Tisztelt CÖF-Csizmadia úr!
Olvastam a Magyar Nemzetes cikket a többivel együtt, de „csak” keserű mosolyt váltott ki belőlem.
Szerintem mindenki azzal jár, ami van neki, csak legyen ott pontosan, ha megígéri.
A kialakult illetve külső segítséggel kialakított honi helyzetünkre tekintettel egyre több piszkoskodás várható, mint ahogy Gyurcsány Ferenc megígérte csúfos veresége után.
Egyszerű állampolgárként szerettem volna az elszámoltatást, mint sokan mások, mert kevesebb gonddal járhatott volna a társadalmi átalakulás. Kiragadva egyetlen példát, gondolok itt a törvénytelen devizahitelekre, ami rengeteg ember életét tette tönkre, illetve üldözte őket idő előtti halálba.
A „ha” és „talánok” helyett azonban a kiútkeresést tartom helyesnek, olyan emberekkel, akik képesek az öntömjénezésen és zsebük tömésén kívül társadalmi gondok megoldásán munkálkodni.
Önök ezt tették és teszik! Csakhogy ebben a napi botrány botrány hátán világban összemosódnak szervezetek, nevek, feledésbe merülnek az összefüggések.
Ha megengedik, azt tartanám helyesnek, ha az eddigi kimagasló tevékenységüket bármely formában, a médián keresztül felelevenítve tudatosítanák az emberekben, a hitükben megtántorodottakban, a bizonytalanná váltakban. Nem szabad senkit elveszíteni, aki hasznos és jót akar, s itt nem pártokban gondolkodom, hanem emberekben. Így nemcsak megmaradhat agyonsanyargatott országunk, hanem végre a megfelelő helyre kerülhetünk nemzetközi viszonylatban is.
Önök szakmai végzettségük, hozzáállásuk, eddig letett munkájuk által idáig is kiválóak voltak, remélem lesz erejük, kitartásuk a továbbiakban is lelki törések nélkül végigvinni, amit elkezdtek.
Befejezésül megjegyezni kívánom, hogy egy újságcikket nem mindegy, hogy ki ír, milyen szándékkal, mert lehet, hogy évtizedek múltán is megbecsülten van lefűzve egy dossziéban. Ám előfordul, hogy zöldséget, krumplit, hagymát pucolnak rajta, s megy a szemétbe, az első sor olvasata után.
Tisztelettel: V.A.
