Még pár nap, és ha addig simán megy minden, Donald Trump leteszi az esküt, és átveszi az USA elnöki posztját. Alig két hónapja nyerte meg a választást, és máris mennyi mindenre volt közvetlen és főként közvetett hatással! Még nem mint döntéshozó, hanem mint egy alapjaiban – szemléletében és geopolitikai valóságában – megváltozott világ jele.
Trump választási kampánya során nyilvánvalóvá vált, hogy a fősodratú média az újságírói hivatásról teljesen megfeledkezve beszállt az ellene irányuló kampányba, és akkori felmérések szerint a médiafogyasztók többsége ezt tisztán érzékelte, és a média kampánysztorijainak igen kevesen adtak hitelt.
Azóta az amerikai hírszerzés különféle szervezetei nyilvánosan felléptek Trump beiktatásának megakadályozása, vagy pozíciójának aláásása céljából, különféle – tényszerűnek nem tekinthető, több volt hírszerző szerint szakszerűtlen, kamu – anyagokat lobogtatva. Ezek szerint Trump Putyin orosz elnök bábja, hazaáruló, aki ráadásul ellenséges hírszerzési információk alapján könnyedén zsarolható, továbbá, az amerikai választást orosz hírszerzési és hekker művelet billentette Trump javára, Clintonné ellenében. Az, hogy Trump ezeket a vádakat elutasította, nem meglepő. Annál érdekesebb, hogy van olyan lakossági felmérés, amely szerint a válaszadóknak mindössze 17%-a fogadta el a CIA azon állítását, hogy az oroszok meghekkelték volna az USA választást. A maradék 83% a Wikileaksnek hitt, amely váltig állítja, hogy az általa leközölt – az amerikai választásokra nyilván kiható – kiszivárogtatások semmilyen módon nem köthetők orosz hírszerzési forráshoz, sőt Clintonné demokrata pártján belülről származó kiszivárogtatások kerültek napvilágra, a demokrata párton belüli csalás miatt kiábrándult hajdani támogatói körökből.
Eközben az USÁ-ban a már-már színes forradalomra emlékeztető, Trump ellen szervezett megmozdulások szélsőséges jelenségekhez is vezettek. Volt fehér, akit Trump ellenes szlogeneket hangoztató feketék megkínoztak – és ezt közösségi oldalon élő adásban le is adták. Volt, aki bűncselekmény értékű figyelemfelkeltő akciót hajtott végre, hogy az oroszellenes provokációk veszélyére – a szerinte küszöbön álló harmadik világháború kockázatára – hívja fel a figyelmet.
A megválasztott amerikai elnök hatása az USÁ-n kívül is érzékelhető, esetenként a leköszönőfélben lévő elődje – Obama – által, vagy neki címzetten. Hallatlan módon Oroszország újkeletű szíriai rendezési kísérletéből egy az egyben kihagyta az USÁt: a térségbeli erők számára elfogadható kompromisszum kialakítását célozza. Noha eközben legalább három orosz diplomata – köztük a törökországi nagykövet – esett gyilkosság áldozatául, az orosz fél úgy döntött: nem reagál a „provokációkra”. Sőt, amikor a Trump-elnökség számára többek szerint aknamezőt telepítő Obama orosz diplomatákat utasított ki országából, Putyin elnök hangsúlyosan kijelentette, hogy ezt nem viszonozza. Inkább karácsonyi műsorra hívja meg az USA Oroszországban szolgáló diplomatáit.
De nem merültek ki ennyiben a Donald Trump megválasztása nyomán ébredt jelenségek.
Az olasz 5 Csillag Mozgalom – a legnagyobb ellenzéki, egyben euro ellenes párt – vezetője, Beppe Grillo a minap annak adott hangot, hogy a fősodratú média álhíreket gyárt, hogy csökkentse mozgalma esélyeit. A francia jobboldali párt népszerű elnökjelöltje, Marine Le Pen idei választási megmérettetésére készülve Trump nyomán a francia autógyártás hazatelepítéséért kampányolt. A francia jobboldal középereje eközben a kifejezetten oroszbarátként számon tartott Francois Fillont jelölte. Micsoda változás ez az eddigi nyugati fellépéshez képest!
A legbeszédesebbek azonban a világ gazdasági elitjének jövő heti, davosi találkozóját érintő előzetes hírek. Angela Merkel német kancellár tavaly a kölni szilveszteri tömeges erőszak nyomán maradt távol a találkozótól. Az idén egyes vélemények szerint azért nem vesz részt, hogy elkerülje a Trumppal kapcsolatos kérdéseket. Emlékszünk, Trump választási győzelmét követően azonnal hitet tett – Obamát támogatva – az Oroszország elleni közös fellépés fenntartásának szükségességéről. Az idén választások előtt álló német kancellár mellett a francia kormányfő is távollétével kelt feltűnést. Jelen lesz viszont, most először, a kínai elnök-pártfőtitkár, Xi Jinping. Donald Trumpnak felmentése van a részvétel alól: a találkozó harmadik napján, január 20-án kerül sor beiktatási ceremóniájára.
Amúgy a találkozó címadó motívuma a „felelős vezetés”, és arra a problémára keres megoldást, amelyet Soros György nem rég egy interjújában így fogalmazott meg: „egész egyszerűen sok ember úgy érezte, hogy az elit ellopta előlük a demokráciát”. A saját korábbi meghatározása szerint „politikai filantróp” szerepet betöltő befektető úgy vélte, ez az oka annak, hogy a nyitott társadalom válságba került és – szavai szerint – egyre több a fasiszta diktatúra és maffia állam. Így lehet az, hogy a Brexit népszavazást és Donald Trump megválasztását követően a davosi elittalálkozó előzetes programadó gondolatsora szerint a helyzet hármas megoldást kíván. Egyrészt a világ jelenlegi gazdasági berendezkedésének vesztesei is vannak: őket meg kell segíteni. Másrészt, egyensúlyba kell hozni a globalizációt és a nacionalizmust. Harmadrészt: a kormányzati hatalom megtartása mellett ki kell elégíteni a rövidtávú lakossági akaratot.
Ha a szavak jelentését komolyan vesszük, ez nem más, mint az elit kényszerpopulizmusa. Piszkos Fred akkor a legfélelmetesebb, amikor a málnaszörpöt kavargatja…
