Egy újszülöttnek minden vicc új

Diszharmonikus jelenség, amikor egy feldicsért demokráciában az Egyesült Államok elnökének leváltására elindult az impeachment eljárás, a Capitolium elleni támadásért a felelősségre vonás. Amennyiben az elnök felelőssége bizonyítható lenne, akár képességeit is támadhatnák, hiszen nehezen elképzelhető, hogy az Egyesült Államok elnöke ellenlábasai érdekében harakirit követne el. Mi történt? Ki tudja, hogy a Trump-hívek vesztették-e el fejüket, vagy Biden hatalomra éhes követői hajtották-e végre a konspiratívnak is ítélhető támadó akciót. Mindenesetre eljárás és bizonyítás nélkül a liberális oldal már prejudikál.

Azt hihetnénk, hogy nekünk, magyaroknak ezzel a konfliktussal nincs dolgunk, hiszen kétségtelenül elítélendők a capitoliumi események. Szembetűnő, hogy ez nemcsak a mi véleményünk, hanem Trumpé és Bidené is. Azt a kérdést kell feltenni, akkor kinek az érdekeit szolgálta a Capitolium elfoglalása. Keresnünk kell a politikai érdekeltséget. Rögvest meg is találhatjuk, hiszen megindult a demokrata párt támadása Trump ellen, és ezzel együtt, pártérdekeik nyomán a show-műsor is őket szolgálta. Megteremtették Trump végleges eltávolításának lehetőségét az Egyesült Államok politikai életéből. Ezzel szemben a vesztesként kihozott, akkor még regnáló elnök a jog eszközeit vette sorba annak érdekében, hogy az általa vitatott hamis szavazatszámlálást bizonyítsa. Bidenék bevetették az internet feletti befolyásolásukat, és szabályosan lekapcsolták Trump igazságkeresését. Durván fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a játékasztalról bábuként söpörték le az elnököt, megakadályozva, hogy a finisben hatost dobjon és nyerjen. Tény, hogy az amerikai demokrácia az elnökválasztás időszakában torz tükröt mutatott a világ felé.

A tanulságokat azonban érdemes mérlegelni, azért is mert a 2022-es magyarországi választások kapcsán feltételezhető, hogy az ellenzék, megtámogatva az ultraliberális erőktől és pénzhatalmasoktól, hasonló módszerekkel fog élni. A módszerek nem újak.

Gyurcsány Ferenc Trumptól eltérően nem előző kormányzása eredményét sorolta fel a magyar polgároknak (nem voltak eredmények), hanem nemes egyszerűséggel felvállalta, hogy ő a demokratikusnak mondott választások egyik legnagyobb hamiskártyása. Trump fellendítette Amerika gazdaságát, míg Gy. F. hamis országjelentést küldött Brüsszelnek, eltitkolva a csőd felé zuhanást. Ezután megrendezte a capitoliumi események magyar előjátékát. Az általa semmibe vett tömeget a Parlament, majd a televízió székháza elé masíroztatta, saját kezében tartva a rendőrség irányítását. A titkosszolgálati módszereknek kilógott a lába. A cél az volt, hogy a békésnek induló polgári demonstrációt a csőcselék gyülekezésének lehessen nevezni. Ugye, Biden úr, nincs új a nap alatt, hiszen amikor az áldemokrácia szolgálatába kell állítani a kommunista módszereket, elégséges a mindig alkalmazható, jól bevált forgatókönyvet használni.

Trump azonnal elítélte a békés tüntetők között megbújó, felbujtásra bérelt csőcseléket. Gyurcsány Ferenc ezzel szemben kitüntette a tévé székházát nem véletlenül megvédeni képtelen rendőrök vezetőit. Ebből következik, hogy lehetséges, ők akár a miniszterelnök terveit valósíthatták meg. A balliberális sajtó, éppúgy, mint az Egyesült Államokban, rögvest bizonygatta, hogy nem a magyarországi többség elégedetlen az ország kormányzásával, hanem az ellenzék nem tudja és nem akarja megzabolázni híveit. A helyzet az, hogy a szög előbb-utóbb mindig kibújik a zsákból. Amikor 2006 októberében a rendőrség újból, jól kigondolt műveleti módszert követve, a békés ünneplésből hazaigyekvő emberek közé lőtt, majd lovasrohamot vezényelt, a tisztán látók számára kirajzolódott a diktatórikus rendszer. A világgal mégis sikerült elhitetni, hogy Magyarországon demokrácia van.

