Először is, veszélybe került a nemzet, mert a szlovák nyelvtörvény veszélyezteti a Szlovákia területén élő magyar nemzeti kisebbség anyanyelv-használatát, az anyanyelvét, mely minden nemzetközösség létének alapja. A szlovákiai magyar kisebbség pedig a magyar nemzetközösség része, így és ennyiben pedig veszélybe került az államhatárokon átnyúló, kulturális és történeti alapokon nyugvó magyar nemzetközösség.
E nyelvtörvénnyel Szlovákia részéről támadás érte a magyar kisebbséget, melynek hátterében északi szomszédunk államfelfogása áll. Ez nem más, mint a már elavult egységes nemzetállam koncepciója, mely abból indul ki, hogy az állam és a nemzet határai megegyeznek, s azon belül egy nyelven kell beszélnie mindenkinek. Azok a nemzeti kisebbségek pedig, melyek az ország határain belül élnek, nem mások, mint más anyanyelvű szlovák állampolgárok, akiknek immáron minden nyilvános helyen szlovákul kell beszélniük, legyenek bár magyarok, németek vagy ukránok. Itt kell megemlítenünk, hogy Szlovákián kívül Románia is ugyanezt a nemzetállami koncepciót vallja, s nem áll ettől távol Szerbia és Ukrajna sem.
Ki kell azonban jelentenünk, hogy egységes nemzetállamok a történelemben nagyon sokszor vérrel és vassal, polgárháborúkkal és etnikumok, nációk kiírtásával vagy háttérbe szorításával jöttek létre, mint a történelem bizonyos szakaszaiban Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Törökországban vagy Franciaországban. Azonban a második világháború után a modern demokratikus világban, s különösen Európában nemzetközi egységokmányok szavatolják a nemzeti, etnikai kisebbségek jogait. Innentől kezdve Európában elfogadott tény, hogy nemzet és állam határai nem feltétlenül esnek egybe, az országok nem egynyelvűek, ezért az az ország, amelyik nem tartja magát a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos értékekhez, lényegében véve Európával és a fejlett világ elfogadott alapértékeivel megy szembe.
Márpedig Szlovákia – meggyőződésünk szerint – a mai nappal hatályba lépő nyelvtörvény mögött meghúzódó nemzetállami felfogásával az európai értékekkel szembe megy, ami ellen határozottan fel kell lépni a civil erőknek, a magyar civil társadalomnak.
Másfelől, a nyelvtörvény konkrét intézkedéseivel, melyek szerint a magyar nyelv hivatalos helyeken való használatát komoly pénzbüntetéssel sújtaná, veszélybe kerül a szabadság. Mégpedig a Felvidéken élő magyar nők és férfiak szabadsága, hiszen az elfogadott európai szabadságjogok egyik legfontosabbika, hogy minden egyes ember, minden kisebbség tagja bármely országban szabadon használhatja anyanyelvét, ápolhatja nemzeti kultúráját, történelmi hagyományait. Az ettől való megfosztás, az ezzel kapcsolatos szankciók bevezetése tűrhetetlen, elfogadhatatlan, s szomorú, hogy egy Európa közepén elhelyezkedő állam, mely az Európai Unió tagja, odáig jutott, hogy ilyen kormányzati intézkedéseket hozzon.
Érdemes ehelyütt megjegyezni: sokan áltatják magukat azzal, hogy mindez csak a Szlovákiában többségben lévő szociáldemokrata párt koalíciós partnere, a Slota vezette szélsőséges párt nyomására történik. Nézzünk szembe a tényekkel: sajnos nem erről van szó. Robert Ficó miniszterelnök már többszörösen bizonyította nyilatkozataival, hogy a magyarokról alkotott véleménye nem sokkal tér el Slotáétól, tehát azzal kell szembenéznünk, hogy jelenleg a szlovák kormány és a kormányfő tudatosan folytat magyarellenes politikát, s ez ellen az anyanemzetnek határozottan fel kell lépnie.
