Korózs és a kuruzsló

Bethlen István, hazánk volt, és a legkegyetlenebb időkben is sikeres miniszterelnöke egy 1922-es parlamenti beszédében azt mondta, hogy „A demokrácia csakis a gazdag, jól felépített és magas kultúrájú országokhoz illő politikai forma. Azokban az országokban, ahol ezek a feltételek hiányoznak, a demokrácia durva politikai konfliktussá degradálódik, mert a teljes szólásszabadság és gyülekezési szabadság nagyhatalmú eszközök, amelyekkel félre lehet vezetni a tömegeket.” Vagyis nem kevesebbet állít Bethlen, minthogy az alapvető emberi jogokat felerősítő, továbbmegyek, az érzelmekre ható demagógiával félrevezetett tömegek bizony képesek olyan politikai konfliktusok gerjesztésére, amelyek elérhetik a demokráciák felszámolását is, ha azok valamilyen oknál fogva nem állnak szilárd lábakon.  Micsoda példákat láthatunk erre manapság. 103 év után ismét eldördült az Auróra cirkáló ágyúja, és jelt adott a fennálló államrend felszámolásának megkísérlésére. Csak míg annak idején a Téli Palota lerombolásával indult a kommuniz­mus pokla, ezúttal az amerikai Seattle rendőrségének bevételével.

Nem tudom, hogy valóban rasszista indíttatású volt- e a George Floyddal szemben durva túlkapással intézkedő rendőr fellépése, de tragikus és meg nem engedhető voltához nem fér kétség. Mindenesetre a történet rasszizmus – ellenes érzelmek felkorbácsolásával váltotta ki a rombolási ösztönöket a vélhetően nem túl magas kultúrával rendelkező tömegekből, vagyis az eredendő szabadságeszme kellő félrevezetés, demagógia mellett demokráciát romboló politikai konfliktussá fajult másodpercek alatt. Értelmetlen szobordöntéseket, antifa őrjöngéseket, rablásokat, üzlet-kifosztásokat, haláleseteket, autonóm, rendőrmentes, kommunista övezet létrehozását eredményezte, ahol minden ingyen van, és egyenlőnek hiszik magukat. De hogy így is maradjon, fegyveres őrök kellenek az autonóm terület határaira.

Igen, mi már jól ismerjük a jelenséget, a liberál-kommunizmus megérkezett hozzájuk. A kísértet pedig bejárja Nyugat- Európát is.

S bár az adott országok viszonylagos gazdagsága biztosított, de a látszat-jogvédő elvek túlhangsúlyozásával, a globalisták által irányított média sulykolt hazugságaival legyengített államszervezet és a most divatból (vagy éppen szervezettségből) ledegradált rendőrség erőtlensége miatt a demokrácia haldoklik az érintett országokban. Az anarchia ugyanis nem egyenlő a demokráciá­val. Viszont a rendőrség felszámolása egyenlő az adott államszervezet, államrend fenntarthatatlanságának kezdetével.

Mint 1917 – ben Oroszországban, vagy 1919-ben nálunk, kisebbségi terror dúlja fel azokat az országokat, amelyekben a hatalmukba kapaszkodó politikusok félnek az állam belső, és ne adj Isten külső rendjének védelmére rendelt ún. erőszakszervezetek felléptetésétől, és inkább féltérdre borulnak még azok is, akik jól tudják, hogy a Floyd ügyet egy igazságos bírói ítélettel lehet, és kell lezárni.

Igen, amikor az emberi jogokból a fedett vagy nyilvános hatalom birtokosai demagógiát kreálnak azért, hogy politikai céljukat elérjék, akkor van vége annak, amit demokráciának hívnak.  Főképp akkor, amikor a még nagyobb politikai konfliktus keltése érdekében rendőröket megdobálni való téglákat osztanak, mint Amerikában tették.

Félreértések elkerülése végett magam is elítélem a rabszolgatartást, a rasszizmus minden formáját, a rendőri túlkapásokat, de attól még nem támad kedvem egy pár száz évvel ezelőtt élt felfedező, nevesítetten Kolumbusz Kristóf szobrának ledöntésére, vagy egy luxusüzlet kifosztására. Ezekhez a történésekhez mértéktelen demagógia és hisztérikus, félrevezetett tömeg kell. Valószínű ilyesmire utalt Bethlen, amikor magas kultúrájú országok privilégiumának tartotta a demokráciát.
Hogy mi is pontosan a demagógia? Nézzük a közkedvelt Wiki szótárt. „Népámítás. Nagyhangú, megalapozatlan ígérgetés, és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszítása a tájékozatlan néptömegek megnyerésére.”

Lehet közvetlen, közvetett, szóban, írásban, ráutaló magatartással megvalósuló, megjelenhet videón, állító módban, vagy kérdésként, durván, finoman, de leginkább felháborodást okozva. Vagy az ember eredendő tisztességére alapozva, vagy humanitására, igazságérzetére, netán irigységére, vélt vagy valós sérelmeire hatva.

