https://magyarnemzet.hu/ahelyzet/kapitany-a-hidon-8686620/
Olvastam egy cikket, miszerint naponta megközelítőleg 35 ezer döntést kell meghoznunk. Megannyi választási lehetőség, melyekkel együtt jár a szorongás: mi lesz, ha rosszul választottunk? – veti fel a problémát az írás szerzője. Kérdezem én: mi van akkor, ha egyáltalán nem döntünk? Gondoljuk ezt tovább! Rábíznánk-e az életünket egy olyan hajóskapitányra, aki viharban elmenekül a hajó fenekébe, miközben a szél cibálja a vitorlát, a hullámok meg átcsapnak a fedélzeten? Ki adja ki ilyenkor a parancsokat? Ki szabja meg a legénység feladatát, ki nyugtatja meg az utasokat? Készült egy amerikai film 1980-ban, az a címe, hogy Airplane. Ez az alkotás az első klasszikus katasztrófafilmeket, az Airport névre keresztelt sorozatot parodizálta ki. Miután a pilótafülkében mindhárom pilóta rosszul lett, a stewardess (a hölgy légiutas-kísérő) ijedt ábrázattal az utasok elé szaladt, majd feltette a kérdést: Tud valaki önök közül repülőt vezetni? Ekkor elszabadult a pokol…
Egy jó vezető ismérve, hogy tud dönteni. A még jobb vezető azt is tudja, kikért tartozik felelősséggel, de azzal is tisztában van, hogy ők mit szeretnének, mi segíti a boldogulásukat és nehéz helyzetben mitől kell őket megóvni. A kormánykereket pedig akkor sem engedi el, ha szélcsend van és süt a nap, de akkor sem, ha a hullámok az egekbe csapnak. Kormányosra nemcsak egy hajón van szükség, hanem egy ország élén is. Ez utóbbi esetben milliók élete a tét. Egy ország is kerülhet „viharba”, ebben élünk most mindannyian.
Az elmúlt év végén még lehetett legyinteni, hogy Kína a térképen is messze van, nemhogy a valóságban. Alig kellett hozzá azonban néhány hónap, és mindenki a saját bőrén tapasztalta, hogy átalakultak az életkörülményei. Mégpedig olyannyira, hogy arról korábban legfeljebb a történelemkönyvekben olvashatott. Már semmi nem olyan, mint tegnapelőtt volt. Nem úgy utazunk a vonaton, nem úgy lépünk be egy étterembe, ha pedig színházba megyünk, akkor már nemcsak a színészek, de a nézők is álarcot húznak. A nagyszülő nem mer találkozni az unokákkal, a fiatalabbak kerülik a családi összejöveteleket. A vállalatok tulajdonosai pedig azt mérlegelik, hogy leállítsák-e az örökmozgó futószalagokat vagy a munkatársaiktól búcsúzzanak el.
Sokan jelezték, hogy válság felé mutatnak a körülmények. Azt viszont senki nem látta előre, hogy egy láthatatlan ellenség kényszeríti térdre a világot. Egy láthatatlan ellenség, amely a gyárak kazánjaiban kioltja a tüzet, de megállítja az emberi szív dobbanását is. A magyar kormány pedig elsőként hozott egy példa nélküli döntést: bevezette a törlesztési moratóriumot. Mentőövet kaptak mindazok, akiket elsőként temetett volna maga alá az ár.
A fizetési moratórium háromezermilliárd forint fizetési kötelezettség elhalasztását eredményezte. Ehhez társult a kilakoltatások elhalasztása. Az Orbán-kormány adósok százezreinek dobott mentőövet. Ellentétben a 2008–2009-es időszak válságával, amit a Gyurcsány-kormány megszorításokkal és adóemelésekkel igyekezett kezelni. Ez volt a válasz az emberek segélykiáltására. Miközben egy egész ország gazdaságát hagyták pusztulni. Az év végén lejár a törlesztési moratórium határideje. Ami jó hír: a viharban is ott áll a kapitány a kormánynál. Bárhogyan hánykolódik a hajó, bármennyire is életveszélyes sziklák övezik a partot, senki nem marad mentőöv nélkül. Látszik a kikötő, a világítótorony lángja nem aludt ki, pedig vannak, akik azért dolgoznak, hogy a hajó ne tudjon megérkezni a biztonságot adó öbölbe. Nem egy hajóban evezünk.
