Kiss József: Solidarnosc, és egy pár gyerekcipő – emlékképek Gdanskból
a Szolidaritás a lengyel katolikusokkal címszó alatti CÖF hírlevél képhez / Olvasói levelek / 2020.november 6. /
Keresem a térképen; Gdansk, Hajógyár, bejárat előtti megálló – hányas villamos is járt ott? Most a 3,7,8,10,63 -asok. Rögtön a Hősi Halott Hajógyári Munkások Emlékműve (Monument to the Fallen Shipyard Workers) után kicsivel. Az emlékmű három vasmacska egymásba kapaszkodó képe három keresztet is megidéz – bennem, mint Hargitán, a hármas keresztet is – és mint a Hit- Remény- Szeretet hármas jelképét is. A három lehorgonyzott kereszt annak a legalább 75 sztrájkoló munkásnak az emlékét őrzi, akiket Gomulka terrorja ölt meg 1970- ben.
Az emlékmű 1980-ban épült meg (!) miután az abban az évben újra sztrájkba kezdtek a vezetést átvett hajógyári munkások, élükön Lech Walesa villanyszerelővel, és a Gdanski- vagy Augusztusi Megállapodást megkötötték.
Lengyel barátom – Sinakyevicz talán, de keresztneve Marian, náluk férfinév is – akkor mutatta, hogy már nem tesz kanyart a villamos a hajógyár bejáratához, elbontották az ottani vágányokat, és a síneket áthelyezték, mert félnek az emlékek megidézésétől a pártemberek. Így kicsit távolabbról néztem a híres hajógyári bejáratot. Akkor már több éve, 1978 októbere óta lengyel pápánk volt; Karol Wojtyla Krakkó (Kraków) volt érseke, II. János Pál pápa.
Az Augusztusi Megállapodást követően megalakult a Solidarnosc. Lech Walesát később 11 hónapig több társával együtt fogva tartották, 1982 november 14.-ig, majdnem pontosan, 38 évvel ezelőtti napig. A Nobel-békedíjas vezető lett az első demokratikusan választott elnök.
A villamossal mi továbbmentünk Wrzeszcz központig, az egyébként a tengerpart közelében, a kedvelt Sopotba is vezető vágányok mellett egy ideig. Bőrönd volt nálam, benne meglepetésekkel a kedves, lengyel baráti családnak.
Amikor megérkeztünk a villamosmegállótól a házak között igen kacskaringós, csalinkázó útvonalon vezetett barátom. Jó hosszú séta után egyszer csak bementünk egy olyan szokványos szocreál ház lépcsőházába, és elindultunka pincébe. Igazán csodálkoztam, lehet, hogy szuterénben laknak? Hosszasan mentünk pincefolyosókon, közben Marian megmagyarázta, hogy figyelhetnek engem is, és őket is, és van egy ilyen járat lehetőség, ahol ez kiderül, vagy lerázhatjuk a hívatlanokat.
1984 volt, ha jól emlékszem. Megérkezve egy feljáróhoz, gyorsan felmentünk az ajtajukhoz és bemenve ott várt már minket az orvostanhallgató felesége Elsbieta, és a gyerekek. Volt egy kisebb és nagyobb gyermek. Gyorsan kinyitottam a bőröndömet, előkerültek a fiam kinőtt, de nagyon jó ruhái is, köztük egy pár magasszárú, jóképű cipő is. Nagy örömmel húzta lábára a nagyobbik fiúgyermek -sajnos a nevére nem emlékszem – de szorította, kicsi volt, éppen. Próbálgatta, járkált, feszítette, fűzte, nyomta, gyömöszölte, és járkált, majd csak jó lesz. Vigasztaltuk, kap majd szép másikat, de Ő kitartóan próbálgatta.
Lengyel barátaim farmernadrágokat hímeztek ki, varrtak, sutyiban, azt adták el, mert munka melletti bevétel is kellett. Elsbieta még tanult, és ott voltak a gyerekek is.
Pár év múlva még egyszer meglátogattak Pesten, ahogy mindig is tették, egyszer csak beállítottak; itt vagyunk. Már közel volt, hogy Elsbieta orvos legyen, Marian pedig már mérnök volt. Marian templomot tervezett akkor éppen, sokáig meg is volt a fényképe, amit adott. Szép, új modern templom volt, tiszta szerkezetű, egyszerű, világos, mint az Ő családi reményeik is, ahogy egy orvosnő és egy templomtervező építész álmodni tudja a jövőt.
Tiszta és világos, mint II. János Pál pápa üzenetei is, a lengyeleknek és nekünk magyaroknak és a Világnak is.
A mi üzenetünk is egyszerű, és világos, mint a mi emlékeink is. Igen, Marian és Elsbieta is emlékezett a szűk cipőre, amit meg tudtak nagyobbítani, és egy kis ideig hordhatta még a kisfiuk, persze kapott szép újat és boldogan nőtte kis sorra azokat is. Kedves Barátaim, jó, hogy mindig is tudhatjuk, hogy legalább egy szép pár cipő csak lesz valahogy, csak a gyermekeink mosolya, az maradjon!
Budapest, 2020.11.07. egy régi magyar baráttól
Kiss József, Kós Károly díjas ny. vezető tervező, műemlékvédelmi szakértő
