Lapozgatom a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány csodaszép albumát. Németh Miklós Attila szerkesztette, s az idei Szellemi Honvédő-díjosztás felemelő ünnepsége után vehettük kézbe. Már a címe is világos és beszédes: „Összefogtunk”. Olyan ez a könyv, mint egy kaleidoszkóp: az egyes kiemelkedő szereplők szemén és szívén át láthatunk rá a magyarországi civil ébredés élményére. A magyar polgárok a 2006-ban megtapasztalt semmibevételük, a valóban felelős kormányzás igényét gátlástalan erőszakkal elnyomó balliberális hatalom minden törekvése ellenére búvópatakként folytatták a tiltakozást és ennek a küzdelemnek látványos kibomlása volt 2009. április 5-e, Virágvasárnap. Akkor a Makovecz Imre irányította maroknyi csapat hívására és szervező munkájával valóban nagygyűlés volt a Hősök terén. A hívószóra, hogy „Döntsön a nép!” közel negyedmillió ember sereglett össze. Az emberáradat nem csupán a Hősök terét töltötte ki, de túlcsordult a bevezető utakra is – ameddig a szem ellátott.
Amikor felálltam az emelvényre, szédítő látvány fogadott. A végtelenbe vesző óriási tömeg már órák óta reménnyel telten állt; az emberek fej-fej mellett türelmesen vártak a kezdésre, majd hallgatták a szónokokat. Az elsőnek szóló Makovecz Imre itt mondta ki, hogy a hazugságpolitikából elég volt. Kimondta ismételten és a téren állók szájából egy emberként visszhangzott mindannyiszor: elég volt! Megszületett maga a civil összefogás milliók vágyából, s a több mint száz kisebb öntevékeny polgári csoportosulásból. Ezt az alakuló akaratot öntötte formába és szervezte irányítólag Csizmadia László a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szervezeti felépítésével. Az eredmény köztudott. A gyönyörű könyvet fellapozó bekapcsolódhat a Békemenetekbe, amelyek mindig képesek megindulni, amikor országunkat veszély fenyegeti.
Mi tagadás, a kötet felkavarta bennem is a kezdet élményeit. „Virágvasárnapunk” vulkáni erővel mutatta meg, hogy letiport országunkban mekkora volt az igény egy hangsúlyozottan civil szerveződésű, a közös gondokat megbeszélő és a cselekvést összehangoló fórumra. Mindnyájan, minden lélegzetvételünkkel átéltük, hogy az erkölcs és jog viszonya húsbavágó kérdéssé vált Magyarországon.
Makovecz Imre célja a teljes nemzeti oldal szövetségbe szólítása volt, a már meglévő, együtt-gondolkozásra képes szervezetek együttműködésével. Így is történt. Alapítványok, egyesületek, egyletek, szövetségek, klubok, vallásos és szekularizált civil szervezetek hozták létre azzal a céllal, hogy segítsék a magyar civil társadalom erősödését, érdekeinek képviseletét, értékeinek kifejeződését. Alapító levelének a „Civilek a Demokráciáért Kiáltvány” tekinthető, amelyet a hatalmas tömeg közfelkiáltással fogadott el. Azután indult a sziszifuszi szervezőmunka: formába önteni társadalmi és gazdasági konzultációs feladatainkat, részt venni az Alaptörvény megalkotásában és elvégezni az egyeztetéseket, hogy ténylegesen kifejezhessük, majd kormányra emeljük a közakaratot. 2011-ben pedig a határainkon túli nemzetrészekben működő magyar egyesületek bevonásával a cselekvő együttműködésbe megszületett a Civil Együttműködési Tanácskozás (rövidített nevén: CET). Amikor pedig a nemrég elhunyt Bencze Izabellával elkezdtük fonni a nemzetközi hálót, levelekkel felkeresve lehető testvérszervezeteket és azok ernyőszervezeteit, akkor szemünk előtt az lebegett, hogy Magyarországon seregszemlét tarthassunk „Civil értékrend az Európai Unióban” témamegjelöléssel. Sok szervezettel történt kapcsolatfelvétel mellett felhívtuk a figyelmét a polgári részvételt világszinten szervező CIVICUS-nak, a nevében az európai civil aktivitást szolgáló ECAS-nak, a kisebbségi és regionális nyelvű napilapok európai egyesületének, a MIDAS-nak, hogy megfelelő visszhangot kapjon nemzetközi konferenciánk. 2013-ban pedig Etikai Konferenciánk kapcsán sorra vettük az érintett országokat Angliától Szlovéniáig, megszólítva azokat a személyeket, akik révén közvetlen kapcsolat teremthető a hasonló helyi szervezetekkel. Törekvésünk végül szárba szökkent: előbb lengyel testvéreink, utóbb más nyugateurópai szak- és egyéb szervezetek bekapcsolódásának folyamatosságával.
