Donald J. Trump, az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnöke 2017. január 20-án két Bibliára tette le hivatali esküjét. Az egyik a családi Biblia, amelyet édesanyja Mary Anne MacLeod hagyott rá, a másik pedig az, amelyre Abraham Lincoln tette le elnöki esküjét 1861-ben.
A két Biblia üzenetértékű volt. Az Aquinói Szent Tamás által vallott ordo caritatis, a szeretet rendje alapján egyrészt szűkebb közösségünkért, a családért tartozunk felelősséggel. Trump, akinek német ősei még a Dumpf nevet viselték, a skóciai születésű és háztartási alkalmazottként dolgozó édesanyja révén mindennél fontosabbnak tartja családját, mint a hogy Mary és Fred Trump is különös gondot fordítottak fiuk, a gyermekként sokat csibészkedő Donald megfelelő nevelésére és iskoláztatására. A másik Biblia – amelynek kis mérete Trump elődjét jókedvre derítette esküje elején – a tágabb közösséget jelképezi: a hazát és azt a civilizációt, azt a közös kultúrát, amelyhez Trump maga és mi, európaiak is tartozunk.
A soron következő elnöki beiktatáson ismét Donald J. Trump tesz esküt, aki majd az USA alkotmányának II. cikk 1.§-a szerint hivatalba lépése előtt az alábbi esküt vagy fogadalmat teszi: – „Én, ünnepélyesen esküszöm (vagy fogadom), hogy az Egyesült Államok elnökének tisztét híven gyakorolom, és legjobb képességeim szerint fenntartom, óvom és megvédem az Egyesült Államok alkotmányát.” Hozzátehető „Isten engem úgy segéljen!”, de az alkotmány nem követeli meg.
A Legfelsőbb Bíróság leginkább a főbírája (Chief Justice) révén kapcsolódik az elnöki beiktatáshoz, mivel a hagyomány szerint ő adminisztrálja az elnöki esküt.
Bár ez nem kötelező, az Egyesült Államok történetében a főbírákáltalában részt vettek ezen a ceremónián. Ez szimbolikus jelentőségű, mivel kifejezi a hatalmi ágak közötti együttműködést és a jogállamiságot. Az a közjogi hagyomány, hogy a főbíró esketi fel az elnököt Washingtonban, akkor vált meghatározóvá, amikor John Marshall 1801-ben Thomas Jeffersonnak letette az esküt a Capitolium új épületében.
A beiktatás előtt a megválasztott elnök kinevez egy elnöki beiktatási bizottságot, amely a hivatalos események, például a bálok és felvonulás megszervezéséért felelős. 1901 óta a vegyes bizottság koordinálja az eskütételi ceremóniát, és 1953 óta ebédet is rendez az új elnök és vendégei számára a Capitoliumban. A bizottság három szenátorból és három képviselőből áll. A Joint Task Force National Capital Region biztosítja a katonai támogatást, amely az Egyesült Államok Fegyveres Erőinek minden ágát, a tartalékosokat és a Nemzeti Gárdát is magában foglalja.
Az amerikai katonák 1789 óta vesznek részt a beiktatáson, és hagyományosan zenei egységek, gárdák és tisztelgő ütegek kísérik az eseményt. A katonai támogatás a fegyveres erők főparancsnokaként tiszteleg az új elnök előtt és elismeri a hadsereg civil irányítását.
A beiktatási ceremónia eseményeinek a nyilvánossággal való közlése az évek során a technológia fejlődésével változott. A tömegtájékoztatási technológiák fejlődése lehetővé tette az elnökök számára, hogy választóik lényegesen nagyobb részét érjék el. 1829-ben Andrew Jackson mintegy 10 000 emberhez beszélt beiktatásán. Legutóbb, 2017-ben a becslések szerint mintegy 160 000 ember tartózkodott a National Mall területein a Donald Trump beiktatását megelőző egy órában. Az Egyesült Államokban további 30,6 millió ember nézte a televízióban, világszerte pedig több mint 6,8 millióan közvetítették élőben akkor még a Twitteren (X).
A beiktatási ünnepségek biztonsága összetett kérdés, amelyben részt vesz az amerikai titkosszolgálat (Secret Service), a Belbiztonsági Minisztérium (Department of Homeland Security), a Capitoliumi Rendőrség (Capitol Police), és a Columbia Kerületi Rendőrség (MPDC). Ennek különösen Trump elnök esetében kiemelt szerepe lehet.
