A tolerancia és a másság tisztelete jegyében egyre több olyan téma van, amiről az extrém liberalizmus képviselői szerint még vitatkozni sem szabad. Az olyan más gondolatok felvetőit, akik nem az Ő „másságukat” dicsérik, a középkori hitbuzgalom szokásának megfelelően a dogmák kétségbe vonása miatt máglyára kell küldeni.
A túlbuzgó keresztények mára már eltűntek a világból, a túlbuzgó tolerancia bajnokok azonban szaporodni látszanak.
Mélységesen lenézik az emberiségnek azon részét, amelyik valamiről másképpen gondolkodik. Hiszen Ők tévedhetetlenek és igazak, nincs mit újra gondolniuk vagy megváltoztatni a véleményüket.
Itt van például a halálbüntetés kérdése. Mi van, ha tévedtünk, amikor eltöröltük ezt a büntetést? A visszafordíthatatlanság nyomós érv ellene. Éppen ezért kellene olyan, egész Európa szerte egységesen elfogadott feltételekhez kötni bevezetését, ami kizárhatja a tévedés lehetőségét.
A kétségbevonhatatlanul elvetemült bűnöző évtizedekre való börtönben tartása egyrészt kegyetlenség, másrészt jelentős anyagi teher a társadalom számára. Ezt a pénzt arra érdemesebb célokra is költhetnénk.
Miért nem lehet Európai Unió szintű népszavazás ebben a kérdésben?
Miért megkérdőjelezhetetlen ez a dogma, ami egyébként nem képviseli az átlagember véleményét?
Milyen alapon tart igényt egy szúk társaság a felvilágosult abszolutizmus jogára minden kérdésben? Vajon egy Európai Uniós népszavazás megerősítené az „európai értékeket (érték nélküliséget)”, vagy kiderülne, hogy sokkal hagyomány tisztelőbbek vagyunk, mint ahogy egy érthetetlenül hangos, de többséget soha nem kapott „felvilágosult, progresszív” és öntelt megmondó csoport gondolja? Az extrém liberalizmus Európában olyan koloncokat rak a társadalom vállára, ami versenyhátrányba helyez minket a világ többi részével szemben.
A túlzó állatvédelmi törvények miatt megváltoztattuk a tyúkketrecek méretét, de senkit nem érdekel, hogy egy baráti, egyben konkurens országban úgy tartják a sertést a ketrecében, hogy életében nem fordult meg a szűk hely miatt. Versenyezzen a két termelő a szabad piacon.
Nem értem, hogyan lesz állatkínzás abból, ha lelőnek egy kutyát, amikor a vaddisznó lelövése nem számít annak.
Nem értem, a művész miért akar engem provokálni, ahelyett, hogy gyönyörködtetne. Nem értem, miért a trágár beszéd, a gyűlölködés, az agresszió a jellemzője a magát progresszívnak tartó rétegnek.
Az extrém liberalizmus mindent támogat, ami évezredek során kialakult írott és íratlan szabályaink szerint aberrált, deviáns, abnormális. Ha a tolvaj belehal a bor helyett lopott méregbe, a borosgazdát vegzálják, nem azt mondják, hogy a bűnöző pórul járt. Nem a kerítésen való behatolás a bűn, hanem a tulajdon megvédése elektromos árammal. Frusztráló, hogy a mohó, semmiből meggazdagodni kívánó befektető kártérítést követel, ha nem a magas hozam, hanem az előre jelzett magas kockázat érvényesül. Amúgy lúzernek tartott mindenkit, aki biztonságos, de alacsony hozamú helyeken tartotta pénzét. Normális értékrendben szégyellnie kellene magát, nem nagy hangon követelőznie, hogy „azt akarja vissza, amiért megdolgozott”.
