A beteg népemhez

Európa nem csendes, hanem igen nagy harc folyik, csak itt nem rakétákkal, hanem súlyos milliárdokkal bombáznak és a hatalmas, mindenhatót játszó mágnások az „egységes Európa” elérésének érdekében mindent megtesznek, hogy a nálunk is felállítandó iskolákban képezzék a tisztjeiket, tábornokaikat. Mi, Magyar Emberek magyar felügyelet alatt működő oktatást akarunk, melyeket a magyar emberek által megválasztott kormányok ellenőriznek. Más népnek, szabadkőműves mágnásoknak semmilyen módon beleszólásuk nem lehet, mivel a Magyar törvényekkel ütközik.
Tisztelettel
V.J.

A beteg Népemhez

Inkább maradtunk volna
a Turáni Tölgy alatt.
Hegyei, völgyei:
békét, nyugtot adtak.

De elkalandoztunk,
mert hiányzott a puszta!
Hosszú útjainkon
a zsákmányolt préda.

Nem lehettünk szentek,
de már azzá váltunk.
Több hegynyi követ
másokért faragtunk!

Inkább jókat tettünk
ezer évek óta,
de a magyar ember
egy széthúzó fajta!

Totem oszlopokat
faragtunk keletnek,
majd nyugaton papok
kereszteltek meg!

Védtük is ám őket
testűnkkel, vérünkkel.
Mások dicsőségére
varjak téptek széjjel!

Örök harcból állott
egész történelmünk.
Egymást is öldöstük,
ha kijátszott ellenünk!

Gőgös, büszke fajzat,
de röviden látunk.
Júdás szellemével
igen csak komázunk…

Hányan számoljuk
az ezüst forintokat!
És ma is forgatjuk
a „mammoni” malmokat.

Vér csorog résein,
sok igaz magyar vére!
Kiket elárultunk
a keresztcipelésre…

Én mégis szeretem
e beteg népemet.
Vak ez a szerelem
és lelkemet tépetem.

Önként cipelem
keresztem a hegyre!
Vállalva feszítésem,
nem számítok kegyre…

2006

 

 

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!