Dr. Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke,
Szellemi Honvédők részére
Tisztelt és kedves Barátaim!
Mint Magyarországon élő, lengyel-magyar barátságot és nemzeti hagyományokon alapuló együttműködést ápoló lengyel, igaz köszönetet mondok Nektek az ultraliberális erők által támadott, Lengyelország szuverenitását védő, valamint hagyományos keresztény Európa megmaradásáért – Magyarországgal együtt – küzdő, jelenlegi lengyel Parlamentnek és Kormánynak tiltakozó nyilatkozatban nyújtott erkölcsi támogatásért.
Szeretettel és baráti kézfogással:
Konrad Sutarski
Ui. Mellékletben küldöm a „Magyar Idők”-ben december 21-én megjelent, „Szítják a varsói konfliktust” című cikkemet, amely a lengyelországi ultraliberális támadás jellegét részletesebben elemzi.
Konrad Sutarski
Szítják a varsói konfliktust
Mindaz, ami Varsóban és néhány más lengyel városban most zajlik, általánosságban is jól jellemzi a világ helyzetét. Egyre fokozódik a küzdelem a globalista hegemónia megvalósítására törő, ultraliberális ideológiával megtámogatott pénzügyi-gazdasági hatalmi központ és a szolgálatában álló nyomásgyakorló hálózat, illetve a görög-római kultúrából és a ráépült keresztény hagyományből kisarjadt nemzetek Európája között.
Lengyelország a múlt év októbere óta – tehát attól a pillanattól kezdve, hogy a parlamenti választásokon vereséget szenvedett a liberális Platforma Obywatelska (PO) párt, és át kellett adnia a hatalmat a jobbközép konzervatív Prawo i Sprawiedliwość (PiS) pártnak – Magyarországgal együtt a brüsszeli központ ultraliberális, globalista szellemű diktátumai ellen küzdő, a nemzetek Európája eszméjét védelmező uniós tagállamok élmezőnyébe tartozik. Lengyelország bekapcsolódása e küzdelembe oriási jelentőséggel bír, mivel Európa egyik legnagyobb országáról van szó, és ennek köszönhetően jól érzékelhető módon megnövekedett azon országok érdekérvényesítő ereje, amelyek a kulturális, vallási és nemzeti önazonosságuk megőrzésére törekednek kontinensünkön. Ezért akarják elérni Lengyelországban a jelenlegi politikai kurzus megbuktatását.
Az USA egyes egyetemein már a politikatudomány keretein belül, elméletileg oktatják a társadalmi destruktivitás módszertanát: miként lehet „társadalmi lázadásokat” előidézni, miként lehet növelni a feszültséget, amelyek irányított fegyveres összetűzéseket eredményezhetnek, és eközben milyen eszközökkel lehet a konfliktusok ártatlan résztvevőit azok okozóinak színében feltüntetni. E módszerek sokszínű palettájának közös vonása a konfliktusok egyre nagyobb gerjesztése. Ennek alapján könnyen észrevehető párhuzamok találhatók az egyes országok történő események között, ahol az ultraliberális politikai hatalom vagy meggyengült és igyekszik pozícióit visszaszerezni, vagy pedig még nem rendelkeztek kellő befolyással, és új állásokat akar elfoglalni. Habár az ultraliberalizmus kedvenc jelszavai a „demokrácia” és a „szabadság”, az ultralibeláris csoportok magukra nézve nem tartják kötelezőnek a parlamentáris demokrácia szabályainak betartását. Nem várják meg, hogy a következő választásokon a választók lemérhessék programjaik társadalmi támogatottságát, ehelyett mindenkor, amikor ellenzékben vannak, agresszív fellépéseikkel provokálnak ki egyre súlyosabb feszültségeket, hogy a regnáló kormányok megbuktatását elérhessék.
Az ilyen jellegű politikai viszályok lefolyása közötti hasonlóságok egyébként abból a körülményből fakadnak, hogy nem valódi társadalmi elégedetlenség vagy népharag spontán megnyilvánulásaiként keletkeznek, hanem kívülről irányítják őket. (A társadalmi elégedetlenség csupán járulékos tényező lehet egyes esetekben.)
A jelenlegi lengyel helyzet, egy éve tartó folyamatát vizsgálva, nem az ukrajnai Majdan tipusú erőszakos eseményeire, hanem leginkább a FIDESZ-KDNP koalíció kezdeti működésének fejleményeire emlékeztet. A magyarországi történésekkel való párhuzam a harsány tiltakozások és tüntetések felidézése révén húzható meg, amelyek az illiberális kormányzat bármely lépése ellen irányultak, amelyek akár a gazdaság, akár a kultúra, akár a társadalmi élet területén a közállapotok javítását célozták. A PiS mostani helyzete abban a tekintetben nehezebb Orbán Viktor mai kormányáéhoz képest, hogy reformjainak még csak a kezdetén van, és egyelőre még nem tud – a társadalom szempontjából oly nagy jelentőséggel bíró – sikereket felmutatni, mint Magyarország, pl. a gazdaság és a külpolitika terén. Ugyan a PIS a múlt évi parlamenti választások során abszolút többséget szerzett a Szejmben, ami lehetővé tette számára, hogy egypárti kormányzást valósítson meg (eredetileg 235 – jelenleg 234 képviselőt tudhat maga mellett a 460 fős Szejmben), azonban ez a többség meglehetősen ingatag.
