„Ha nincs kenyér, nincs törvény, de ha nincs törvény, akkor kenyér sincs.” (Rabbi Eleazar Ben Azarja)
Vagyis a társadalom gazdasági állapota meghatározza az uralkodó erkölcs milyenségét és fordítva. A kölcsönhatás elkerülhetetlen, felerősödése a gazdasági folyamatokra jótékony hatással lehet, de a demokrácia alapintézményeit nem befolyásolhatja. Fontos tehát, hogy az országban a demokratikus politikai élet – benne a civil kontroll – nyitott kapukat találjon a hatalmi intézmények felé.
A demokrácia törékeny szerkezet. Meglétéről vagy hiányáról, minőségéről a viták végtelennek tűnnek. A többség és a kisebbség, a hatalom és az ellenzék képviselői legtöbbször ellentétes véleményen vannak. Magyarországot vizsgálva különösen látható, hogy az előző rezsim válságba sodró hagyatéka miatt azonnali társadalmi és gazdasági reform-intézkedésekre volt szükség. Az ország csőd-közeli helyzete, az állam és a lakosság eladósodása újszerű, radikális beavatkozásra kényszerítette a kormányt. A polgárok nagy többsége felismerte a szükséges intézkedések hosszú távú előnyeit, így türelemmel viselte az Európában sajátságosnak tűnő, gazdasági és társadalmi rendszert egyaránt érintő kiigazítást. Az új Alaptörvény – az egyéni szabadságjogok garantálása mellett – aláhúzta a közösségek kiemelt szerepét, lehetővé téve együttműködésüket a fokozott állami szerepvállalásban.
A demokrácia ezen felfogása ellen azonban a globális pénzhatalom egyértelmű támadást indított.
25 év után a rendszerváltás végjátékához értünk, a „most vagy soha” helyzet áll előttünk. A 2014-es választások a nép kezébe adják az elszámoltatás erkölcsös és jogszerű befejezésének lehetőségét, mely alól a bankok és a különféle bankügyletek sem lehetnek kivételek.
Mindeddig csak részben sikerült kitakarítani a bukott politikusok által hátrahagyott hulladékot a gazdaságból, a társadalomból és az ország parlamentjéből. . Most végleg befejezhetjük a rendszerváltást.
Meg kell akadályoznunk, hogy az országot kiárusító, szocialista-liberális köntösben tetszelgő zsebkapitalisták ismét törvényhozóvá váljanak. Hiszen céljuk továbbra is a nemzeti vagyon átjátszása a Soros-típusú tőzsdecápák kezébe, a pénzhatalom uzsorásainak ismételt nyakunkra ültetése. A nemzet többségének már nincs hályog a szemén, mi, választópolgárok hoztuk rendbe nagy keservesen az országot. Visszafizettük az éjjel-nappal hazudozók, a költségvetés-hamisítók miatt felvett IMF hitelt. A társadalmi szolidaritás jegyében kihúzzuk a bajból a 2002 és 2010 között devizahitel csapdába csalt, egzisztenciájukat és otthonaikat vesztő polgártársainkat.
Drága árat fizettünk az országrontók hibájából.
És – bizonyítandó, hogy nem a levegőbe beszélünk – a CÖF soronként nyilvánossága hozza az Állami Számvevőszék 2007 óta nyilvános, az MNV ZRt-ről és elődszervezeteiről szóló jelentéseit. Erre az ÁSZ jelentésre miért nem reagált az akkori kormány? Az embereknek látniuk kell a Gyurcsány- majd később Bajnai – kormányzás elképesztő tényeit!
Ami pedig a jelenlegi hatalom működésének elemzését illeti: vajon miért késik az elszámoltatás? A Kúria deviza alapú kölcsönökről szóló legutóbbi jogegységi határozatai e téren is eligazításul szolgálnak.
A demokrácia három hatalmi ága közül az igazságszolgáltatás kereke bizony döcögősen követi az eseményeket, sőt, a közerkölcs tekintetében egyenesen törést szenvedett.
Miközben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom a bajbajutott polgárok érdekében tette a dolgát, a Kúria – képzeletbeli fejét homokba dugva – megdöbbentő jogértelmezést produkálva a bankok oldalára állt, tövig nyomta a féket, nem törődve a súlyok és ellensúlyok rendszerének rá is vonatkozó szabályaival. A társadalmi békétlenség szítását választotta a bankok és a polgárok közötti szerződési egyensúly létrehozása helyett, azaz tudomásul vette a gazdasági erőfölényt, és az azzal való visszaélés lehetőségét legitimálta.
Most a választópolgárok által 2010-ben országgyűlésbe küldött képviselőkön a sor. Törvénnyel, visszamenőleg kell szabályozni a hibás kölcsönszerződéseket. Erre a Ptk. 226. §-a és az Alkotmánybíróság éppen a banki hitelszerződésekre vonatkozó, 32/1991-es határozata is megadja a feljogosítást a törvényhozó hatalom számára.
A meghozandó törvény a felek egyenrangúságát és a szolgáltatás-ellenszolgátatás arányosságát kövesse! Szüntesse meg a banki erőfölénnyel történő visszaélést, és tisztességesen biztosítsa a kölcsönadó és a kölcsön felvevő szolgáltatásainak egymás közötti arányos elszámolását!
Nem tűrhetjük, hogy a nép többsége által választott hatalom bármelyik ága függetlenítse magát a civil társadalmi kontrolltól. A nyomozó hatóságok, és különösen a bíróságok munkája minősíti a demokráciát, ők függetlenek a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól. De nem lehetnek függetlenek a társadalomtól, amely megbízta őket, és amely a civil kontrollon keresztül hallatja hangját. Ez a hang pedig egyre hangosabban üzeni: bár a lusztrációs törvény 25 éve tartó elszabotálása lehetővé tette az 1989 előtti rendszer híveinek beépülését az igazságszolgáltatás és az állam intézményrendszerébe, ezt az állapotot mégsem tekinthetjük véglegesnek.
2013. december 28.
Csizmadia László
CÖF alapító szóvivő