Amint az már oly jól ismert, mind többen ismét kívánjuk a bevált NEMZETI KONZULTÁCIÓT.
Beszéljük meg higgadtan, nem hadarva, elemezve, mélyen átélve azokat a megoldásokat- például az imént hallott autópályadíj -, amelyek döntően meghatározzák közérzetünket, hangulatunkat.
Azt, hogy a médiaharamiák rárontanak- e kormányra, kormányfőre. Hogy a volt szobatárs- kinek nevét még soha sem írtam le publicisztikáimban, cikkeimben!- hiúsága, ellenségérzete dühhé válik-e?
Hogy a jámbor választópolgár csak áll és tétován, magányosan bámul, nem tudván igazán mitévő legyen.
Kinek a véleményére adjon?
A profi, már-már televíziós vitában éktelenül üvöltő médiahadaróra, a mosolygós műsorvezetőre vagy a hátrahőkölő polgári értékrendet valló derék magyar újságíróra?
Ezeken a kérdéseken bizony-bizony el kellene gondolkodniok azoknak, akik ennek a nemzetnek az állampolgárai, alkotó-véleményformálói.
Nem a vitát vitatom el kiválasztott médiamunkásaink elől, hanem azt a felelőtlenséget rovom fel nekik, amellyel elbizonytalanítják, netán a bizonytalan – közömbös választói réteg masszájába paszírozzák a tátott szájú honpolgárokat.
Mert értük vagyunk, értünk szeretjük őket s nem ellenük! Kissé képzavar jellegű, de ugye érthető, barátaim?!
Orbán Viktor miniszterelnök eközben érvel, küzd bürokratákkal, apparatcsikokkal, a már említett médiaharamiákkal azért a népért-nemzetért, amely őt elképesztő, imponáló s most – az ellenzék által lassan-lassan vitatott módon – kétharmaddal, immár másodszor megválasztottan. Amúgy „döbrögiesen”!
Küzd bankokkal, barmokkal, kormányokkal, néha okkal gyanakvó ellenzékkel, devizahitelesekkel, őket szító tüntetőkkel, a megfizetettekkel, a redőnytörőkkel, hathasábos megoldásaikkal büszkélkedő, dölyfösen hátradőlő szerkesztőcskékkel.
Van szerencsém ismerni ezeket.
Mellesleg bizonyára, jobb időkben említésre se nagyon méltók ők, valamennyien.
Ám most nincsenek jobb idők!
Most minden jelzős szerkezet, rag és képző, alany – ha egyáltalán akad , állítmány ha van stb…- szóval minden mondatalkotó elem sordöntő.
Hogy a nagy tőkeerejű iskolai társ, évtizedeken át pártolt, pártelnöki bizalmat élvező barát átérezze a magyarságért folytatott küzdelem jelentőségét, létet meghatározó felelősségét.
Fontolja meg, ki van itt, ebben a sokat szenvedett hazában nemzetmeghatározó szerepkörben?
Ki mögött áll éberen figyelve nemzet, haza?!
Kinek kell megfontolnia minden szavát, döntését.
Minden, bosszúra hagyatkozó vádoló-betartó, sivár és üres érvrendszerét.
A magyar nemzet egyszer ítélkezik.
Aligha vitatható, ki mellett!
M.Szabó Imre
