Az ilyen helyzetekben nehéz tisztán látni, és megérteni, vajon miért nem mozdul az ellenőrzésre hivatott apparátus. A kormányfő egymaga természetesen nem lehet elégséges éjjeliőr. Az igazságszolgáltatás nélküle is működjön!
A magyar választók kétharmada elszámolást követelt, ez hellyel-közzel elkezdődött. Az emberek azonban nemcsak a múltra érzékenyek, hanem a jelenre is. A kétharmad csak úgy marad meg, ha az elszámoltatás folyamatos és a most-ra is vonatkozik! Az ellenzék természetesen minden hibát fölnagyít, a kákán is csomót keres. Tegye, hiszen ez a dolga. A kormány azonban ne csak csípőből rögtönzött úgymond „kommunikációval” reagáljon, hanem tényekkel alátámasztott, a lényegre koncentráló válaszokat adjon. A konkrét ügyek elfogulatlan kivizsgálására alapozott válaszok sok hívet tarthatnak meg, és újakat is toborozhatnak. Mindkettő elsődleges érdekünk, ha az elmúlt két év rohamtempóban véghezvitt szerkezeti változtatásait – és általuk életképességünket – hosszú távon is meg akarjuk tartani, illetve vissza akarjuk szerezni.
Így tehát nem az az igazi kérdés, hogy ki áll például a Közgép vagy a kádkőgyártó cég mögött – ha magyar érdekeltség, az kifejezetten jó hír –, hanem az, hogy a vállalkozás törvényesen működik és szabályosan adózik-e. Ha így tesz, a nemzetet szolgálja. Ha átlátható pályázatok százait nyeri azért, mert ténylegesen a legjobb ajánlatot teszi és a vállalt kötelezettségeit maradéktalanul teljesíti, az a mi érdekünk! Nem kell szégyellnünk a patrióta gazdaság kiépítését, mert ez az egyetlen esély szuverenitásunk megőrzésére.
Ha azonban nem így van, azt szégyellnünk kell. És vele minden olyan eredményes „lobbi” (nevezzük így) cselekményt, amely nem a köz javát, hanem – ki tudja miért – csak az önös érdekeket szolgálja. Sajnos tapasztaljuk, hogy akad ilyen eset, és minden alkalommal hatalmas – akár a súlyát meghaladó – sebet üt a jó kormányzás nehezen összerakott nimbuszán. Példa erre egy ebtenyésztéssel kapcsolatos, nemrég keresztülvitt törvénymódosítás, amelyet egyetlen egyesület, a MEOE érdekében szavazott meg a rendkívüli ülésszak utolsó napján a parlament.
Mielőtt bárki azt mondaná, hogy elkanyarodtam a címtől, lássuk a civil oldali lényeget. A kormány konzultál a népével – helyes. A nép konzultál önmagával – helyes. Mindezen keresztül a jó kormányzást erősíteni, támogatni kell, és ha kell, meg kell védeni. Ezért a véleményeket időről időre nemcsak írásban, hanem tettekben is ki kell fejezni, amint a januári békemenet is felmutatta az egész világnak.
A társadalmi lelkiismeret hordozói a civilek, akik újra és újra összegyűlnek, hogy „tükröt tartsanak mintegy” – a politikusoknak. Ez a nyilvános nemzeti konzultáció. A civil emberek mindig az elmúlt hónapok eseményeire reagálnak – ha sokan jönnek, a válasz egyértelmű: az összefogás töretlen, van erőnk, a nemzet egyet akar.
Mutassuk meg, mi a véleményünk a strasbourgi bíróság vörös csillagos döntéséről! Jelezzük világosan az IMF-nek, hogy elfogadjuk a segítséget, sőt, meg is köszönjük – azzal, hogy biztos visszafizetőként jó ügyfelek vagyunk –, de soha nem leszünk gyarmat!
Igaza van az IMF-nek, a nemzeti hátizsákban van még egy s más, ami kiárusítható, de hogy mi az, azt szeretnénk mi eldönteni. A magam részéről a kommunizmus árnyékára, az erkölcsi nihilizmusra, a kettős mércéjű Európa kritikátlan elfogadására, a bankrendszer spekulációs tőke vezette, az egész világot mételyező, tisztességtelenül működő, lejáratott részére szavazok.
Világos válaszokat kell fogalmaznunk. Ezért lesz nyílt, személyes a „nemzeti konzultáció” szeptember végén, a hírhedté vált felvonulási téren, a Dózsa György úton. Tartson velünk mindenki, aki az egyenrangú nemzetek Európájának híve!
Civil kontroll a nyilvánosság erejével – ugye, ezt már a békemenet is fölmutatta? A résztvevők számlálását ezúttal profikra bízzuk, hogy ne legyen újabb számháború. A tömeg ereje – ahogy a már eddig is összegyűlt „tízcentesek” tanúskodnak róla – önmagában válasz a hitetleneknek.