Nem értem, mitől sajtószabadság a gátlástalan hazudozás, a megalapozatlan vádaskodás, rágalmazás. Nem értem miért csak jogai vannak mindenkinek, miért kell mindenre és mindenkire figyelemmel lennem, de én nem vagyok fontos senkinek. Nem tudok leülni egy köztéri padra, mert valaki alszik rajta. Nem értem miért gondolják egyesek természetesnek, hogy az állam fizeti azokat a tanulmányokat, amire nincs szükségünk. Az egyetemi autonómia azt jelenti egyesek szerint, hogy a pénz jöhet, a képzési igény megszabása nem? Ez akkor lenne így, ha nem közpénzről lenne szó.
Ha megnézzük Európát, ezen eszmék hatására a társadalom nem képes magát reprodukálni, nem képes védekezni olyan jelenségek ellen, ami bomlasztja kultúránkat, amit más, hagyományosabb közösségek egyébként határozottan kezelni képesek. A liberalizmus hatására felbomlik az ember első menedéke és érdekvédelmi szövetsége, a család. Felbomlasztanák a legerősebb érdekvédelmi egységet, a nemzetet. Gyengítenék az államot, amely egyedüli képességet jelent a törvényalkotásban és a törvények betartatásában. Végül maradna a profitközpontú világ, egyik oldalon a profit haszonélvezője a korlátlan és ellenőrizetlen hatalmával, a másik oldalon a profit megteremtője manipulálható konzum idiótaként egyedül, magányosan, érdekvédelmi képesség nélkül. Eleinte büszke és szabad szingliként, majd korosodván depressziós, kiábrándult, idős egyénként. Persze a „gondoskodj magadról” elv alapján már nyugellátás nélkül. Amikor rádöbben arra, hogy a saját esetében ez mit jelent, majd az államhoz fordul, követelve hogy az én gyerekeim és unokáim teremtsék elő az Ő öregkori ellátásának alapjait is. Profittermelőnek pedig találnak újabb fiatal hasznos idiótát. Szinglink depressziójának egyik oka, hogy rájön – valójában Ő már végérvényesen vénlány, vagy agglegény, nem pedig jól hangzó „szingli”.
Ugyanis a szavak nem azt jelentik, ami mögöttük van. A multikulti például nem sokszínűség, hanem a különböző nemzeti kultúrákat elnyomó katyvasz, éppen a sokszínűség tűnik el a keverékben.
Nem értem azt a vállalkozót, aki más országban jelenti be a cégét a kedvezőbb adózási feltételek miatt, de elvárja, hogy a mi közpénzünkből működjön az állam, épüljenek utak, menjen ki érte a mentő ha balesetet szenved, a rendőrség találja meg autójának tolvaját.
Az idők múlásával a túlzó liberalizmus felszámolja önmagát, hiszen a hatására kialakuló Európa megváltozik. A változás azonban nem csak ezeket a szélsőséges eszméket tünteti el, hanem velük együtt az európai társadalmak máig kialakult formáját. A helyünket egy hagyománytisztelőbb, saját kulturális és gazdasági örökségét elszántan védelmező társadalmi berendezkedés váltja fel, ami szintén nem tűr semmiféle másságot, de ez az értékrend minket sem tűr jelenlegi értékeinkkel együtt.
A liberális eszmék mögött ott van a profit központú szemlélet. Minden általuk bevezetett és kierőszakolt abnormális változtatás plusz anyagi terhet jelent a társadalom számára, ami tovább segíti a bomlást.
Ideje lenne felismernünk, hogy a szélsőséges, ellentmondást és vitát nem tűrő liberalizmus ember, társadalom és ezáltal emberiség ellenes jelenség. Ideje létrehozni az egymással szövetséges, egymást tisztelő, keresztény értékeken nyugvó, önálló nemzetek Európáját, ahol valóban tiszteljük a másságot, de nem tagadjuk meg a többség által normálisnak tartott értékeket. A család, a nemzet, az erős állam az, ami képes az európai civilizáció túlélését biztosítani.
Kezdeményezzünk EU szintű népszavazást az irritáló tabutémákban.
A többségben sehol nem lévő túlzó, az abnormitást normásítani akaró liberalizmus pedig végre foglalja el képviselői számarányának megfelelő helyét a társadalomban.
BGy
