Schmitt és Komorowski virágcsokrot helyez el Romek Strzalkowski és Mansfeld Péter poznani emléktáblájánál (Fotó: MTI – Soós Lajos)
Március 23. 2006 óta a lengyel–magyar barátság napja. Öt évvel ezelőtt Sólyom László akkori köztársasági elnök és néhai lengyel kollégája, a repülőgép-szerencsétlenségben tavaly elhunyt Lech Kaczynski érezte jónak kidomborítani a két nép közismerten szívélyes kapcsolatát. A magyar parlament egy évvel később egyhangúlag szavazta meg az erről szóló javaslatot, a jó viszonyt így az idén ötödször ünnepelték hivatalosan – most a lengyelországi Poznanban.
A városba előzőleg mintegy ötszáz magyar érkezett a Civil Összefogás Fórum főszervezésében sínre bocsátott első Lengyel–Magyar Barátság Expresszel, a nyugat-lengyelországi, az 1956-ban is fontos események helyszínéül szolgáló Poznant így egy napra magyar és lengyel zászlók lepték el.
Az ünnepnap legfőbb eseménye a helyi Mickiewicz Egyetemen rendezett plenáris ülés volt, amelyen részt vett a két ország államfője, Bronislaw Komorowski lengyel és Schmitt Pál magyar köztársasági elnök. Természetesen mindketten a kivételes viszony eredőiről és az annak okán a két népre rótt kötelezettségekről szóltak. Komorowski elnök úgy vélte, a több mint ezeréves barátság olyan, mint két, egy tőről fakadó tölgyfa: a növekedésük során különváltak ugyan, de a gyökereik ugyanott vannak. „Emiatt időnként hasonló – olykor keserűbb, olykor derűsebb – sors jut mindkét nemzetnek, ugyanakkor az összefonódás közös hitet és értékrendet teremt. Ez a két közösség titka, amely titok a lelkeink mélyén fekszik” – vélte, s hangsúlyozta, az élő közösségre ma is rendkívüli szükség van.
„A barátok számíthatnak egymásra; osztoznak egymás fájdalmaiban, és örülnek egymás sikereinek” – mondta Schmitt Pál. Felszólalásában a köztársasági elnök ismert történelmi példákkal illusztrálta a magyar-lengyel barátságot. Az államfő azonban itt nem állt meg, kiemelte, hogy „a jó viszony nem csak abból áll, hogy emléktáblákat avatunk”, hanem azt a felelősséget is jelenti, amellyel ezt a szemléletet átadjuk a fiatalabb generációknak. „Élővé kell tenni a kapcsolatot” – összegezte a feladatokat a köztársasági elnök, s kiemelten szólt arról a megnövekedett érdekérvényesítési potenciálról, amelyet a magyar, majd az azt követő lengyel uniós elnökség jelenthet a régiónak. Beszéde végén Schmitt Pál bejelentette, jövőre Ópusztaszeren rendezik meg a lengyel-magyar barátság napját.
Sorsdöntő jelentőségű küzdelmeink
Schmitt Pál Varsóban Bronislaw Komorowski társaságában felavatta azt az új lengyel–magyar nyelvű emléktáblát, amely az 1919–21-es lengyel–orosz háború idején Lengyelországnak nyújtott magyar katonai segítséget örökíti meg. A lengyel és magyar címeres emléktábla magyar szövege a következő: „Tisztelettel adózva a magyar nemzetnek, amely baráti segítséget nyújtott a bolsevik agresszió által halálosan fenyegetett Lengyel Köztársaságnak. Sorsdöntő jelentőségű küzdelmeink időszakában, 1920. augusztus 12-én 22 millió lövedéket tartalmazó szállítmány érkezett Skierniewicébe Budapestről a csepeli Weiss Manfréd Művektől. A Magyar Királyság kormánya 1919–1921 között közel 100 millió karabélytöltényt, nagy mennyiségű tüzérségi lőszert és katonai felszerelést küldött Lengyelországnak. A hálás lengyel nemzet.” (MH)
