A „Határokon átívelő Trianon” c. tanulmány részlete
A történelmi elemzés a magyar nép ártatlanságát bizonyítja a trianoni békediktátum okait és a győztesek rablási törekvéseit illetően. Magyarország azzal, hogy a XIII – XVI. században két ízben is védte magát és ezzel egész Nyugat-Európát és kereszténységet a tőle idegen népektől és vallástól (ugyanígy később, a XX. században, amit dolgozatomban részletesen kifejtek), kétszer is elvesztette őshonos népességének olyan nagy részét, hogy soknemzetiségű országgá lett, amelyben a magyarság kezdett kisebbséget alkotni. Emellett az ország elveszítette függetlenségét. A XVIII –XX. században teljesen a Habsburg-dinasztia Osztrák Császárságának uralma alá került, több Habsburg-ellenes nemzeti felkelés ellenére. Nem tudott saját, önálló nemzeti politikát folytatni. Ezért az I világháborúhoz kénytelen volt Austria oldalán csatlakozni, a befejezése után pedig, amelyben a központi hatalmak, köztük a Habsburg-monarchia lett a vesztes fél, Magyarországot is arra kényszerítették, hogy írja alá a trianoni békeszerződést, amelynek értelmében elvesztette területe 2/3 részét és saját – magyar – lakosságának 1/3 részét. Az erkölcsi bűn mindezért – miként korábban a Habsburgokat – elsősorban Franciaországot terheli, amely Németország és Ausztria hatalmának és túlsúlyának alapvető korlátozására törekedett, másodsorban a franciákkal együttműködő Nagy-Britanniát. Ez a két nagyhatalom a bűnös abban is, hogy tudomásul vették Magyarország szomszédjainak: Csehszlovákiának, Romániának és a Szerb Királyságnak a mohóságát, akik kihasználták Magyarország soknemzetiségű összetételét. Ha tehát tömören akarnánk válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a felelős Trianonért, az egész odáig vezető útért, ezt kellene mondanunk: NYUGAT-EURÓPA és a HABSBURGOK.
Magyarország a fenti igazságtalanságok ellenére tudja, hogy az erőpolitika nem vezet sehova, ezért egyesíti nemzete minden részét „a határok fölött átívelően”.