Megjelentünk a népi diplomácia eddig alig hajózott felségvizein is. 2012-ben – természetesen megfelelő egyeztetés után – Csizmadia elnök úrral személyesen jelentkeztünk be az IMF (Nemzetközi Valutaalap) budapesti képviselőjének irodájában, hogy megkíséreljünk közvetíteni a kormány és az IMF között – s az utóbbinak itteni képviselője, Irina Ivascsenko „szinte az ablakon ugrott ki”, hogy elkerülje velünk való kényelmetlen találkozást. Okoztunk néhány kényelmetlen pillanatot Sir Nicolas Bratza-nak, az európai emberjogi bíróság elnökének is, amikor a „Fratanoló kontra Magyarország” ügy kapcsán rákérdeztünk, hogy miért tartja elfogadhatónak önkényuralmi jelkép (vörös csillag) provokatív mutogatását Magyarországon. És felejthetetlen élmény volt 2013-ban megjelennem a CET szóvivőjeként a Magyar Kultúra Napján a vajdasági Zentán; csakúgy mint Huth Gergellyel együtt beszélgetésbe vonni 2014-ben a gödöllőieket – sok hasonló fórum között. Végül, de nem utolsó sorban a legnagyobb elismerésnek tekintem, hogy emlékirataim elkészült kötetét CÖF segített eljuttatni az érdeklődő olvasókhoz.
Ám ezek csupán az én különösen emlékezetes pillanataim a CÖF-fel kapcsolatban, de közel sem merítik ki a civil összefogás teljes tevékenységét. Egyszer át kellene tekinteni az egész látóhatárt.
2017-ben Csizmadia László elnök erre egy hosszabb nyilatkozatában így utalt:
„Reklámoztuk, reklámozzuk a közjóért tevékenykedő, körülbelül hatvanötezer civil szervezet támogatási lehetőségét, a polgárok jövedelemadójának egyszázalékos felajánlását serkentve. Segítséget nyújtunk a falusi kistermelői közösségek alapításához, ezzel párhuzamosan a családi és kisvállalkozások létrejöttéhez. Munkálkodunk a rövid élelmiszerláncok gyakorlati megvalósításán a helyben fogyasztás érdekében. Kiemelten kezeljük a gyermekek korszerű táplálkozásának feladatrendszerét, táplálkozásbiológiailag komplettált ételek technológiai és receptúraleírásait adjuk közre, gasztronómiai bemutatókkal járjuk az országot. A közkonyhák számára kiírt pályázatokhoz önkéntes munkával szakmai segítséget nyújtunk. Az önkormányzati konyhák második műszakjának bevezetéséhez, gyorsfagyasztott egészséges élelmiszerek előállításához piaci lehetőséget teremtünk a magyar üzletláncok készséges közreműködését biztosító stratégiai szerződésekkel. Az önkormányzati konyhák második műszakos, gyorsfagyasztott élelmiszer termelésével nemcsak bevételekhez juttatjuk az intézményeket, hanem helyben új munkahelyeket is teremtünk.” És: „A szellemi honvédőktől kapott megbízásunk szerint lengyel és civil közösségekkel szervezzük az európai uniós szellemi honvédelmi mozgalmat. A nemzetben gondolkodó polgárok számára a civilitikát megalapozó szimpóziumot tartunk, remélve, hogy 2018-ban megalapíthatjuk az Európai Uniós Civil Együttműködési Tanácsot.” Továbbá: „…havonta működtetjük civil akadémiánkat, segítjük CÖF-klubjaink működését, partner civiljeink hangját felerősítve üzeneteket juttatunk el az uniós intézményrendszerhez, nem feledkezünk el karitatív feladatainkról, adományokat gyűjtünk jótékonysági cselekedeteinkhez, kiemelten kezeljük a bölcsődék, óvodák és iskolák támogatását.”
Ám ezzel sem mertük ki a CÖF tevékenységének tengerét. Hadd említsem meg ismeretterjesztő előadásainkat, könyvkiadásunkat, honlapunkat, nyílt leveleinket, tájékoztató anyagainkat, jogvédelmi tevékenységünket, pályázati tájékoztatásunkat, jótékonysági akcióinkat. Szakmai tevékenységünkből beleláttam a közjogi kabinet, a mezőgazdasági bizottság munkájába is.
Valamint elég néhány, a CÖF-CÖKA működéséhez és szervezetéhez kapcsolódó kulcsszó és -fogalom is ahhoz, hogy lássuk: egyszer szükség lesz a minél teljesebb áttekintésre. Mert az ilyen fogalmak, mint Civil Etikai Kódex, vagy a Civil Akadémia, a CÖF-klubok – s maga a csúcs, a Békemenet fogalma és megvalósítása a magyar civil szerveződés teljesítménye.
Mindeközben kibomlott a civilitika, a civil tevékenység rendszerezett ismeretanyaga. Erről így nyilatkozik Csizmadia László:
„Tegyük fel a kérdést, hogy van-e a civileknek, a népfelség tulajdonosainak olyan eligazító tudományuk, amely kiegyensúlyozhatja a politikai tudományra alapozó pártok előnyét. A válasz: nincs. Ezért a nemzetek polgárainak szükségük van olyan tudományágra, amely választások esetén megbízható alapot nyújt ahhoz, hogy a hatalom birtoklását jó kezekbe adják. E tudomány lehet a civilitika.”
Így válik teljessé a körkép. A „szellemi honvédelem” tudatosodása és elismerése révén megjelent a közéletben a többségi civil társadalom közvetlen képviselete. Ez öltött ünnepi ruhát az Összefogtunk-albumban.
Kelemen András
