Sztálin-orgonák „tűzijátéka”

A reményt nem adták fel, a veszély elmúltával készek voltak újjáépíteni a fővárost. Az élni akarás felülkerekedett minden, a háború okozta politikai és gazdasági borzalmon. Az emberek összefogása akkor is megmutatta pótolhatatlan erejét. A szovjet gyarmatosítás ténye, a dunai hidak torzói sem riasztották el a Csonka-Magyarország lakóit az új jövő építésétől.

Egyre kevesebben vannak köztünk azok, akik a vert történelmi helyzetet személyesen átélték, és még élő tanúi a náci vagy kommunista diktatúra válogatott szörnyűségeinek. A katyusák „tűzijátéka” alatt az anyák féltve ölelték át remegő gyermekeiket.

A valódi diktatúrák akkori kiszolgálói azonban a leszármazás okán vagy az agyakat beszűkítő oktatás eredményeként visszahoznák ránk egyszerűen fogalmazva a frászt. A birodalmaknak mindig voltak, lesznek és vannak haszonélvezői. Ők a hivatásos hazaárulók, akiknek a fizetségük nem más, mint hogy szolgálhatják a beteges ideológiák „győzedelmes” vezéreit. Vajon mindennek mi köze van a jelenhez? Nagyon sok! A népfelség gázolói egójuk rabjává váltak, pozícióba kerülve, hatalmukat kihasználva képesek nemzeteket, városokat és azok lakosságát is enyészetbe sodorni. Pillanatnyi sikerük vagy talán mázlijuk, elméjük sötétedéséhez vezet. Vegyünk napjaink példájából egyet.

Elborzadva láttuk, ha egy hajóskapitány mással foglalkozik, mint amiért teljes felelősséggel tartozik, bekövetkezik a tragédia. Így történt, amikor a Viking szállodahajó a Margit hídnál legázolta a turistákat szállító sétahajót. Az ok valószínűsíthetően a kapitány felelőtlensége, mert figyelmét másra fordította, mint ami elemi kötelessége.

A Dunához köthető és kísértetiesen hasonlít Budapest főpolgármesterének hónapok óta tartó magaviselete, amely tükrözi, hogy a „főváros hajóját” felelőtlenül vezeti, sőt a kormánykereket a már bukott politikustársaira bízza. Beleveti magát az ellenzéki politizálás számára szórakoztató színpadi jeleneteibe, miközben politikai tanácsadói javaslatait kritika nélkül, szolgai módon teljesíti. Saját ötletei gyerekesek, csak a budapestiek bosszantására alkalmasak. Dicstelen zuglói polgármestersége után sem képes levonni a tanulságokat. Önismerete zéró. Üzemanyag nélküli orbitális rakéta.

A budapestiek nagy része nem kíván naponta az elé tárt ideológiák közül választani. Nemzetük fővárosában jól, biztonságban kívánnak élni. Hamar észreveszik, ha átverték őket, és ez most megtörtént. A Gyurcsány pórázán vezetett Karácsony Gergely már bent van a zsákutcában, rángatják, és köhécsel. Kiszolgálójává lett az ellenzéki vágyálmoknak, és letérdelve szedegeti a George Soros által elé dobott „filléreket”. Az adófizetők forintjait államkötvényekben fialtatja, a kormány adta támogatás mellett sem kezd bele a Lánchíd azonnali felújításába. Utánozza példaképét, Gy. F.-et, rombolja és csődbe viszi a várost, fontosabb számára, hogy kitömje pénzéhes támogatói zsebét.

A budapestiek nem nyeretlen kétévesek, a bringások sem debilek. Látják K. G. pókerező cukros bácsiként kínált ökörségeit. Az általa kreált egysávos körúti dugóban araszoló gépjárművekben szenvednek a szüleik munkába menet és jövet. A látszólag jutalmazott kerekesek bőségesen szívhatják a szén-dioxidot. Ezzel szemben a kormány az ország minden részében építi a zöldövezeti kerékpáros utakat.

K. G. hiszi, hogy túljárhat a fővárosiak józan eszén. Az önkormányzati választások során a budapestiektől nem sokkal több, mint háromszázötvenezer szavazatot kapott, igaz, hogy nyert hét százalékkal Tarlós István előtt. Azonban mégsem gondolhatja, hogy az országgyűlési választásokon több mint kétmillió-hatszázezer szavazatot kapott Fidesz–KDNP-t vezetőszárra foghatja. Érdemes elgondolkodnia azon, hogy Budapest lakosságának csak háromszázötvenezer szavazatával szabad-e izmoskodnia. Budapest lakossága egymillió-hétszázötvenezer fő, akik ismét Gyurcsány-féle ámokfutást láthatnak.

Foglalkozzunk az ellenzék most már évtizedek óta folytatott országrombolásával. Folyton-folyvást sugallják, hogy a magyar vesztes nép, örüljön, ha lyuk van a fenekén. Ne küzdjünk a hétköznapok sikereiért, felejtsük el hagyományainkat, ne állítsuk példaképnek történelmünk nagyjait. Elvárnák, hogy minden építő szándékra mondjunk nemet, és inkább a brüsszeli birodalmat építgetők vezérei által elénk hintett morzsákat szedegessük. Felőlük jöhet az illegális bevándorlók kötelező kvótája, az általuk kialakítandó párhuzamos társadalmak öldöklő harca. Adjuk fel identitásunkat és nemzeti mivoltunkat. Ezt akarták akkor is, amikor megvétózták a Budapestre tervezett világkiállítást, majd az olimpiapályázatunkat is. Napjainkban sem tesznek másként, elbánnak a Liget-projekttel, a centrumkórházakkal vagy éppen a Lánchíd azonnali felújításával.

Miközben az ellenzék aknamunkája az Euró-pai Unióban és itthon polgáraink teljesítményét sározza, országunk épül és szépül. Az újjáépített várnegyed, a városok megvalósuló nagyszerű projektjei gazdaságunk fellendülése, nagycsaládjaink újjáéledése eredményeként a világ azon térképére kerültünk fel, ahová érdemes eljönni és esetleg példát venni.

Összegezve, 1990 óta módszeresen szeretnék kiölni hagyományainkat, elfelejtetni állami ünnepeink jelentőségét. Ha neki akarunk kezdeni az új és nagyszerű beruházásoknak, amelyek később ünneplést érdemelnének, azokat már csírájában megpróbálják elfojtani.

Üzenjük, hogy gyermekeinknek, unokáinknak mindig is példaképe marad az államalapító Szent István. A Sztálin-orgonák „tűzijátéka” nem térhet vissza a Duna partjára. Augusztus 20. legyen örök élmény gyermekeinknek, unokáinknak, a légópincékben történt rettegés helyett a Budapestre látogató több tízezer turistával együtt csodáljuk a tűzijáték varázsát.

A Lánchíd és környékének megújítását hozzáértő emberek kezébe kell tenni. Nemzetünk minden polgára elvárja, hogy országgyűlési képviselőink, ha kell, törvénnyel is erősítsék meg az őket küldő nép akaratát. Képviselőink legyenek elszántak, vegyék kezükbe a törvény adta megoldást. A kormány írjon ki azonnal tendert a Lánchíd és környékének felújítására. A 2021-es költségvetésben a tenderen elfogadott összeggel csökkentsék a fővárosnak szánt összeget. Most már határozott válaszra van szükség, országunk ellenzékének polgárpukkasztó magatartását szüntessük meg. A főpolgármester bábfigurája nem lejthet dervistáncot a demokrácián.

(A szerző a CÖKA kuratóriumának elnöke)