A polgárok feladata óvni a pislákoló mécsesként már-már derengő gazdaságunkat és az erkölccsel újra ismerkedő nemzeti összetartozásunkat. A pártpolitikában vesztes szocialista-liberális oligarchák jól fizetett csapata azonban megkezdte a hentesmunkát. A vörös színből rózsaszínre fakított szakszervezetek előretolásával, álcivilszervezetek alakításával és finanszírozásával (ki tudja, honnan?), síppal-dobbal és füstbombával. Némely szervezetek tagjai már-már a zendülés határát lépik át, miközben megbízóik nem riadnak vissza a nemzet beteges kaszabolásától sem. Nekünk, józan civil polgároknak fel kell ismernünk, hogy a pénzügyi tartalékok elfogytak, és ha Európa gazdasági fáklyáját akarjuk felemelni, mindenekelőtt sok-sok munkára és munkahelyre van szükségünk.
Bismarck, a porosz kancellár mondta először, hogy „az állam rozsdás gépezetét szociális olajjal kell kenegetni”. Azután arra is rájött, hogy ha az olaj elfogy, a nemzeti összetartozás léphet a helyébe: a dolgos kezek munkája és a pártpolitikai csatározások visszaszorítása. Ennek a felismerésnek hála, rendet teremtett, létrehozta az egységes Németországot. A kétharmados többséggel megválasztott jelenlegi magyar kormánynak – ha kell, erővel, de csakis törvényes módszerekkel – meg kell akadályoznia a polgárháborúra uszítást. A sötétben tevékenykedő felbujtóknak a józan civil világ is üzeni, hogy e munkájában a kormányt messzemenően támogatja. A demokrácia szélesítésének szép gesztusa a Nemzeti, Gazdasági és Társadalmi Tanács megalapítása. Itt mód lesz az ország sebeinek gyógyítására, a sürgősségi sorrend felállítására, amelyet meg kell vitatni és be kell tartatni a kormánnyal. Ily módon a tárgyalóasztalnál jöhet létre a legszélesebb konzultációs lehetőség, amely biztosíthatja az igazságos és reális bérkövetelések kielégítését a gazdaság pénzügyi lehetőségeinek figyelembevételével. A hárommillió szegény ember talpra állítása nem egyperces feladat, és elhúzódó, még súlyosabb gazdasági károkat okozó tüntetésekkel nem oldható meg. Azok, akik a maradék szociális olajat erőszakkal akarják maguknak elrabolni a közpénz kamrájából, nem a hazára és az ország népének helyzetére gondolnak, amelyre felesküdtek, hanem csakis a maguk érdekeire.
Ötvenöt évig tartó kommunista uralom, majd további húsz év elcsalt rendszerváltás után nem eshetünk újra ugyanabba a hibába. Az Antall-kormány hagyta, hogy bilincsbe verje a taxisblokád. Ennek eredménye lett a paktumország. Most a rendvédelmiek és a vegyipari szakszervezetek fenyegetőznek ugyanezzel. A helyzet kísértetiesen hasonlít az első szabadon választott miniszterelnök sarokba állítására, amelynek következménye a Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett, és mindannyiunk által súlyosan megszenvedett gazdasági és erkölcsi csődhelyzet. A szándék világos, ezt a csalit nem nyeljük le újra! Vigyázó szemeteket a demokratikusan megválasztott kétharmados többségre vessétek. A közös nemzetben összetartozunk, felelősségteljes építőmunkára várjuk minden polgártársunkat, a zsarolásból, az erőszakból és a rombolásból pedig nem kérünk.
Forrás: Magyar Hírlap 2011.06.21.
