Kedves CÖF, kedves zarándok társak!
Mindenek előtt köszönetemet küldöm a CÖF-nek, hogy lehetővé tette számunkra ezt a csodálatos utat. ……Mely út volt magyartól magyarhoz.
A katartikus élmény végig kísért bennünket.
Az egyik elérzékenyüléstől a másikig, a torokszorító himnusz énekléstől a könnyekig, egy véget nem érő lelki tisztulást adott az út.
Jó volt megélni az együvé tartozást egymással, akik a vonaton voltunk, és a külhoni testvéreinkkel, akikhez találkozni mentünk.
Hétköznapi zsörtölődéseinkre csillapító választ ad a kintiek kitartó kapcsolatban maradása a tradícióval, a természettel, a családdal, a hazaszeretettel…
Nekik pedig talán erőt ad a mi egyre fokozódó ragaszkodásunk hozzájuk.
Kölcsönösen adunk és kapunk egymástól, ezzel erősítve magunkat.
Legyen így a jövőben is, és Csaba királyfi népe győzni fog.
Küldök egy fotót a mozdonyunk gyimesi kiruccanásáról, és egy verset , amit a magyarságomról írtam.
Magyar vagyok
Magyar vagyok, magyar.
Ízlelgetem a szót, ahogy a nyelvemen
legurulni akar.
Kerek és ropogós,
akár a frissen sült zsemle,
számomra egy egész világ
foglaltatik benne.
Ezer évnyi történelem
gömbölyítette le
ilyen szép kerekké,
Kelet-Nyugat ütközése
kalapálta össze
kicsivé, keménnyé.
S lett,
mint volt egykor az atom ,
egy és oszthatatlan,
így a glóbikus koktélban
immár oldhatatlan.
Üdvözlet Mindenkinek a viszontlátás reményében:
B.E.
Velemből
___________________________________________
Profilkép
Vajon lehetséges lenne egy nép, egy nemzet lényegét egyetlen profilképbe süríteni?
Ha ki kellene a fészbukra tenni a magyarok profilképét, vajon ki , mit választana?
Részemről megvan. Biztosan tudom.
Most, hogy haza érkeztünk, és már lassan leüllepedtek az élmények, megosztok veletek egy pillanatképet…
Fenn a nyeregben, a szentmisén fogalmazódott meg bennem mindez, a kérdés és a válasz is…
Óvatos becslések szerint kb. hatszázezer zarándok gyűlt össze, bár én már felfelé menet is jóval többnek érzékeltem…. minden irányból özönlöttek a magyarok… senki által nem irányítva, csodálatos rendben, tülekedés, hangoskodás nélkül ért fel a hatalmas embertömeg, mintha egy mágnes húzta volna magához az embereket … bizonyára így is volt… bár ezt nem a fizikusok tudnák bizonyítani…
Már a misére várakozás is csoda volt. Az oltár mögött, a Salvator kápolna tövéből figyeltem, ahogy egyre jobban megtelik a tér, egyre kevesebb a zöld folt, valahogy mindenki megtalálta a helyét, s egyre szélesebben terült el a tömeg az erdő alján tőlem jobbra, tehát Tusnád irányába. Körülöttünk is egyre többen telepedtek le, sok-sok család is kicsi gyerekekkel. És nem esett egy hangos szó, nem volt egy ingerült szülő, egy ordító, rohangáló kisgyerek… mindenki a legbékésebben elvolt…. beszélgetett, falatozott, nézelődött… békesség volt, a legszentebb békesség…
S amikor a liturgiában elhangzott: imádkozzunk, hirtelen csend lett.
Nem egy kis templomban, pár hívő vagy esetleg egy bazilika nagyobb gyülekezetében, hanem az Isten szabad ege alatt.
Kb. hatszázezer ember csendben imádkozott.
„Üvölt a csönd fülemben…”
Megfogható, tapintható sűrűségű energia vett körül, delejes erő járt át … aki ezt még nem élte át ott, gyakorlatilag nem élt át még semmit.
S aztán ugyanez a tömeg megindult lefelé… ugyanilyen fegyelmezetten, olajozottan, kulturáltan, mint felfelé, segítők, kordonok, biztonságiak irányítása nélkül… eltelt egy óra, ennyi idő alatt kiürült a nyereg, szinte mindenki leért már.
S akkor föntről még egyszer visszanéztem a már szinte üres térre … és döbbenten konstatáltam: nincs szemét. A smaragdzöld mezőn tisztaság, nyoma sincs annak, hogy feljött, itt tartózkodott, majd levonult kb. hatszázezre ember. Nem maradt utánuk dúlás, szeméthegyek, eldobált élelmiszer, műanyag, piszok. Egyetlen egy szemetes konténer nem volt látható, mégsem maradt szemét. Nem kellettek takarító brigádok, mert senki nem szemetelt…
Lefényképeztem, ide tettem, ha hiszi az olvasó, ha nem, ott készült, egy órával a szentmise után.
Hatszázezer magyar Csíksomlyón a nyeregben. Én ezt választanám a magyarok profilképének.