Miután a múlt év őszén kiderült, hogy a választásokat megelőzően a PiS-szel, mint a diktatúra, a fasizmus és a totalitarizmus letéteményesével való fenyegetőzés nem hatott a választókra, alig pár nappal Beata Szydło miniszterelnök-asszony kormánya beiktatását követően megalakult és civil szervezetként bejegyzésre került a liberális Komitet Obrony Demokracji (KOD, magyarul a Demokráciát Védő Bizottság), melynek feladata kezdettől fogva a PiS-szel szembehelyezkedő tömeges utcai megmozdulásainak a szervezése. Ebből is látszik, hogy a megbukott liberális erők az első perctől kezdve terveket készítettek a fennálló – választások révén szentesített – politikai hatalmi irányultság idő előtti megbuktatására. Ezért az utolsó egy egész év alatt a Parlamentbe került minden fontos kérdés szejmi megvitatását (pl. az Alkotmánybíróság összetétele, az abortuszellenes törvény, az oktatásügyi reform, vagy a jövő évi költségvetés) – szinte menetrendszerűen – utcai kormányellenes megmozdulások kísérték.
A most kirobbant viszályt közelebbről is megmutatom annak érdekében, hogy szemléltessem az ellenzék ténykedésének módszereit és azok eszkalációját. Mindez a Szejmben kezdődött december 16-án, pénteken, a 2017. évi költségvetési törvény vitája során: ellenzéki képviselők (többségükben a tavalyig kormányzati pozícióban lévő liberális PO párt, illetve a radikális Modern Párt és a kommunista időkből fennmaradt kicsiny PSL párt tagjai) provokatív módon kezdtek fellépni. A költségvetési törvény vitája során újra és újra a PIS pártot kezdték vádolni annak okán, hogy az „korlátozni akarja a sajtó szabadságát a Parlamentben”. Mindez megzavarta és kezdte ellehetetleníteni a költségvetési törvény vitáját. Ezért Marek Kuchciński a Szejm elnöke végül elrendelte a PO párt egyik agresszív és nem a témáról szónokló képviselőjének ülésteremből történő eltávolítását. Válaszlépésként erre ellenzéki képviselők egész csoportja szállta meg a szónoki emelvényt, lehetetlenné téve órákon át a vita és az ülés további folytatását. Este – az elnök döntött a vita más teremben történő folytatásáról. Az új helyszínre a PIS képviselői és néhány más képviselő vonult át. Mivel megvolt a testület határozatképessége (az ehhez szükséges több mint 230 fő jelenléte), az általános vitát ott folytatták le és is zárták be, végül 234 képviselő igenlő szavazatával elfogadták a költségvetést (amely Lengyelország gazdasági növekedését 3,6%-os GDP növekedéssel irányozza elő, miközben az inflációt 1,3% alatt tervezi tartani és az állami szféra dolgozóinak bérét átlagban 5%-kal szándékozik emelni). Ugyanezen az esti ülésen elfogadtak egy további, erkölcsi értelemben rendkívül fontos törvényt a korábbi kommunista államvédelmi hatóság (UB, – a magyar ÁVO lengyel megfelelője) volt dolgozóinak aránytalanul magas nyugdíjának jelentős mértékű csökkentéséről az átlagnyugdíjak szintjére.
Az ellenzéki pártok nem fogadták el a szavazások végeredményét, azt illegálisnak nyilvánították, képviselőik pedig a parlament elé, az utcára vonultak, ahol időközben kora este már a sajtószabadság követelését skandáló tüntetők gyülekeztek, köztük a – fentebb már említett – KOD emberei és vezetősége. Végül a kormány kénytelen volt több száz rendőrrel körülvetetni a parlament épületeit incidensek megelőzése érdekében. Az intézkedés szükségesnek bizonyult, mert pl. amikor kora éjszaka először Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke, később pedig Beata Szydło miniszterelnök asszony távozott, ezt mindketten csak a rendőrök határozott – de nem brutális – fellépésének köszönhetően tudták megtenni, miután a rendőrök folyosót nyitottak számukra és biztosították a szabad távozás lehetőségét. A Varsóban további két napon át (szombaton és vasárnap) tartó tömeggyűléseket és tiltakozásokat a liberális ellenzék Lengyelország néhány más városára is kiterjesztette. Mivel folytatta a tiltakozó akciók gerjesztését, már szombattól kezdődően ugyanezekben és más városokban a Szejm és a kormány munkáját támogató tömegmegmozdulások kezdődtek, és ilyen irányú nyilvános felhívások láttak napvilágot. Mindez szükségessé vált, ha tekintetbe vesszük, hogy – amint azt a legfrissebb közvélemény-kutatások is közlik – a PiS társadalmi támogatottsága az egész év során nem csökkent.
Andrzej Duda államelnök, aki a közvéleménykutatások szerint a legnagyobb népszerűségű politikus (53%), felajánlotta közvetítését a költségvetéssel kapcsolatos konfliktusban. A hétvégén már találkozott is a parlamenti ellenzéki pártok vezetőivel, hétfőn pedig Jarosław Kaczyński PiS elnökkel és Marek Kuchciński a Szejm elnökével Az államfő szintén segíteni kíván a sajtó képviselőinek a Parlament területén való tartózkodásával kapcsolatban tervezett változtatások ügyében. Egyúttal a feleket kérte, járuljanak hozzá a feszültség csillapításához. Így hát van esély a jelenlegi konfliktus civilizált módon történő rendezésére. Az ellenzéknek, amelynek külföldi támogatói, valamint uszítói is vannak, azonban tisztán kell látnia, hogy a kormány nem maradt magára, és a társadalom jelentős részének határozott támogatását tudhatja maga mögött, – mint ahogy az 2012 januárjában Magyarországon a félmillió fővel megtartott Békemenet idején történt.
Fordította: Sutarski Szabolcs
