Szokták mondani, hogy az idő sok mindent megold. A megoldások eredője az a történés, amely megjelenése után átgondolt, sőt kiérlelt válaszokat vár.
A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok, a két nép testvéri barátsága nehéz helyzetekben is példát mutatott. Egymás kezének elengedése mindkét országban mindig is az ellenzék pártpolitikusainak óhaja volt, a jobboldali nemzeti és keresztényideológiát képviselő kormányok megdöntésére irányult.
A lengyel és magyar nép évszázados barátságáról, fenntartásáról kizárólag csak állampolgáraik dönthetnek. Előre vételezhető, hogy ez a döntés pozitív.
Olyan háborús konfliktus, mint az orosz-ukrán összecsapás országaink érdeke és a térképen történő elhelyezkedése kapcsán néhány kérdésben más reakciókat válthat ki. Az orosz agresszió alaphelyzet, nincs vita. Vitán felül állt, hogy a háborúból menekülők ellátása és befogadása szolidáris kötelezettségünk. A magyar és lengyel emberek példamutatóan álltak és állnak ki az Ukrajnából érkezők mellett.
Tény azonban az is, hogy a Kárpátalján élő őshonos testvéreink békéjének megőrzésére a háborúból kimaradás mellett kellett döntenünk. Ezt kormányunk azzal a döntéssel tette nyilvánvalóvá, hogy az ukránok oldalán kiállt, viszont nem szállítunk fegyvereket igazságos harcukhoz. Kárpátalján most a háború elől menekülő ukránok is békés megállóhelyre lelhetnek.
Segélycsomagjaink a szolidaritás jegyében, minden ukrán állampolgárnak megkülönböztetés nélkül folyamatosan szállításra kerülnek.
Magyarország energiafüggősége az orosz gáztól és olajtól, az Unió tagországait figyelembe véve, kiemelkedő. Földrajzi helyzetünknél fogva rövid időn belül máshonnan beszerezni, mint az oroszoktól, nem lehetséges. Amennyiben ezek a szállítások a hosszútávú szerződések ellenére leállnának, gazdaságunk azonnal szó szerint a padlóra kerülne, kárt okozva a Magyarországon működő külföldi kézben lévő vállalatoknak. Így többek között német, amerikai beruházások működése is megszakadna.
Politikai alapon megközelítve a háborús helyzetből adódó gazdasági problémákat, a magyar kormány mindvégig jelezte, hogy az energiaszankciókkal csínján kell bánni. A tények makacsok, Nyugat-Európa számos országának népei ma már rettegnek a tél beköszöntésétől. Az állampolgárok egyre nagyobb tömege az energiát érintő szankciókat vitatja, sőt, a tiltakozó utcai megmozdulások száma is növekszik. Nem túlzás azt mondani, hogy Európa népeinek többsége követeli a fegyverszünetet, és a béke megteremtése mellett áll.
Az USA geopolitikai törekvése erődemonstrációt eredményezett. Az igazi küzdelem a két nagyhatalom között zajlik. Eközben ezért Ukrajna drágán fizet, sajnálatos módon lakosainak ezreivel. Láthatjuk, hogy az oroszok keményfejűek. Szankciókra szankciókkal válaszolnak. Európa lakossága szenved, miközben világosan látja, hogy ezt a háborút egyik fél sem nyerheti meg. Jelenleg Ukrajna sakktábla, vajmi kevés köze van ahhoz, hogy létrejöjjön területén a béke.
Lengyel barátaink az igaztalanul megtámadottaknak fegyvert is szállítanak. Ők is bőrükön érezték, a náci Németország és bolsevik Szovjetunió támadásait. Valószínűleg úgy vélik, hogy erős amerikai segítséggel véglegesen megoldhatják hazájuk függetlenségét. Ezen óhajuk azonban a NATO segítségével is biztosított. A NATO nagyon helyesen tagjainak védelmét biztosítja, nem támadó jellegű intézmény. Kettősséget jelent, hogy a NATO-ban is részt vállaló USA viszont egyre nagyobb mennyiségű és hatékonyságú fegyverrel lehetséges támadáshoz segíti Ukrajnát, amelynek vezetője, sajtónyilatkozatokat figyelve, ha tehetné, Moszkváig sem állna meg.
A folyamatos, Európai országok által is nyújtott fegyveres segítség, kijelenthetjük, hogy nem visz a béke irányába. A NATO szövetségeseknek elrettentő erőt kell felmutatni, Európa védelmét hosszú távon garantálni. A katonai szövetség, ha teszi a dolgát, tagországai védelmét biztosítja.
Feltehető kérdés, hogy amikor az oroszok a Krím-félszigetet elfoglalták, miért nem folytatódott az ukrán-orosz konfliktus? Az akkori béketárgyalások ellenőrzése, majd az aláírt szerződésekben foglaltak megvédése felveti a felelősség kérdését.
Mindkét háborúzó fél és a mellettük kiállók elmulasztották egy háborús nyílt seb gyógyítását. Az egyik fő ok Ukrajna nemzetiségi politikájában kereshető. Az Európai Uniónak kötelessége lett volna erre a problémára nagyobb figyelmet szentelni.
Túlzásnak nem tekinthető, amikor megállapítjuk, hogy Európa békéje másodrangúvá vált az Unió tagországainak egymással történő ideológiai és politikai viaskodása mellett. Így aztán eljutottunk odáig, hogy az európai kontinens szuverenitása is veszélybe került. Látható, hogy az Európai Unió hatékonyságának növelésére szükség van. Az intézményrendszer átalakítása nem várhat sokáig, a 2024-es választások alkalmával arra alkalmas, a tagországok népeinek érdekeit képviselő vezetést kell biztosítani. Mindazok, akik globális hatalomra törnek, elutasítandók. Amerika, Európa és Ázsia összefogásával erőket kell mozgósítani az afrikai kontinens felzárkóztatásáért. Előnyös gazdasági megoldások kerüljenek reflektorfénybe, amelyek a résztvevők mindegyikének hasznosak.
Mától kezdve koncentráljunk mindarra, ami összeköt: az emberek jobb életére, biztonságára, családjaink jövőjére. Nemcsak reméljük, hanem tudjuk, hogy Lengyelország miniszterelnöke hasonlóan gondolkodik, tiszta lélekkel és későbbiekben is töretlen akarattal szólította együttműködésre újból a magyarokat.
A magyar és lengyel nép barátsága azon az útvonalon halad, amit civiljeink együtt köveztek ki, azaz „Semmit rólunk nélkülünk” – így mindazt, ami Földünk javát szolgálja, velünk!
Csizmadia László