A Civil Összefogás Fórum azért is tartja fontosnak, hogy a civil társadalom hallassa hangját és tiltakozzon a nemzet- és szabadságellenes lépésekkel szemben, mert úgy látjuk, hogy a baloldali magyar kormány továbbra is folytatja azt a puhány, engedékeny, meghunyászkodó külpolitikát – ha ez egyáltalán külpolitika -, amit már negyven éve ismerünk. Ez Kádár János külpolitikája, s már negyven éve tudjuk, hogy ez a megalkuvó külpolitika folyamatosan kudarcot vall, s felbátorítja a szomszédos országokat arra, hogy még szemtelenebbül és arrogánsabban lépjenek fel a magyar kisebbséggel és Magyarországgal szemben. Mindennek ékes bizonyítéka Sólyom László köztársasági elnökünk szlovákok általi kitiltása Révkomáromból, a Szent István szobor avatásáról, ami Európában példátlan és felháborító lépés Szlovákia részéről. Utóbbi eset különösen aktuálissá teszi demonstrációnkat.
Másfelől azért is szükséges a közös és egy időben zajló civil tiltakozás Budapesten, Dunaszerdahelyen és Brüsszelben és a világ több városában, mert döbbenettel tapasztaljuk, hogy az Európai Unió és annak intézményei hallgatnak mind a nyelvtörvény, mind Sólyom László kitiltása ügyében. Teszik ezt annak ellenére, hogy a nyelvtörvény nyilvánvalóan szembe megy elfogadott európai alapokmányokkal, s teszik ezt annak ellenére, hogy az egyik legfontosabb alapjog az emberek szabad mozgása az Európai Unióban, különösen a schengeni határokon belül, s ehhez képest nem más, mint egy államfő (!) nem lépheti át a tulajdonképpen már légiessé és virtuálissá tett határokat. Utóbbi skandalum, botrány, és az EU hallgat! Sőt, az Európai Bizottság egyik szóvivője arról beszélt, hogy Sólyom-affér a két ország belügye. Ez már kommentárt sem érdemel.
Fel kell tennünk a kérdést: az Európai Unió képes-e még arra, hogy fellépjen a saját értékei védelmében? Vagy csak arra képes, hogy a szomáliai emberi jogsértéseket panaszolja fel, ám ha az Unión belül történik atrocitás, súlyos jogsértés, akkor már csak hallgatni tud? Vagy arról van szó, hogy akkor szólal meg, amikor éppen kedve tartja, például Ausztria ellen 2000-ben, amikor Jörg Haider bekerült a kormánykoalícióba, ám Jan Slota koalícióba kerülése Szlovákiában már nem jelent problémát, hiszen pusztán csak az a probléma vele, hogy magyarellenes, az meg kinek fáj egyáltalán Európában? Létezik talán már Európában is egy kettős mérce, amelynek alapján Európa felhorkan, ha Afrikában kormányzati és katonai atrocitások vannak, de meg sem mukkan, amikor 2006 őszén felső utasításra Budapest utcáin randalíroznak a rendőrök és brutálisan megverik az ártatlan embereket? Akkor most hol van a minta és hol van a követendő modell, ami után vágyakoznunk kell és amihez fel kell zárkóznunk?
Erős meggyőződésünk, hogy a szlovák nyelvtörvény és a magyar államfő ügye egyszerre nemzeti és európai ügyek, nemzeti és európai problémák. Demonstrációnkkal, a magyar civil erők határokon átívelő összefogásával azt szeretnénk elérni, hogy ezen ügyek kapcsán Európa felébredjen végre csipkerózsika-álmából, hogy tespedtségéből végre feltápászkodjon, hogy újra mintaadó, érték- és normahordozó legyen, hogy újra szerethető legyen.
Ezt mi civilek itt, Budapesten a magunk részéről azzal segíthetjük igazán elő, ha meghunyászkodás nélkül képviseljük a magyar nemzet, a magyar nemzeti kisebbségek és a szabadság értékeit – mert ezzel Európa értékeit képviseljük, s ezen értékek megvédésére szólítjuk fel Európai politikai döntéshozóit és népeit!
