A liberalizmus és a fasizmus érdekházassága

Korunk egyik legnagyobb gonoszsága, hogy az ördög bőrébe bújt politikusok megpróbálják megakadályozni szabad létezésünket, és azt is, hogy sorskérdéseinket tisztán lássuk. A keresztény hit mégis segít, Isten útmutatásai alapján megtalálhatjuk azokat a vezetőket, akik bölcsességük folytán átlátnak a szitán. Ha könyörtelen világunkban ezt felismerjük, megbirkózhatunk a ránk szakadó borzalmakkal, súlyos nehézségekkel.

Az úgynevezett jó és gondoskodó emberek a világtörténelem tanú­sága szerint felszabadították népei­ket a hatalmasok elnyomása alól. Igen, vannak jó és rossz emberek. A civilek feladata, hogy ezt idejekorán felismerjék. El kell döntenünk, hogy a rosszakat kizárjuk az életünkből, és ördögi manipulációikat elutasítjuk.

A koronavírus-járvány sokunk szemét felnyitotta. Láthatóvá tette az emberek bizalmát élvező veze­tők és a hatalmaskodó, vezetni akaró emberek közötti különbséget. A jó vezető atyai módon gondosko­dik népéről, a rossz a zavarosban halászik, és a helyzet kihasználásával önző módon hatalomra tör. Nem riad vissza ocsmány módszerektől, a tízparancsolatot megszegve hazudik, hamisít, csal, áruba bocsátja az anyaföldet és saját népét.

Hazudik és hamisít, mint Gyurcsány Ferenc 2006-ban az általa tönkretett ország költségvetéséről. Mások, mint például George Soros, kisemberek összekuporgatott pénzét csalják ki bennfentes információk révén, miközben a szerencsétleneket nyomorba és kilátástalanságba taszítják. A pénzmágusok Európára zúdítják a Közel-Keletről és Afrikából a már kizsákmányolt népeket. Fondorlatos módon Európa őslakosságának föderációt hírdet­nek, ennek megtestesült eredményét láthatjuk napjainkban az Egyesült Államokban.

Visszatérve hazánkra, Gyurcsány Ferencné, született Dobrev Klára is kiérdemelte a rossz ember minősí­tést, hiszen a hozzá csatlakozott uniós képviselőtársaival együtt kiárusítható portékának tekinti hazánkat. A gondoskodó politikai vezetők azonban nem feledik a keresztény tanítást. Hűségesek a hazájukhoz, amit nyíltan vállalnak, a családra a társadalom egységeként, a gazdaság fenntarthatóságá­nak biztosítékaként tekintenek. Tudják, hogy a nemzet sorsa az anyákon nyugszik, és léte függ a születendő gyermekek számától, akik majd nyugalomban élhetnek szüleik földjén. A nagycsaládok léte az emberi civilizáció alfája és ómegája. Ugyanakkor a nemzeti identitás, a társadalmi összefogás, a gazdasági stabilitás nem képzelhető el és nem valósulhat meg a gondoskodó állam nélkül.

Nyugat-Európa országainak vezetői másképp gondolkodnak. Az elszegényedett volt gyarmati országok lakóit szállítják kontinensünkre. Ennek oka, hogy az ottani lehetőségek, az ásványkincskészletek kimerültek, és az odatelepített cégek hozama számukra már nem elégséges. Így aztán ott maradt a fölösleges munkaerő, amely olcsó és kizsákmányolható. Az illegálisan érkező munkások seregeit azonban erős vallási fanatizmus jellemzi. Az iszlám tanításával felvértezve nem dolgozni, hanem hódítani jönnek. Fokozatosan elszívják az életteret Európa őslakosságától. A klasszikus nemzetek felhígulnak, a megosztottság ellentéteket szül. A finánctőkések láthatatlan ereje, az oszd meg és uralkodj elv gyorsan hozzásegíthetné az ultraliberalizmus híveit a központosított európai birodalom kialakításához. Cselszövésük bizonyítható. Segí­tőik igyekeznek biztosítani az egzisztenciájukat életük végéig, ami a jól jövedelmező árulásból fakad.

Szándékaikhoz elégséges elemezni a gazdaságilag adósságcsapdában vergődő nyugat-európai országok ötletét, amely 750 mil­liárd eurós hitel felvételét irányozta elő. Az eladósodás ráerőszakolása a volt szocialista, a Szovjetunió által gyarmatosított országokra pénzügyi rabszolgaságot jelent. Nem nehéz kitalálni, hogy a Soros-féle pénzügyi körök újabb és újabb hitelötleteikkel megpróbálják a még szuverénnek tekinthető államokat igába fogni.

Az erkölcsi szabályok szerint aki rendel, az fizessen. Az unió minden tagállamára vonatkozó hitel felvétele esetén a tagállamok visszafizetési kötelezettsége csak a részükről felvett hitel arányában várható el. Ha a kötelezettség egyetemleges lesz, és a brüsszeli adminisztráció részéről zsarolással valósul meg, akkor elmondhatjuk, hogy az Unió­ban megjelent a liberálfasizmus gyakorlata.

A politikai zsarolással kikényszerített és az előirányzott pénzügyi szankciókkal fenyegetés az Európai Unió jogállamiságának halálát jelenti.

A polgári kezdeményezések hatékonyságának megteremtéséhez, sorskérdéseink eldöntéséhez szükségessé vált Európa civil lakosságának radikalizálódó fellépése. Ehhez elvezethet a magyar–lengyel kezdeményezéssel már működő Euró­pai Uniós Civil Együttműködési Tanács jogosultságainak szélesítése.

A jelen helyzetben megállapíthatjuk, hogy az uniós országok többségében nem történt meg a hitelfelvétel országgyűlési jóváhagyása, sőt az előzetes költségvetést befolyásoló hatásvizsgálat sem.

A magyarországi ellenzék nem beszélhet jogállamiságról és demokráciáról, amikor a népi konzultációt szabotálja és megpróbálja elcsalni. Ha az uniós hitelfelvételre vonatkozó kétharmados ország­gyűlési felhatalmazás a Gyurcsány-bagázsnak nem tetszik, felidézzük vezérük mondatait: „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)