Ugorjunk 2009-re, amikor is már a polgárok elégedetlensége nőttön nőtt. Gy. F. a szabad választások kiírása helyett kihasználta a parlamenti többségét, és a haverját ültette a miniszterelnöki székbe. 2010-ben azonban tovább már nem volt mese, a cérna elszakadt, és a népfelség elve a gyakorlatban is érvényesült. Gyurcsány Ferencnek azonban ismét mázlija volt. Az újonnan megválasztott, kétharmados többségű kormány nem kezdett az Egyesült Államokhoz hasonlatosan impeachmentszerű eljárásba. Megismételve az 1989-90-es hibát, az országot tönkretevőket nem zárta ki a politikai életből. Hiba volt, mert a Medgyessy-Gyurcsány–Bajnai-éra társadalmi, gazdasági téren kézzelfoghatóan lerabolta az országot, a politika terén pedig elárulta az eddigi hatalmát biztosító MSZP-t. A hamisjátékos új partit kezdeményezett. Kivált az MSZP-ből. Fricz Tamást ismét érdemes idézni: Magyarország „egy következmények nélküli ország”. A népakarat másodszor sem valósult meg. A jámbor magyar emberek kivárták az országgyűlési választások végeredményét. A Fidesz–KDNP győzelme érdekében nem vetett be titkosszolgálati módszereket, lehetősége sem volt arra, hogy a szocliberális érzelmű sajtót befolyásolja saját érdekében.

A magyarországi demokrácia közelebb állt saját polgárainak akaratához, tűrőképes a hataloméhes, mindenáron kormányra kerülni akaró, mai időkre magát silóba helyezett ellenzékkel. Gyurcsány Ferencet elődjei megtanították az egypártrendszer kialakítására és az abból következő diktatórikus vezetés megvalósítására. A bolsevik és kommunista trükk szerint magához édesgette az identitásszegény, politikailag éretlen és képzetlen ellenzéki pártokat, rájuk csapta az ajtót azzal, hogy se ki, se be.

Az Orbán-kormány az elmúlt több mint tíz évben szemmel láthatóan nem volt érdekelt az ellenzéki pártok eltüntetésében. Erejét a közjó kialakításának szentelte. Időnként talán túlzott mértékben tett tanúságot politikai kulturáltságáról. Békésen eltűrte a hazudozást és az országunk kiárusításával foglalkozók magatartását. Tiszteletben tartja a népfelség elvét, kikéri az emberek véleményét sorskérdéseikről. Megvédte határainkat, erősítette családjainkat, hitet tett a zsidó-keresztény európai kultúra megőrzése mellett. Nemzeti felfogása kapcsán kiáll a kisebbségek érdekei mellett, szemben az Európai Bizottság elfogadhatatlan döntésével, amely, az EP javaslatát félrelökve, nem tartja fontosnak az európai őslakosság védelmét.

Érdemes elgondolkodni, figyelembe véve a harmincéves majdnem rendszerváltás tapasztalatait, hogy pártpolitikai viszonylatban miért nem sikerült az egészséges versenyszellemet kialakítani az ellenzékinek mondott pártokkal. Hogyan lehetséges az, hogy a bolsevik, kommunista, liberális fasiszta nézeteket valló ellenzék még mindig politikai tényező lehet? Úgy tűnik, hogy a jelenleg is folyamatosan a foga fehérjét mutogató ellenzéki őskövületi zagyot a polgárság többségi akaratával lehet csak véglegesen elküldeni.

Addig is vegyünk példát Amerika vagy a többi nagyhatalom viselkedéséről, amikor a demokráciát fenyegető csoportok, a hamis demagógiával feltüzelt emberek utcai randalírozását a hatalom törvényes erejével, kemény módszerekkel megakadályozza. Az alkotmányosság és a jogállamiság alapvető védelmét hatalmi eszközökkel is biztosítani kell. A rendbontás nem fajulhat odáig, mint amit a Capitolium elfoglalása kapcsán láthattunk.

2022-ben folytatni kell a jövőnket jelentő, családokra alapozott legitim kormányzást. Teret kell biztosítani azoknak a fiataloknak, akik elől a mostani, hataloméhes egypártrendszerbe tömörült politikai banditizmus elveszi azt a lehetőséget, hogy versenyképes és kulturált módon vegyenek részt konstruktívan politikai életükben.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)