Mint ahogy azt nálunk a Korózs, a kuruzslónő, és a Szabó Tímea hármasa művelte. Oly szürreális mondatok hangoztak el előadásaikban, hogy az még hazugságoknak is elképesztően ostoba. Persze a halált, a félig bevarrt hasat, a betegek ellátatlanságát, a miniszterelnök meg a szakminiszter hihetetlen gonoszságának és szakmaiatlanságának szimbólumaként szánták belejajgatni a világba.

A dologban már nem is az a fontos, hogy mit mondott a kuruzslás miatt elítélt nő, meg hogy valójában mi is a végzettsége, vagy hogy ellenőrizték-e mondanivalója hitelességét. Nem az a fontos, hogy ki keresett meg kit, hanem az, hogy az egyesült ellenzék egyik tagpártja, az MSZP ilyen olcsó és ócska demagógiát alkalmaz. No meg a Párbeszéd is, Szabó Tímea parlamenti rikácsolásán keresztül. Jelen esetben még a hazugságuk sem zavaró, hisz tőlük megszoktuk már.

De a stílus, a mondanivaló mindent elmond róluk. Meg kell ismételnem a Wiki szótár fogalommeghatározását: a demagógia az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszítása a tájékozatlan néptömegek megnyerésére. Nekik ez a céljuk, ez a mondanivalójuk. Korózs és a kuruzsló. Micsoda alliteráció! De ha nem lírában gondolkodunk, akkor egyszerűen az a helyzet, hogy megtalálta a zsák a foltját. Az MSZP legfőbb szociálpolitikusa és egy jogerősen elítélt bűnöző, aki a politikus számára „nagyszerű asszony”. Így lassan már azt is érteni vélem, miért is küzd az ellenzék azért, hogy az iskolákban csökkentsék az óraszámokat. Ha képzetlen marad a tömeg, gyorsabban beérik a demagógia. Ráadásul úgy tűnik, még arra sincs szükség, hogy legalább a félrevezető demagógia-árus legyen magas kultúrájú személy. Elég, ha megfelelően ostoba, és az ellenfél iránti gyűlölet már befészkelte magát a szívébe.

Miért kell ennyire primitívnek nézni a választókat?

A családfakutatás manapság nagy divat, és így van ez jól. Érdekes érzés, amikor az ember egy virtuális időutazásból megtudja, kik voltak az ősei, milyen genetikát örökölt. A származás kötelez, vallják sokan, és tény, hogy az nem csupán tartást, büszkeséget, esetleg szégyent okoz, de elvárásokat, néha felelőtlen előítéleteket is maga után vonz. Vélhetően inkább titkolni való, ha az ember azt tudja meg, hogy felmenői között voltak megveszekedett nácik vagy gyűlölt őskommunisták, esetleg bűnözők, gyilkosok. S valószínű jobban kihúzza magát, ha a vérvonala alapján családfája visszavezethető főúri származásig, világhírű tudósig, művészig, nemzeti hősig, neves politikusig.

Az epigenetika már bebizonyította, hogy nem csupán a gének alapján kódolt fizikai adottságokat, például a magasságot, haj-vagy szemszínt, testalkatot, tehetséget örökölünk, hanem mindannak a tudásnak, az élet történései feldolgozásának hatásait is, amit felmenőink megszereztek, megtapasztaltak. Az új tudományág szerint lehetséges a családcentrikusság, a szeretet, vagy a hazaárulásra való hajlam öröklése is, és az egyéni érzelmek, szokások, sőt, az elfogyasztott ételek egészségre gyakorolt hatása is bejut, bejuthat az örökítő kromoszómákba. Természetesen az egyén mikro-,-és makroklímája, amelyben felnő és szocializálódik, nagyban módosíthat a jellemen.

De hogy mi köze van az epigenetikának Korózshoz?

Az, hogy a Wikipédia szerint Korózs édesanyja révén Mészáros Lázár, az első felelős magyar kormány hadügyminiszterének leszármazottja. Az 1796-1858 között élt politikus nagytudású hazafi, és nemzeti érzelmű miniszter volt. Nyilván Korózs is büszke családi ősére. Mészáros nagy műveltségének, szakmai munkájának, hazaszeretetének, nemzetszolgálatának köszönhette méltán elismert hírnevét.

Szegény epigenetikusok! Korózs esete vajon megdönti a tudományukat, vagy „a kivétel erősíti a szabályt” elve érvényesül? Mindenesetre egy tény. Arra soha nincs lehetőség, hogy megtudjuk, őseink büszkék-e ránk tetteinkért? Mészárost sem fogjuk tudni megkérdezni, büszke -e leszármazója, Korózs politikai viselkedésére, demagógiából fakadó mesterkedéseire.

De attól tartok, a volt hadügyminiszter most forog a sírjában.

(A szerző jogász)