A pozőr és szolgái

Magyarország Ellenségeinek Közössége, rövidített nevén: MEK.

Találó az elnevezés, mert az ellenzéki pártok vezetői, a MEK-mesterek hozták létre. Tudjuk, hogy kecskére nem lehet bízni a káposztát. Azt is elfogadhatjuk, hogy kecskehúsból nem szokás fasírtot csinálni. A nyáj főkolomposa („ismert főszakács”) azonban nem ismert lehetetlent, 2010-re lapot húzott és előételként a 2022-es országgyűlési választásokra a hiszékenyeknek felkínálta az ehetetlent. Előétele tőle telhetően nem korszerű, nem is hagyományos. Hagyományról azonban beszélhetünk családja és őkelme múltjával kapcsolatban. Gy. F. a múlttal kereskedik úgy, mint José Eduardo Agualusa portugál író főhőse. A vérveres múltat rózsaszínben tünteti fel, mint Eulalio, a gekkó.

Az MSZP-ben megfogant, de azt eláruló DK-s csakúgy, mint családjává vált elődeinek múltja, másról sem szólt és szól, mint hazaellenes tevékenységről. Ő és párttársai a volt MSZMP-ből jogutódlással alakult MSZP-sek az SZDSZ-szel karöltve kormányon csődbe vitték az országot. Most mintha semmi sem történt volna a reinkarnációs DK-val és Momentummal, rózsaszín jövőt ígér a nagyérdemű közönségének. Hataloméhségük a farkasok bandázása, aminek vége ugyanaz lenne, mint amit 2010-ben örökségül kaptunk. A pózőr újból szeretne vitustáncot járni az ország ablakában a föderalista Európa helytartójaként. Mindegy hogy névleg melyik szolgája lenne a miniszterelnök, Bajnai Gordon, Dobrev Klára vagy Karácsony Gergely, mert már látszik is, hogy a „hadúr” mindent visz.

Tegyük fel magunknak a kérdést: miként lehetséges a jogállamiság és a demokrácia keretei között az, hogy őkelme még mindig a politika színpadán tetszeleghet. Az autentikus válaszadáshoz vissza kell nyúlnunk 1989–90-ig. Ekkor a magyarok többsége joggal nehezményezte, hogy miért folytathatták tevékenységüket az MSZMP-sből MSZP-ssé átvedlett politikusok.

Antall József azt mondta „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Nehéz lenne utólag megválaszolni, miért nem tettük ezt. Talán az 1956-os tapasztalatok intették a magyarokat az óvatosságra. Később 1989–90-ben a több mint negyvenéves külső és belső elnyomatás megszűntének eufóriája felejtette velünk, hogy az ellenség köztünk maradt.

Másrészt erkölcsi érzületünk a megbocsátást sugallta, nem gondoltunk arra, hogy ezzel vissza lehet élni.

Harminc évvel az úgymond rendszerváltozás után fogjuk a fejünket önmagunktól számon kérve az elmulasztott alkalmat.

A törvényt tisztelve szaktudással és békés intelligenciával elkészült a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat, amelyet a Sólyom László vezette alkotmánybíróság elvetett. Ennek a döntésnek az „eredményeit” a magyar társadalom harminc éve viseli.

A Fidesz–KDNP alatti kormányzás 2010 után kivezette a magyarok országát a lenézettségből. Kovács László azt mondta „merjünk kicsik lenni”, ezzel szemben az elmúlt időszak vezetése megerősödött nemzetet kovácsolt. Elismerésre került, mint ahogy az igazi demokráciákhoz illik, a népfelség elve.

A mesében elég volt, hogy Lúdas Matyi háromszor verte meg Döbrögi uraságot. Úgy tűnik, hogy a Fidesz–KDNP háromszor kétharmados győzelme az országgyűlési választásokon nem elég ahhoz, hogy a posztkommunista és ultraliberális erőket végre csendre intsük. Nincs más út, mint józan egymásra utaltsággal, hazánk iránti szeretettel, reggel, éjjel meg este ismételjük: elég volt!

