Bevándorláspárti önkény és csalás az Európai Parlamentben: a Sargentini-jelentés a jog szerint valójában nem kapta meg a 7. cikk szerinti eljárás megindításához szükséges minősített többséget, az EP határozata jogkövetkezmény kiváltására alkalmatlan.
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i szavazásán döntött Judith Sargentini zöld párti EP képviselő hazánkról szóló jelentéséről, amelyben a jelentéstevő azt javasolta az EU Tanácsának, hogy „mivel fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az EUSZ 2. cikkében hivatkozott értékeket”, ezért az ún. 7. cikk szerinti eljárás keretében tegyen megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy „helyreállítsa a befogadó demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogok tiszteletben tartását Magyarországon.”
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat a jelentésről kiadott 7 pontos állásfoglalásában (http://nja.hu/…/-a-sargentini-jelentes-mind-jogi-mind-nemze…) többek között megállapította, hogy „a jelentés mind jogi, mind nemzetpolitikai szempontból teljes mértékben elutasítandó” és „a jelentés egyoldalúsága, önkényes jellege, készítésének körülményei és tényekkel, jogszabályi háttérrel ellentétes tartalma alapján megállapítható, hogy maga a jelentés és a jelentést támogató minden törekvés jelent egyértelmű fenyegetést hazánk nemzeti szuverenitására és éppen maga a Sargentini-jelentés tekinthető rendszerszintű fenyegetésnek a demokrácia és jogállamiság európai értékeire.”
Ezt igazolja, hogy a bevándorláspárti többség a Sargentini-jelentésről tartott szerdai szavazást tévesen, önkényesen és jogellenesen az EUSZ 7. cikk szerinti eljárás megindítására alkalmasnak tekinti, annak ellenére, hogy a támogató szavazatok száma nem érte el az EU alapszerződései által előírt kettős minősített többségi érvényességi küszöböt.
Ahhoz, hogy egy ilyen döntés alkalmas legyen az Európai Unióról szóló 7. cikk szerinti (szavazati jog felfüggesztését is esetlegesen eredményező) eljárás megindítására minősített többség kell: két speciális érvényességi küszöböt kell elérjenek a támogató szavazatok.
Ezt a kettős feltételt az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 354.cikk negyedik bekezdése az alábbiak szerint határozza meg:
„Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének alkalmazásakor az Európai Parlament a leadott szavazatoknak az egyben a tagjai többségét is kitevő kétharmados többségével dönt.”
A két együttes érvényességi feltétel tehát:
- Az Európai Parlament (EP) tagjainak többségét kell elérje az igen szavazatok száma:
Az EP tagjainak száma: 751. A leadott 448 igen szavazat meghaladta a 376 főt.
Ez az érvényességi feltétel teljesült. - Az EP képviselők leadott szavazatainak kétharmadát kell elérje az igen szavazatok száma:
A szavazáskor háromféle szavazat leadásával lehetett szavazni: igen, nem, tartózkodás.
A tartózkodás leadott szavazatnak minősül mind a kézfelemeléses, mind az elektronikus szavazásnál, erre bármelyik képviselőnek lehetősége van, utóbbi esetben az igen, nem vagy tartózkodás gombok közül választhat a képviselő. A tartózkodás szavazatot leadó képviselő vitathatatlanul részt vesz a szavazáson, ráadásul olyan képviselőnek számít, aki nem támogatja az előterjesztést.
Ezt teszi még nyomatékosabbá az Európai Parlament saját eljárási szabályzata 178. cikkének 3. pontja
„A szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő.”
Jelen esetben az EUMSZ már idézett 354. cikk negyedik bekezdése egyértelműen kettős minősítésű különleges többséget ír elő az EUSZ 7. cikk szerinti eljárás EP általali kezdeményezéséhez, tehát tételesen előíró szabály létezik arra, hogy a tartózkodásokat is figyelembe kell venni.
A szavazás a következőképpen alakult: 448 igen, 197 nem, 48 tartózkodás.
Megállapítható, hogy összesen 693 szavazatot adtak le. Ennek kétharmadát (462) kellett volna elérje az érvényességhez az igen szavazatok száma, azonban azok ettől elmaradtak 14 szavazattal: 64,6 %-ot értek el az igenek, tehát nem érték el a kétharmados küszöböt.
Ez az érvényességi feltétel nem teljesült.
Megállapítható tehát, hogy az EP hazánk elleni EUSZ 7.cikk szerinti eljárás kezdeményezéséhez szükséges érvényességi küszöböt nem érték el a Sargentini-jelentésre leadott támogató szavazatok.
Következésképpen nem született olyan határozat, amely alapján a Magyarországgal szembeni 7. cikk szerinti eljárást az Európai Unió Tanácsa lefolytathatná. Úgy kell tekinteni a szeptember 12-i szavazást, hogy annak során nem született olyan határozat, amellyel az EP érvényes kezdeményezéssel élhetett volna. Ebből az is következik, hogy ennek ellenére esetlegesen mégis megindított eljárás és hazánkkal szembeni szankció jogkövetkezmény kiváltására alkalmatlan és az EU alapszerződéseit sérti.
Azzal, hogy a vonatkozó szabályok ellenére a jogállamiság álcája mögé bújó bevándorláspárti többség és az EP vezetése a tartózkodás gomb megnyomásával leadott 48 szavazatot önkényesen figyelmen kívül hagyta és azokat levonta a leadott szavazatok számából a nyílt jogellenesség útjára léptek. Ráadásul a tartózkodással szavazók szavazatának figyelmen kívül hagyása súlyosan sérti a képviselői mandátumok egyenlőségét elvét.
Ezzel a gátlástalan trükkel hiába csökkentették le a leadott szavazok számát és állítják tévesen azt, hogy érvényes határozat született: az EUSZ 7. cikk szerinti eljárás megindításának feltétele nem következett be. Ez az önkény még egyértelműbb ösztönzést ad arra, hogy az ellenállás jogát gyakorolni kell az egyre diktatórikusabb és önkényesebb EU-val szemben, a nemzeti önrendelkezés védelme minden magyar közös feladata, szövetségben az önrendelkezését szintén védő, a magyarságot tisztelő, jogainkat tiszteletben tartó európai nemzetekkel.
Budapest, 2018. szeptember 14.
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ, www.njsz.hu) nevében
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, az NJSZ ügyvezetője (www.gaudinagytamas.hu)
Forrás: https://www.facebook.com/gaudinagytamas/posts/2035547243164887
