A posztkommunista egyetemekről

A magyar egyetemeket a kommunisták megszállták a szocializmus alatt és ott is maradtak a mai napig. Ez különösen jellemző a társadalomtudományi szakokon, a természettudományt kevésbé érinti az ideológia. A posztkommunisták idővel egybekapcsolódtak a posztmodern és nyugati liberális ideológiákkal, aminek hatása mind a mai napig kísért. Így fordulhat elő, hogy keresztény szempontú elemzés sem a filozófián sem a vallástudományi szakokon nem fordulhat elő. Az ilyen tudományos elemzéseket leminősítik, a szakdolgozatokat, doktori disszertációkat visszatartják, megtagadják a tudományos fokozatot.

A következő eset megtörtént Magyarországon, sőt a mai napig tart. A doktorandusz egy jó nevű vidéki egyetem Neveléstudományi doktori iskoláját végezte, amikor megismerkedett a posztmodern filozófiával. Hamarosan minden szakirodalmat elolvasott róla és rájött, e filozófia hatása mennyire átszövi a mai pedagógiát és oktatási rendszert szerte a világon. Így témáját megváltoztatta és a posztmodern, oktatási rendszerre történő hatását kezdte vizsgálni. Itt azonban szimpla vaskalaposságba ütközött, mert a professzor azt mondta, vagy a pedagógia vagy a filozófia, a kettő együtt nem lehet a disszertáció tárgya, pedig a multidiszciplináris dolgozat már régen ismert volt. Miután a delikvens ultimátumot kapott, átment a Filozófiai doktori iskolába. Sejthető volt, hogy a filozófián nem fogadják el a pedagógiával való foglalkozást, így újból témát váltott.

Mivel lehet meggyalázni a filozófusokat?

Ezúttal a posztmodern filozófia kialakulását kezdte vizsgálni, a XIX. századi filozófiától való indulással. A témavezetője, aki az intézmény vezetője volt egyben biztatta, hogy szakmailag jó, alapos munkát végzett, mindezt nagyon jó stílusban írta meg. A meglepetés a házi védésen érte, amikor a doktori iskola vezetője kijelentette, hogy „Meggyalázta a filozófusokat a filozófia templomában”. Mivel gyalázott? Azzal, hogy keresztény szempontból elemezte a XIX. századi filozófusokat és bemutatta, hogy mi a különbség a posztmodern és a kereszténység között. Górcső alá került Nietzsche, aki azt mondta „Isten halott”, és a dionüszoszi életelvet hirdette a kereszténység helyett. Először persze Hegel majd Nietzsche után Schopenhauer, aki a keleti buddhizmust ültette át a filozófiába. Mindezt keresztény szemüvegen nézve. Ez aztán kiverte a biztosítékot. A doktorandusz vegye tudomásul, hogy egyetlen egyetemen sem lehet a filozófusokat keresztény szempontból elemezni. Újabb ultimátumot kapott a delikvens, vagy átírja a dolgozatot, vagy sohasem szerez doktori végzettséget. A doktorandusz megjelentette disszertációját könyv alakban, tudományos címen „A posztmodern gyökerei”, populárisabb címen „Istentelen nagy szabadság” címen. És írt egy újabb disszertációt. Ez már el sem jutott a házi védésig, csupán a tanszékvezető témavezetőig, aki tanult a múltkori esetből, már nem is biztatta. Hamarosan két újabb dolgozat is született, Vitairat a XX. századról 1. és 2. része. Mindkettő megjelent aztán könyv formájában, ám disszertációként egyiket sem lehetett beadni. Az egyik fő címe az „Európai látlelet”, ami keresztény szempontból vizsgálja a humán tudományokat, melyek a posztmodern jegyeit viselik magukon. Keresztény szempontú elemzés? No, nem.

Mivel lehet meggyalázni a vallástudományt?