És legszívesebben elhoznám ide a junckereket/schulzokat/verhovstadtokat és egyebeket Brüsszelből, nézzék meg, mi forog kockán Európában! Mit veszíthetünk!
Nézzenek le a nyeregből a páratlan szépségű Csíki medencére, ahol, mint gyöngyfüzérre felfűzve a kis falvak, s a templomtornyok egymásnak integetnek évszázadok óta… nézzék meg itt a magyarokat, akiknek ősei életüket adták Istenért, hazáért, családért… imádkozzanak velünk, ha még tudnak… s talán rádöbbennének, mik is azok az „európai értékek…”
Tudom, hogy hatszázezer magyar ezért (is) imádkozott … hogy mindez megmaradjon, hogy megmaradjunk…
Magyarok Istene, hallgass meg minket!
Köszönet a CÖF-nek az idei útért!
Szeretettel D.E.
______________________________________________
A csodálatos, megható és egyben lélekben megerősítő élmények miatt minden magyar embernek egyszer az életben kötelezővé tenném a Csíksomlyói búcsúba való elmenetelt, mint a muzulmánok hívőiknek Mekkát teszik… 🙂
(minden állomáson sokan vártak és szeretettel üdvözöltek bennünket)
A meghívást még egyszer hálásan köszönve,
üdvözlettel,
D.Gy.
_______________________________________________
Tisztelt Elnök úr!
Egy ilyen élménydús, tartalmában és lelkiségében is megkapó és megható eseményt röviden összefoglalni képtelenség. A szívélyes fogadtatások városok-szerte már ismertek a médiákból. Ünneplőbe öltözött Iskolai énekkarok, néptáncosok, fúvós bandák, zenekarok és a bennünket ünneplő zászlókat lengető tömeg, mind-mind a mi fogadásunkra és köszöntésünkre jelent meg, melyek már odaútban felöltötték a lelkünket.
Amiről nem szólhatott a média: még a magyar határon a vonatunkat énekkel váró óvodai csoportról, vagy arról az idős bácsiról, aki egymagában állt ünneplőbe öltözve nemzeti zászlóval a kezében, virágzó gyümölcsfája alatt a kertje végében valahol Gyergyó környékén, vagy arról az idős asszonyról sem, aki a járókeretére támaszkodva derékszögbe hajlottan tartott egy hatalmas nemzeti zászlót – távolabb az ott meg sem álló vonattól – idős férje már csak a tornácról figyelt. Előző évben ők hárman még egymás mellett állva tették ugyanezt, hárman, mivel akkor a lovuk is ott állt mellettük……. mondják.
Ezeket az alig észrevehető és érzékelhető pillanatokat és valamennyi ünnepélyes fogadtatást köszönjük a tőlünk földrajzilag távolabb élő, de szívünkhöz közel álló, magyarságukat bátran vállaló honfitársainknak.
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy részt vehettem a CÖF-CÖKA jóvoltából a Csíksomlyói búcsún.
Üdvözlettel:
Gy.M.
Óbuda
_____________________________________________
Tisztelt Csizmadia László!
Azért csak most küldök köszönetet, mert olyan csodálatos lelki élményekben volt részünk, hogy nehéz megszólalni.
Leírhatatlan az érzés, mit jelentett, hogy átéltem, mennyire vártak minket a magyarok.
Barátaimmal együtt köszönjük ezt az utat!
Küldök Önöknek néhány képet (lehet, hogy több e-mailben), ezek csak egy telefonnal készültek, nem nagyon jó minőségűek (de ha érdemesnek tartják mehet a honlapra).
A szállásról, a faluról is küldök képet, érdemes lenne többször meglátogatni a szállásadóinkat, melegszívű, dolgos, gyönyörű lelkületű emberek.
Szeretettel:
B.A. és Barátai
_________________________________________
Kedves László!
Az éjjel érkeztünk meg a Zarándok vonattal a Csíksomlyó-i búcsúról.
Csodálatos négy napot töltöttünk Erdélyben.
Ezúton köszönjük a segítséget,hogy részt vehettünk ezen a felemelő
eseményen.
Baráti üdvözlettel
T.M.,M.G.
________________________________________________
T. CÖF-CÖKA!
Köszönetemet szeretném kifejezni a Csíksomlyói búcsún való részvételi lehetőségért.
Felemelő és remény adó eseményen vehettünk részt valamennyien az Önök jóvoltából.
Öröm volt látni a sok jóérzésű magyar résztvevőt az ország és a világ minden tájáról.
Ez az esemény is bizonyíték arra, hogy össze tud fogni a magyar nép többsége, ha erre lehetőség és szükség van.
Napjainkban igen nagy szükség van az összefogásra és a Kormány melletti kiállásra, amire a résztvevők ezen az ünnepen is hitet tettek.
Köszönettel és üdvözlettel:
Gy. M.
____________________________________________
Tisztelt Vezetőség!
Hálásan köszönjük a meghívást, csodálatos és megható élményekben volt részünk, igazi magyar emberek között, gyönyörű (és magyar, de sajnos még nem országi…) helyeken!
Üdvözlettel,
D.Gy.
Képek a CÖF galériában:
https://civilosszefogas.hu/galeria/
