A kormány valóban szétteríti az ország adósságterheit. Most már nemcsak a szegények és a banki adósok fizetnek. Hogy az intézkedések célba érnek, arra a legfőbb bizonyíték az uzsorások kétségbeesett tiltakozása.
Tévedés ne essék, egy fejlődő gazdaság nem lehet meg hitel nélkül. De csak arra a hitelre van szükség, amely mindkét fél számára előnyös.
A Magyarországon működő külföldi bankoknak most dönteniük kell tisztességes kamat és valós banki költségek felszámítása mellett. Ha nem, menniük kell. Csak elhatározás kérdése lenne, hogy a nemzetközi pénztőke az országunkból kihurcolt uzsorakamatokból származó nyereségből feltőkésítse a bankokat. Érdekes, banktulajdonosok éhségsztrájkjáról nem hallottunk még. Erős a gyanúm, hogy nem is fogunk.
Van más megoldás is. Az IMF hitel okos felhasználásával a kivonuló külföldi érdekeltségű bankok helyébe magyar bankrendszer kiépítése. Ipari, agrár, vállalkozói bankok létesítése magyar tőkével. Végre kialakulhatna a tisztességes verseny a külföldi és hazai pénzszolgáltatók között, megszűnne a kartellezés lehetősége.
Nem kellene mást csinálni, mint amit „ők” : a lakosság és a cégek pénzét visszahitelezni, megfejelve 10-15% állami tőkével. A magyar bankoktól származó nyereség visszaáramlik a költségvetésbe. Rövidesen csökkenhetnek az adók és az államadósság.
Azt mondom, inkább örömkönnyeket hullassunk. A léket kapott hajók, mint mindig, part- azaz pénz-közelben hajóznak. A kalózok nem vesznek hullámsírba, ha másként nem, úszva, whiskey-s üveggel a kezükben partot érnek. Ne küldjünk a pénzzel bélelt teknők utasaiért mentőcsónakot! Higgyük el, nincs rá szükségük, de ránk előbb-utóbb szükségük lesz. Indítsuk el a saját banki járatainkat és kezdjük meg a sorban-állást a már meglévő jegypénztáraknál, ahol ezt a felírást kell keresnünk: „kincstár-jegy és államkötvény értékesítés”. Az itt váltott jegyekre kezelési költséget nem számítanak föl, és a kiszolgáltatottság elleni ingyenes biztosítás is benne foglaltatik.
