Dr. Csizmadia László részére
Tisztelt Címzett !
Alulírott dr. M. F., a mai napon én is megkaptam az általános hazai politikai helyzetet bemutató e-mail üzenetét. Meglátásom szerint ahogy közelednek a 2018-as választások és ahogyan Napnál világosabb, hogy az elmúlt 6 év alatt folyamatosan és tartósan fölényesen vezet a jelenlegi polgári-demokratikus kormány – melyre kb. 1000 éve várt a magyar nemzet – úgy durvulnak az ellenzéki, kommunista csoportocskák. (jelenleg kb. 18-20 ilyen működik egyszerre egy időben párhuzamosan!!!) Pl. nem riadtak meg a legnemesebb sportrendezvény, a 2024-es Bp.-i olimpia megrendezésének pályázati megtorpedózásától sem. Vagy a minap Enyedi Ildikó berlini filmdíjának az átadásakor tört ki és magából kikelve mocskolta hazáját, részletesen kifejtve azt a régi kommunista szlogent, mely szerint itt nincs demokrácia és rávilágított arra, hogy végül is emiatt szégyelli az országát, amelytől mellesleg – a közhírek szerint – sok millió Ft támogatást kapott a filmjéhez. Ennél aljasabb húzása kevés kommunistának lenne Európában! Hazajövet első útja természetesen a kommunista fellegvárba, Szegedre vezetett, tehát nem is szégyelli magát az aljas berlini, Hazánkat lejárató kijelentései miatt.
Meglátásom szerint ők érzik, hogy soha többé nem juthatnak hatalomra, és egyre meghatározóbbnak tűnik, hogy Lengyelországiasodik a magyar politikai valóság is, vagyis a kommunisták még a hatalom közelébe sem férkőzhetnek többé. Természetesen nekünk is sokkal többet kellene tennünk ezért. Bár Ön utal arra, hogy: „A CÖF-CÖKA és szellemi honvédői szembeszállnak a nemzetárulókkal a szuverenitásunkat, identitásunkat kiárusítókkal, az európai egységet álságos módon szándékosan romboló önös pártérdekeket megvalósítókkal, az ingyenélő kontraszelektált, hatalomra éhes figurákkal.” nem sok jelét lehet látni a védekezéseinknek.
Világosan látnunk kell, hogy a 2018-as választáson mindenképpen újra meg kell szerezni a parlamenti 2/3-os többséget, annak érdekében, hogy ne okozzon problémát a 2/3-os törvények meghozatala illetve módosítása, de legfőképpen az Alaptörvény módosítása. Megalázó helyzet alakult ki, amióta a 2/3-os többséget, az emlékezetes veszprémi időközi szerencsétlen választás miatt elvesztettük, mert ha 2/3-os törvény meghozatalára, vagy módosítására kerül sor, kuncsorogni, könyörögni kell a kommunista ellenzéknek és a jobbiknak, hogy méltóztassanak megszavazni az adott törvényt. Nekik pedig, ilyenkor külön kéjes gyönyörűség közepette természetesen eszük ágában sincs megadni a szavazatukat. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz egy országot vezetni, hiszen meglehetősen sok törvény elfogadásához (módosításához) szükséges az Alaptörvény előírása szerint, a 2/3-os többség.
