A magyar nemzeti civil világ 2010-ben, a 2/3-os választási győzelemmel, egyértelműen üzent a megelőző politikai berendezkedésnek. 2012. január 21-én az első Békemenet soha nem látott méretű figyelmeztetés volt, de ez sem volt elég. Azóta is tart a sürgés-forgás, a futkosás az amerikai nagybácsikhoz. Az aggodalom tárgya valójában persze nem az ország ügye, még csak nem is az úgynevezett szabadságjogok. A cél nem kevesebb, mint a kétharmados többséggel megválasztott nemzeti kormány leváltása nemzetközi segítséggel, amelynek természetesen borsos ára van, de a számlát – mint eddig – most is nekünk szeretnék benyújtani. Ami 2002 és 2010 között bebizonyosodott, a világválság elburjánzásának idején fokozottan érvényes: a politikai háttértámogatásért, a hitelből finanszírozandó újabb hitelekért a nemzeti vagyon és a lakosság tűrőképességének maradéka a csereérték.
A Békemenet október 23-án ismét elindul, és szépen, csendesen demonstrálja az együvé tartozást, az élő nemzeti konzultációt. Akik korábban ott voltunk és most is ott leszünk, egy nyelven beszélünk, sőt szavak nélkül is értjük egymást. Tudjuk, hogy a szabadság megvalósulásának terepe nem a lebutított médiából ömlő etetés kritikátlan befogadása, hanem autonóm emberek közösségi tevékenysége.
Ezt demonstrálja a Békemenet, amely emlékezik és emlékeztet.
Emlékezik az 1956-os magyar ifjúságra és Nagy Imrére, a „felébredt” kommunistára, akinek volt ereje és szíve megtagadni az álságos ideológiát.
Emlékeztet arra, hogy nem maradunk adósok, de nem akarunk örökös adós-rabszolgaságban élni. Ezért minden nehézség ellenére támogatjuk Orbán Viktor miniszterelnököt és a magyar kormány azon törekvéseit, melyek a nemzet szuverenitásának megőrzését és a szegény néprétegek felemelését szolgálják. Gondolkodást, kitartást és közösségi szolidaritást igénylő munka az, amelybe belekezdtünk. Csak úgy sikerülhet, ha nem hagyjuk, hogy hazugságokkal éket verjenek közénk.
„Egy a haza!”
Ez a mondat a Milla körül tévelygő emberekre is vonatkozik. Azt az üzenetet hordozza, hogy a 2/3-os többséggel megválasztott kormány irányvonala mellett kiálló civilek várják őket és kérik, hogy gondolkodjanak. Ne hagyják, hogy egy hiteltelenné vált gazdasági és politikai erőcsoport újra és újra ugyanazokkal a hazugságokkal és ígéretekkel verje át őket, mint amelybe 2010-ben belebukott.
Mi, magyarok – vagyis akik ebben az országban élünk, dolgozunk és osztozunk a nehézségeken – jól ismerjük ennek az országnak gondját-baját és örömeit, hibáit és erényeit. Nem vagyunk dúsgazdagok, sem világpolgárok, akik előkelő idegenként, fölülről köpködik a hazát. A mi közösségünk nem amerikai vagy európai világvárosok luxusszállodáiból üzen, nem sok éve külföldön élő elitcsoport véleményét közvetíti, hanem a Békemeneten találkozik és megfogja a mellette álló ember kezét. Nem szónokol, hanem csendesen vonul. Megmutatja az összefogást, hiszen nem engedhetjük, hogy az adósságcsapdából kivezető úton visszafordítsanak bennünket. Tovább kell mennünk, ha nehéz is lesz még egy darabig. Meg kell teremtenünk a magunk, gyermekeink és unokáink számára a sikeres és végre boldogabban élhető jövőt!