A magyar polgárokat egy tőzsdespekuláns hamiskártyás nem tévesztheti meg. A Soros György által fizetett és szervezett brüsszeli nyomás ellenére sem fogunk térdre ereszkedni. Polgáraink jól tudják, hogy a pénztőkések által vezetett bankok a szegények hátán gazdagodtak meg. A tőlük elcsalt pénzből, a gyarmatok kirablásából származó javakból, könnyű megvásárolni egyes NGO-kat és az Európai Parlament erre alkalmas képviselőit. Segítségükkel civil köntösbe bújtatva az illegális bevándorlók közreműködésével föderális állammá lehet gyúrni az Európai Uniót. Nem tartana sokáig, hogy kiderüljön, a brüsszeli elit egy kézben tartaná Európa vezetését, megvalósítva a gyarmatosítók gyakorlatát.

Hazánkat a maihoz hasonló támadások a történelem során többször érték. A trianoni aljas országcsonkítás is csak úgy volt lehetséges, hogy Károlyi Mihály lefegyverezte a magyar hadsereget, így aztán a támadó antant segítségével Kun Béláék megvalósíthatták az őszirózsás forradalmat, amely magával hozta a proletárdiktatúra keserveit.

Jelenünkben a magyarság számára az útirányt a kor realitásai szabják meg. A történelem megtanított bennünket arra, hogy a mára ultraliberálissá vált „ellenzék” célja, mint mindig, mindenáron hatalomra kerülni, majd kiüríteni, felélni a magyarok szorgos munkájával ismét feltöltött élés- és kincseskamrát.

A mai „ellenzék” előreküldött porontyaival hermetikusan lezárja a politikai érvényesülés útját azon többségi fiatalok előtt, akik jövőjüket nem kívánják feláldozni meggondolatlan, önző érdekű balhéért. A fiataljaink nagy többsége nem kíván az MSZP és SZDSZ bukott politikusainak játszótársaivá válni. Nem vállalják a Brüsszelből kínált kollaboráns szerepet. Gyurcsányék bandázása végtelenül káros és mérgező az országot szívvel-lélekkel építeni akaró fiatalságunk számára. Olyan gondolkodó politikai kultúrával bíró új, dinamikus egységükre van szükség, amely minden porcikájában a közjóért és a népfelség tiszteletéért munkálkodik.

Meggyőződésem, hogy szavazati joggal rendelkező ifjúságunk meghatározó többsége nem szégyelli felvenni a koronás magyar mezt, és készen áll 2022-ben a mai „ellenzék” demokratikus körülmények közötti megszégyenítésére. Ezután lehetőség nyílik végre a politikai rendszerváltozás befejezésére, ahol is a valódi boldogulásukat kereső, nem pénz- és hataloméhes, versenyképes ellenzék, nem idegen érdekeket, hanem a magyar nemzetet szolgálhatja.

A 2022-es választásokra úgy kerül sor, hogy az „ellenzék” még az ördöggel is cimborálni fog. Célja az Orbán-kormány megdöntése, majd szégyenérzet nélkül a brüsszeli elit kezébe adnák szuverenitásunkat, országunkba telepítenék a rájuk szavazó illegális bevándorlókat, és rövid idő alatt eldáridóznák a magyar családok és polgárok által megteremtett javakat.

A jogállamiság és a demokrácia lényege a népfelség elve, és a szubszidiaritás azért van, hogyha egy kormány sorozatosan a közjó ellen vét, leváltható legyen. Hiba nélküli kormányzás nem létezik. A hibák javítására van idő a választásokig. Sportból hozott példával, ha a futballpályán a csapat egyik vagy másik tagja luftot rúg, és ha ezt az ellenfél gólra váltja, semmi sincs veszve, sőt! Ha a gólt kapott csapat profi módon, egy emberként tovább harcol, győzelme sem lehet kétséges.

Az elmúlt tíz évet tekintve a mai Orbán Viktor vezette kormány egységes és megtanult győzni. Míg az ellenfél az előválasztásokon keresi a ki tudja, milyen előéletű képviselőit, addig a regnáló kormányzó csapat mögött felnevelt játékosok ülnek a kispadon. A cseresor hosszú.

Csak ismételni tudom, hogy a „ellenzéki oldalra” friss levegőt kell beengedni és egyúttal kiszellőztetni az áporodottat. A haza szentélyében csak olyan képviselőkre van szükségünk, akik ismerik a parlamenti kultúra alapját, és tudják, hogy a kisebbségben lévők képviselete a nemzet szolgálatában lehetőséget ad arra, hogy a későbbiek folyamán akár többséget alkothassanak.

Ne feledjük, ahhoz, hogy ültetni tudjunk, időnként gyomlálni is szükséges.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)