Csupán egy szerelvénnyi képletes jatagán kell, vagy egy elfoglalható fegyverraktár – valahol a Lajtán túl.
Csak a bornírt szemlélődőnek nem tűnik fel, hogy a migránsok túlnyomó része sorkatonakorú, kisportolt ember. Kisportolt… Használhattuk volna a kiképzett szót is.
Ez a tömeg felidézi Buda elfoglalását: 1541-ben.
Csupán bolyongani léptek be a várkapun.
Aztán egyszerre csak többen lettek. Ők lettek többen. Akkor és ott ők a fegyvert még nyíltan viselték. És vezényszóra előrántották tokjából a jatagánt. És akkor már késő volt cselekedni. A fegyveres sereg bent volt a Vár belsejében.
Vér nélkül elfoglalták az erődítményt.
Ebből a fájdalmas történelmi tapasztalatból tanultunk-e? Akkor még intakt marad a földrész nyugati fele, és másfél évszázad múlva megérkezett a fölmentő sereg.
Addigra Buda magyarsága – mint Szakály Ferenc fogalmazott volt – elporladt.
Most Nyugat-Európa is besündörgés alatt van.
Csupán egy szerelvénnyi képletes jatagán kell, vagy egy elfoglalható fegyverraktár – valahol a Lajtán túl. És nem marad hátország, Savoyai Jenő nem fenheti pengéjét. Európa elesik egészében. Visszamenőleg is nevetségessé válik Savoyai serege.
Mára lebénították Európa agyát.
Évtizedeken át hömpölygött a „hülyítés” folyamata, és döbbenetes módon az egykori Keleti Blokk maradt inkább eszénél. A leninista ideológia annyira agyalágyult tömeget föltételezett, hogy túllőtt a célon. Az emberek nagyobb részének megmaradt a józan esze.
Ma Oroszország a kereszténység védőbástyája.
Hetven év lenini-sztálini-brezsnyevi butítás ellenére. A kereszténység túlélte a pártpropagandát, a megbonthatatlan barátságok, az „életét a nép ügyének szentelő”, abszolút önzetlenül luxusdácsákban lakó, whiskyt vedelő, Camelt elfüstölő apparatcsikok korát.
A Nyugat azonban szellemileg csökött lett.
A politikai korrektség lehetetlenné tette a kommunikációt, lebénította a nemzeti önvédelmek megszervezését – mármint ezen a kontinensen. Más földrészen a nemzet önvédelem bevett, elfogadott, sőt hősi fogalom.
Európa azonban hagyta magát elbolondítani.
A valóban európai gondolkodókra rázúdították az agyonhallgatás – már az ókorban is bevált –fegyverét. És még ők jártak jobban, nem azok, akiket címkézéssel – vagy netán ablakon kiejtéssel – semmisítettek meg.
Kommunikáció nélkül a közösség védtelenné válik.
S a védtelenből ijesztő gyorsasággal lesz áldozat. Ennek valószínűleg elejét kell venni. Meg kell találni a kommunikáció fortélyait – akár „politikailag korrekt” környezetben is. Le kell leplezni a fizetett elbutítókat. Könnyű.
Aki a politikailag korrekt megfogalmazást követeli – fizetett ügynök.
Valahonnan pénz érkezik bankszámlájára. Esetleg ingatlanajándék jut telekkönyvi bejegyzésre, nevére – vagy családtagja nevére. Luxuskocsit tesznek elhájasodott alfele alá. Tengerentúli nyaraltatást kap, ő és famíliája. Előléptetik – nulla teljesítményért.
Elsimítják egy ügyét.
Figyeljük, kik követelik a politikailag korrekt szóhasználatot – ezáltal megbénítva az egészséges kommunikációt. És átvilágítás alá helyezni vagyonosodásának folyamatát – akár 25 évre visszamenőleg.
Majd szembesíteni a jogállammal.
K.G.T.
