A kormánynak meg kell szolgálnia a választópolgárok bizalmát. Ezt úgy teheti, ha párbeszéd alapján elképzeléseit az önkormányzatokkal egyetértésben tudja megvalósítani.
Ha a pártoskodás következtében felülíródik az ország és a helyiek közös érdeke, nagy horderejű fejlesztések veszhetnek el.
Az ellenzéknek bele kell nyugodnia abba, hogy a vesztesek dolga a helyzetüket okozó hibák kijavítása. Ha ezek súlyosak voltak, nem marad más, mint a múltért történő bocsánatkérés.
Vajon Gyurcsánynak és kormányzásának szereplői mikor kérnek bocsánatot a magyar nemzetnek okozott károkozásaikért?
A keresztény erkölcs szerint a múltat nem lehet végképp eltörölni. Azért sokáig kell bűnhődni, míg az érintettek megbocsátanak. Az is igazság, hogy a megbocsátás nem jelenti a feledést. Az elkövetőknek belülről fakadó erkölcsi követelmény lenne a csendben maradás. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az önkormányzati választásokat bolsevik, kommunista módszerekkel, ÁVH-s vehemenciával, kormánydöntési puccsra próbálják felhasználni. Az országgyűlési választásokon kinyilvánított és meghatározó népakarat ellen fordulnak. Az illegális bevándorlókat tekintik jövőjük garanciájának.
Ha az idei önkormányzati választások kampányát figyeljük, a hideg futkos a hátunkon. A küzdő felek, mint „Sztálin orgonái”, egy pillanatra sem némultak el. Kérdezhetnénk, hogy ki kezdte, de ez fölösleges, mert a válaszokat ismerjük. Lehet hivatkozni arra, hogy ez amerikai stílus és nincs ebben semmi kivetnivaló. Ezzel szemben meggyőződésem, hogy igenis van. Magyarország nem az Egyesült Államok, nekünk és Európa népeinek eltérő az identitásunk, viselkedési kultúránk is más.
Az országgyűlési választásokon egyértelmű döntés született arról, hogy a kormányzati felelősséget melyik pártközösségnek kell viselni. Ugyanakkor a csalódott, kisebbségben maradt pártok nem kaptak felhatalmazást arra, hogy az önkormányzati választásokat ellencsapásra használják. A szubszidiaritás elve nem rájuk, hanem a választásra jogosultakra bízza a helyi vezetés kialakítását. A közjó felismerése nem ideológiai és pártérdekű szemlélet kérdése. A közerkölcs és a közjog ütköztetésekor lehetőség lenne az átgondolt mérlegelésre. A polgármesterjelöltek szaktudását, esetleg folyamatosan végzett, közösséget szolgáló tevékenységüket a helyi lakosság jobban ismeri, mint a habzó szájjal kampányoló pártapparátcsikok kiabálását. Hozzátehetjük, hogy az önkormányzatok büdzséjének megszerzése kiváló lehetőséget adna
a régen megszokott korrupciós ügyleteikhez.
Az álcivil szervezetek mögé bújó ellenzéki politikusok a bevándorlás támogatásával, külföldi elvbarátaikra támaszkodnak, egyetlen céljuk a hatalom visszaszerzése. Az utat eltévesztik, mert ez nem Brüsszelen és a kettős mércén át vezet, hanem a magyar polgárok többségi akaratán múlik.
Mi civilek, azt valljuk, hogy tisztességes politikus nem kényszeríthető arra, hogy gyerekeit, testvéreit, barátait megtagadja. Közvetlen környezetének is joga, hogy tehetségüket kamatoztassák. A korlátokat a büntetőjog szabályozza. A hamis vádakkal rohamozók számítsanak a felelősségre vonásra.
A pártok által felhasznált, egymás lejáratására alkalmazott módszerek a bírósági bizonyítás után lehetnek eredményesek. A korlátlanul hazudozóknak az igazságszolgáltatással kell szembenézniük. Viselniük kell az erkölcsi megsemmisülést és a büntetőjog szankcióit.
Az önkormányzati választások eredményét nincs mese, el kell fogadni, akinek béka jut, le kell nyelnie.
Szerző: Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke
Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191011-a-bekat-le-kell-nyelni