Miután a filozófián elutasították, megvonták tőle a tudományos fokozatot, vallástudományi témához és tanszékhez fordult. Kutatási témája és későbbi könyvének címe, „A reinkarnáció és az egyetlen élet paradigmája” lett. Ebben tudományos alapossággal kutatta az Európára olyan nagy hatást gyakorló keleti vallásokat, különösen a buddhizmust, és párhuzamban bemutatta a keresztény tanítást. Amikor a budapesti legjobb nevű egyetemen kopogtatott témájával, újabb elutasítást kapott. A filozófián a doktori iskolájában Abszolutóriumot kapott, ami nem évül el, így nem ez volt a probléma, hanem a téma. Konkrétabban a keresztény nézőpont. A vallástudományi tanszékvezető azt mondta, ezt egyetlen egyetemen sem fogja tudni megvédeni, mert keresztény szempontból nem lehet elemezni más vallásokat, csak önmagukban, mert az befolyásolás lenne. Tehát a filozófusokhoz hasonlóan, a vallástudományt, a vallásokat is a kereszténységgel lehet meggyalázni. Itt tartunk ma. Létezik ugyan összehasonlító vallástudomány, de győztesen ebből a kereszténység nem kerülhet ki. Ráadásul ahol ez működik a tanszékvezető, saját meghatározása szerint, ő liberális keresztény, ami az eretnekség modern formája.

A vallástudományban az a posztmodern és liberális szemlélet uralkodik, hogy minden vallás egyenlő, minden út ugyanoda vezet. Ez ugyan hazugság, de ezt nem lehet elmondani, aki ezt megkísérli, az kereszténységgel befolyásol. Az iszlám tagadja Jézus istenségét és kereszthalálát, feltámadását, megváltását, ami keresztény szempontból szintén az eretnekség egyik formája. A buddhizmus szerint Isten nem is létezik, az embernek kell önmagát megváltania, csak a kereszténységnek van megváltó Istene, és csak ő hirdet szeretetet és gyógyítást. (Erről is megjelent doktoranduszunknak egy könyve: „Gyógyulás Istennel” címmel) De a vallástudomány és mai posztmodern felfogás szerint Jézus, Buddha és Mohamed egyenlő. Vajon milyen alapon? A posztmodern szerint nincs egyetlen igazság, minden relatív, nincs jó és rossz, hamis és igaz között különbség. A kereszténység viszont különválasztotta az igazat a hamistól, a jót a rossztól és azt mondja, van igazság. Ezt ma tilos elmondani az áltolerancia jegyében és a polkorrektség nevében, aki keresztény elvek szerint gondolkodik az gyűlöletbeszédet folytat.

Doktoranduszunk aztán megírta újabb könyvét, újabb kutatási területe a liberális kereszténység lett. „A liberális kereszténységtől Egyiptomig” címmel jelent meg, ám ezt már meg sem próbálta benyújtani egyetlen egyetemen sem. Persze megkérdezte a keresztény egyetemeket is, megvédhetné e, doktoriját. Itt viszont nem fogadták el a filozófián szerzett Abszolutóriumát, újból el kellett volna végezni a 3 évet, a doktori iskolát. És itt ér véget a kálvária, doktoranduszunknak ma sincs doktori címe, ezt megtagadták tőle, mert keresztény szempontból merészelte elemezni a filozófusokat és más vallásokat. Egyébként a vallástudomány még a gyarmatosítások korában jött létre, amikor az európaiak felfedezték a keleti könyveket, azt lefordították és meg akarták szüntetni a keresztény hegemóniát. Valójában a kereszténység ellen jött létre. Sikerült. Annyira, hogy mára a posztkommunizmus és posztmodern, neoliberalizmus érájában, már keresztény szempontból semmit és sehol egyetlen egyetemen sem lehet elemezni.

Mára a posztkommunista egyetemeken sikerült a kereszténységet felszámolni.

Pók Katalin

A posztkommunista egyetemekről

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!


Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!