Baráti tűz

2016.05.19.
Magyar Hírlap

A hazai patchwork típusú szocliberális ellenzéki garnitúra migráns ügyben tanúsított rúgkapálása túllépett a társadalom tűrési szintjén. Állításomat alátámasztja a CÖF-CÖKA e tárgykörben zajló országjárásának, a lakosság által kinyilvánított, elsöprő erejű állásfoglalása.

Országunkat 2010-re végveszélybe sodró MSZP-SZDSZ bukása után, a kényszerszülésben fogant pöttömnyi párt reinkarnációk, észlelve az itthoni elégtelen támogatást, a hasonló helyzetben fulladozó uniós testvérpártoktól remélik megmentésüket. Illúziót kergetnek, hiszen a pénzhatalmat, és ezzel együtt az USÁ-t szolgáló brüsszeli elit, már önmagán sem képes segíteni, hiszen végelgyengülésben szenved.

A téves felfogáson alapuló politika és a gazdaság irányítása mély szántást végzett az európai polgárság keresztény gyökerű civilizációjában. Előidézte az új vetés elkerülhetetlenségét. Az őslakosság döbbenten észleli, hogy 500 millió uniós állampolgár kórusban kiáltott javaslata, leírt és továbbított, közös lelkiségből fakadó intelmei meg sem érintik a vezető brüsszeli adminisztrációt.

Az Európai Parlament és az Európai Bizottság felelős vezetői, élükön Martin Schulz-cal és Jean-Claude Juncker-rel látás és hallássérültekké váltak. Elszigetelt gumiszobájukban túlhangosított merkeli zenebonát hallgatnak, miközben a Willkommenskultur ütemére csoszognak.

Sajnálatos, de igaz, a hazai baloldalinak mondott ellenzék is úgy táncol, ahogy az obsitos korú, leszerelésre várók fütyülnek. Elhervadt a vörös szegfű és szárnyaszegetté vált a „szabad”-os madár.

Ennek ellenére az azonos érdekeltségűek külföldről érkező pénztámogatásai menetrendszerűen érkeznek. Még mindig biztosított a zsoldosokra épített hazug médiák működtetése, a nemzetellenes paraziták lubickolásra alkalmas élettere.

Európa polgársága történelmi jelentőségű választás előtt áll. A kérdés az, hogy a nyugati civilizáció hóhérjai előtt kitárjuk-e kapuinkat, önként vállaljuk-e földrészünk elfoglalását, vagy létező erőinket mozgósítva ellenállunk. Tűrjük-e, hogy párhuzamos társadalmak jöjjenek létre, városainkban növekedjen a feszültség, mindaddig, amíg az „arab tavasz” szindróma európai jelenséggé válik.

Az európai polgárok életterének drasztikus szűkítése nemcsak politikai, hanem gazdasági irányból is fenyeget. A TTIP kereskedelmi szerződés titkos előkészítése, majd ránk erőszakolása, a multinacionális cégek szinte korlátlan hatalmát biztosítva, alárendeltté teszi az uniós országok jogszabályainak érvényesíthetőségét. Támadást intéz az Európában még „zöldellő” vidéki termelői közösségek ellen, a családi és a kis-, középvállalkozások eltüntetéséhez vezet. Korlátlan lehetőséget biztosít arra, hogy a nagyvárosokban élő emberek már-már a GMO-s termékek komputerizált fogyasztóivá váljanak.

A ránk küldött új politikai, gazdasági és társadalmi világjelenség problémáinak megoldása az európai választópolgárok hatékony és tényleges szerepvállalását követeli. Uniós szinten időszerű megválni az önmaguk által felkent kontraszelektált vezetőktől. A 28 tagállam miniszterelnökei, az állampolgárok bizalmát megtartva, velük egyetértésben javasolják az uniós jogi szabályozás életszerűvé tételét.

A tagállamok szuverenitásának korlátozása csak az önkéntesség elvének megtartása mellett elfogadható. A közösség erejét a kölcsönös előnyökre kell alapozni. A brüsszeli intézményrendszer drasztikus megnyirbálása úgy lehetséges, ha a tagállamok széles körben élhetnek a szubszidiaritás szabadságot biztosító eszközeivel (népszavazás, népi konzultáció, ténylegesen használható uniós polgári kezdeményezés).

Az „aranymetszés” szabályait tiszteletben tartva egyetlen tagállam sem vindikálhatja azt a jogot, hogy átvegye az unió vezetését. A merkelizmus e tekintetben leleplező példáját látjuk, amikor a kancellár asszony, Schulz és Juncker urakkal közös küldöttséget alkotva intézi Európa sorsát. Így születhetett meg egy felhatalmazás nélküli team boszorkánykonyhájában a gazdasági bevándorlók kötelező betelepítését megtagadó országok elleni, fejenként 250 ezer eurós büntető szankció. A józanul gondolkodó, az európai etikai szabályokra alapozó országok vezetőinek erre egyértelmű, elutasító választ kell adni, miszerint a Willkommenskultur vendégeinek számláját a meghívónak kötelessége rendezni.

A migránskérdés megoldásának lehetséges lépései Európán kívülre vezetnek. A közel-keleti béke létrehozása a nagyhatalmak helyi közreműködése nélkül lehetetlen. A kivándorlásra készülők szülőföldjén olyan biztonságos hotspot-okat (országrészeket) kell létrehozni, amelynek védelmét a nagyhatalmak garantálják, az odamenekülők életszükségletét a világ teljes körű szolidaritásával kell biztosítani mindaddig, amíg szabadságukat visszanyerik. Az embercsempész bandák által szervezett tengeri átkelések megakadályozása a NATO-ban szövetséges államok kötelessége. Az embercsempészek akcióit behunyt szemmel eltűrő országok szankcionálása nem maradhat el.

Az Unió jelenlegi vezetői úgy félnek a tagországokban megrendezendő, migránsokkal kapcsolatos választásoktól, mint ördög a tömjén füstjétől. A népakarattal azonban előbb-utóbb szembe kell nézni. A jelenleg járható, ellenőrizetlen, gazdasági bevándorlást és terrorizmust segítő utak oda-vissza lehetővé teszik a keresztényi hit, erkölcs és szolidaritás lábbal taposását.

A demográfiai problémák, a munkaerő-pótlás migránsokkal történő, nyugat-európai országok által elképzelt megoldása „baráti tűz” alatt tartja a másként gondolkodó, szabadságukat féltő népeket.

Tüzet szüntess!