az Alaptörvény rendelkezéseibe. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság mind az indítványozó személyek, mind az alapvető jogok biztosának, mind pedig az indítványozó bíróságoknak a rendelkezés megsemmisítésére irányuló kezdeményezését elutasította.
Az AB döntés alapján a jogalkotónak mindössze a felek közötti elszámolási viszony technikai kérdéseit kell rendeznie abban a kérdéskörben, ami a felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, például ha a felek megállapodása értelmében a haszonélvezetet szerző fél előre megfizetett ellenérték fejében szerezte meg az említett jogokat, akkor a szerződésnek a megszűnésére tekintettel követelheti az előre megfizetett ellenérték időarányos részének a visszatérítését.
Ennek szabályozására az Országgyűlés számára az AB 2015. december 1-jéig adott határidőt. Erre tekintettel a Kormány megfelelő határidőben kidolgozza és az Országgyűlés elő terjeszti a szükséges módosításokat.
