1.
Kedves CÖF-CÖKA!
Ez rendben van, de azokkal is kellene számolni, akik márt felnőttek voltak 1956-ban. Ha másra nem, de harcra érettek.
A kommunista rendszer nem száműzött innen labdarúgót, kiváltképp nem az 1954-es világbajnokság évében.
1956-ban, az olimpia után NÉHÁNYAN KINT MARADTAK: Kocsis, Puskás, Czibor. Akárhonnan számolom, az 56-os lelépők összesen hárman voltak cakk-pakk.
Ezeket nem száműzték, hanem megfizették. Puskás és Kocsis már korábban Bécsbe menekítette a családját, Czibornak nem volt családja. Üzentek nekik mindenfélét, még újságokban is, hogy hazajöjjenek.
Puskás és Kocsis katonatiszt volt, ők tarthattak attól is, hogy katonaszökevényként felakasztják őket, mint ahogy többekkel megtették. Czibor még a frissen Népszabadságra átnevezett Szabad Nép vezércikkében is kapott egy levelet, mivel nem volt hajlandó (Pintér István kommunista és piás újságíró lélekre hatására sem), hazajönni. E jeles cikk címe ez volt: Isten vele, Czibor.
Szépen kérem, ha valamit nem tudnak, ne irkáljanak marhaságokat. Nem azért, mert akkor én kilépek ebből a körből, hanem azért, mert az ilyen felelőtlen hazudozásokat közzéteszem. Éppen elegen élünk még ahhoz, hogy igazolhassuk, akár korabeli újságokkal is, hogy mikor mi történt.
Vagyis aki hülyeségeket ír nagy nekibuzdulásában és tökéletes tudatlansággal, hülyének nézve a nemzetet és a civilek összefogását, számíthat arra, hogy minden közösségi oldalon megmagyarázom, mennyire tudatlan és hazug.
Dr. Sz.Gy.
____________________________________________
2.
MI AZ, HOGY NEM VÁLASZOLNAK, HA ÍROK?
HA REGGELIG NEM KAPOK EMBERHEZ MÉLTÓ VÁLASZT, VISSZACSÓKOLOK, MAJD MEGLÁTJÁK, HOGYAN.
Dr. Sz. Gy.
____________________________________________
3.
Tisztelt Dr. Sz. Gy.!
A magyar labdarúgókat biztató levelünkre írt kioktató válaszát megkaptuk.
A helyzetünk objektív látására kérjük Önt, tekintettel arra, hogy közel 15 ezer szellemi honvédőnk naponta megírt sok-sok levelére nem mindig, főleg azonnal nem tudunk válaszolni.
Ön nekünk a válaszra órákat szabott és fenyegetőzik.
Természetesen, anonimitását biztosítva, közöljük levelét weboldalunkon és az alábbi választ is:
Közleményünkben azt írtuk, hogy a kommunista hatalom 1954 után sok-sok embert, futballistákat is, kényszerített hazája elhagyására.1954 után azok élhettek a lehetőséggel, akik valamilyen módon, a szerencse folytán, a vasfüggöny mögé juthattak. A szabadságukban korlátozott magyarok elnyomásukat 1956-ban forradalommal kívánták megváltoztatni. Az ezt követő véres leszámolások is odavezettek, hogy az egypárt rendszer lapjának „Szabad Nép” a menekültek nem hihettek.
Sajnáljuk, hogy Ön nem érzékelte, hogy a nemzeti tizenegyünknek megírt levelünk a sportról szólt, segítve a minél szélesebb szurkolótábor kialakítását.
A tegnapi napon kiderült, hogy futballistáink mindent megtettek, hogy a magyar futball hírnevét ismét az Aranycsapat ragyogó teljesítményének közelébe hozzák, és Magyarország futballrajongóinak örömet szerezzenek.
Tiszteljük véleményét Kocsis, Puskás és Czibor vonatkozásában, de meggyőződésünk, hogy ők ma már példaképek nemzetünk sportszerető polgárai szemében.
Válaszlevelünket nem félelmünkben írtuk meg, főleg nem azért, hogy elkerüljük az Ön által leírtakat „visszacsókolok”, hanem azért, mert úgy gondoljuk, hogy számunkra minden magyar ember, aki méltónak talál bennünket eszmecserére-vitára, vagy felhívja figyelmünket hibáinkra, jövőben is fontos marad.
Üdvözlettel
CÖF-CÖKA vezetősége