A Kormánynak irtózatos hibája, hogy nem adta vissza a kommunisták által elvett, még az első Fidesz-kormány legvégén kormányhatározattal bevezetendő 13. havi nyugdíjat, erre mindannyiszor csak hivatkoznak a prominens kormányzati személyek, azonban ennek akkor lenne igazi tartalma és értelme, ha a Kormány azt visszaadta volna. A 2010-es kormányváltáskor az volt a kifogás, hogy ha majd jobban megy a gazdaság, vissza lehet állítani. Most már sokkal jobban megy, mint 2010-ben, még sem történik semmi e téren. A jelenlegi gazdasági mutatók – szerény laikus álláspontom szerint – lehetővé tennék mind a 13. havi nyugdíj, mind pedig a közszférában a 13. havi illetmény visszahozatalát. Annál is inkább így van ez, mert ha figyelembe vesszük a legelképesztőbb beruházások állami támogatását, pl. a határon túli, még elszórtan magyar lakta területeknek számolatlanul ontott támogatásokat, (l.pl.: Ungvári főiskola tornatermének bővítése stb. stb. stb.), egész könnyedén meg lehetett volna oldani a 13. havi nyugdíj, és a közszférában a 13. havi illetmény bevezetését. Álláspontom szerint a hazai, és a határon túli beruházások sokszor teljesen értelmetlen számolatlanul nyújtott támogatását akkor lehetett volna ilyen vehemenciával folytatni, ha már idehaza az előbb említett két társadalmi szféra megkapta volna az említett 13. havi juttatást. Mindinkább az a benyomásom, hogy kényelmes többséget vél maga mögött a Kormány és nem veszi figyelembe, hogy a kommunisták sajnos nem alszanak. Példa erre az olimpiai pályázat meghiúsítása. Ők ugyanis egy szánalmas utóvédharcot folytatnak a felszínen maradásuk érdekében, de nem adják fel és körömszakadtáig küzdenek a hatalom esetleges megszerzéséért. Már régen abban a stádiumban vannak, hogy mindössze arra korlátozódik a közszereplésük, hogy ott, akkor és úgy ártanak a Kormánynak, ahol, amikor és ahogyan csak tudnak. Erre bizonyíték pl. az általam már citált olimpia szervezési botrányuk, vagy a március 15.-ei Nemzheti Ünnepen a Miniszterelnök úr által megtartandó ünnepi beszéd füttykoncerttel való hihetetlen primitív és otromba megzavarásának tervezése. Azonban nem szabad lekicsinyleni sem őket, mert a nemzetközi kommunista mozgalom már Lenin óta kiválóan működik. Hatalmas európai és más kommunista körökkel fognak össze, pl. Helsinki Bizottság, Amnesty International stb. stb., mely szervezetek, együtt a Nyugat-Európában jelenleg regnáló kommunista kormányokkal, pl. a svéd, a francia, a belga kormánnyal kórusban gyalázzák, mocskolják és szidalmazzák a magyar kormányt. Francois Holland pl. néhány hónapja nem átallotta nagy nyilvánosság előtt azt a kijelentést tenni, hogy nem szeretne olyan országban élni, mint Magyarország. Természetesen sem ő, sem Enyedi Ildikó, sem más soha semmilyen konkrétummal nem tudta és nem tudja alátámasztani, hogy itt miért nincs demokrácia, sajtószabadság, gyülekezési szabadság stb. Ez a részükről azért jól bevált taktika, mert így a mocskolódásuk ellen lehetetlen védekezni. Pl. azt a legújabb, a nemzetközi kommunista mozgalom által is támogatott migráns vádat, miszerint a magyar rendőrök bántalmazták őket, természetesen tagadjuk, de csak általánosságban, mert hiszen ők is csak általánosságban állítják ezt a hazugságot.
Sajnos lehetséges, hogy a vacillálók köréből tudnak bázist teremteni a kommunisták, már csak ezért sem érdemes az ő törekvéseiket lebecsülni, mert nincs kizárva, hogy ott léteznek olyanok szép számmal, akiknek rokonszenves a kommunista áskálódás és ekézés. Az általam említett 13. havi juttatások – bár már csak a 24. órában – óriási szerepet játszhatnának a polgári demokratikus rend iránti szimpátiában. „Panem et circenses”, Kenyeret és cirkuszt, elhíresült latin közmondást most is alkalmazni érdemes olyan társadalmi rétegek megnyerése érdekében, akik nem biztos, hogy pontosan tudják mik is azok a makrogazdasági és mikrogazdasági mutatók, mi is az az államháztartási hiány, vagy államadósság csökkenés stb. és hogy azok miképpen befolyásolják kedvezően a gazdasági életet. A társadalom már csak olyan, hogy csak és kizárólag arra koncentrálódik a gazdasági mutatók iránti érdeklődésük, hogy mennyi nyugdíjat hoz a hónap végén a postás, illetve mennyi fizetést kap a munkáltatótól. A kormányzat részéről, jól képzett közgazdászok és más közgazdászok általában többé-kevesebbé meg tudják magyarázni a jó közgazdasági mutatókat, de ez a lakosság elsöprő többségét egyáltalán nem érdekli, ha azt látja, hogy január 1.-től milyen kis mértékben emelkedik a nyugdíja. Azt lehetetlen megmagyarázni egy kisnyugdíjasak, hogy a vonatkozó törvényi előírások csak ennyit tesznek lehetővé és majd talán novemberben lehet szó kompenzációról. Ha és amennyiben meg lett volna a múlt évben is az a bizonyos 13. havi nyugdíj, nem érte volna ilyen fájdalmasan a kisnyugdíjasokat a rendkívül szerény mértékű január 1.-ei emelés sem.
Kecskemét, 2017. III. 10.
Üdvözlettel:
Dr. M. F.
