Riasztó hírek érkeznek a tengerentúlról és Nyugat-Európából. S nem a járványhelyzetre vagy az rendőrök vélt vagy valós rasszizmusa miatt kitört zavargásokra gondolok. Azt ott megszokták. Ezek ott időről időre előfordulnak. Nem is a tüntetések örvén elkövetett intézményesült fosztogatás ami megdöbbent, hiszen a csőcselék erre mindig kapható volt, s alig várja, hogy megtehesse ismét. Amit megrökönyödött szomorúsággal és értetlenséggel szemlélek az neves személyiségek szobrainak ledöntése, meggyalázása. Kolombusz Kristóf szobrai miért bántanak egyeseket? Mi a bűne? Hogy elsőként járt a kontinensen? Netán változtassuk meg egy folyó, egy dél-amerikai ország elnevezését, mert ezek mindegyike Kolombuszról kapta nevét. Nem ő pusztította ki az őslakosokat, hanem sajnos a kanyaró, a himlő és az egyéb behurcolt betegségek. Az odaérkező európaiak pedig belehaltak a sárgalázba s minden bizonnyal behozták Európába a szifiliszt. Erről ki tehet?
És elpusztítják államférfiak, katonák, városok felvirágoztatóinak szobrait, olyanok, kiknek fogalma sincs az adott kor gondolkodásáról és törtélneméről. Azért mert rabszolgái voltak valakinek, már bűnös? Akkor mi lesz Jefferson emlékével? Az Alapító Atyák egyikének, az Egyesült Államok harmadik, elismerten legműveltebb, felvilágosodott elnökének, a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezőjének, bizony rabszolgái voltak, sőt az egyiktől valószínűleg gyermekei is születtek. Mi legyen Washington emlékével? Elindul majd egy kampány, hogy nevezzék át a fővárost, mert az Egyesült Államok legnagyobb elnökének voltak rabszolgái és csak végrendeletében szabadította fel őket? Nincs olyan történelmi szereplő, kinek életében ne lenne megkérdőjelezhető lépés, vitatható cselekedet. És az őrület nem áll meg az óceán partján, Nagy-Brittaniában Churchill szobra a cél, Franciaországban Colbert a merkantilizmus megalkotójának, a francia gazdaság zsenijének szobra kerül terítékre.
Mint mikor a francia forradalom történetében 1793ban elpusztították s megszentségtelenítették a királysírokat Saint-Denisben, s földig rombolták Cluny apátságát több száz más kastéllyal és templommal, műemlékkel egyetemben. Olyan pusztítást vittek végbe, hogy a konventben helyet foglaló képviselő, Abbé Grégoire új szót alkotott meg: a vandalizmust.
„A mai morális kategóriákba csak nagy erőszakkal lehet beszorítani korábbi történelmi korszakok tetteit”- írja egy liberális portál. Ebben van igazság, de kérdés, miért kell egyáltalán erőszakot tenni a történelmen, s utólag visszatekintve morális leckét adni történelmi szereplőknek. Ha ez így folytatódik, tüntessük el Hunyadi, Dobó, Zrínyi, Savoyai Jenő szobrait? Mert bizony mohamedánokat öltek… A történelem nem arról szól, hogy a jelen szemszögéből kioktatjuk a múlt szereplőit. Ehhez nincs jogunk. Tetteiket az akkori kor rendszerében, szokásaiban és erkölcse szerint lehet megítélni. Ezek az emberek pedig azért kaptak szobrot, mert hősök voltak, s hősök az utókor szemében is.
Tehát nem döntheti el néhány magából kivetkőzött fosztogató, hogy kinek lehet szobra s kinek nem. És nehogy most valaki azt mondja, hogy 1956 és Sztálin szobor. Akkor „egy nép azt mondta: Elég volt”. S lerombolt egy csupán öt éve ott álló provokációt. Ne hasonlítsuk ehhez a rendszerváltáskor nemzeti egyetértéssel, állami felügyelet mellett a szoborparkba küldött kommunista, nemzetidegen szobrok eltávolítását. Mint ahogy nem kívánjuk az elesett orosz katonáknak emléket állító művek eltávolítását sem.
Ez az értelmetlen rombolás egy elmebaj, minden józan gondolkodású embert elborzaszt és felháborít. De ez ellen a csendes többség nem meri felemelni a hangját, mert akkor rasszistának nyilvánítják, megbélyegzik?
Innen kívánjuk amerikai és európai barátainknak, hogy sikerüljön úrrá lenniük ezen a zűrzavaron. Bátorítjuk Őket, ne hagyják, hogy nemzeti emlékhelyeiket, nagyjaik képmásait kicsinyes indulatból lerombolják. Mert ezzel feladják örökségüket, elveiket, és további erőszakos lépésre bátorítják fel ezt az egyébként is erőszakos kisebbséget. Ez pedig csak katasztrófába vezethet.
dr.Temesszentandrási György
