Hányan vagyunk?

De mit teszünk hozzá mindehhez mi – polgárok, civilek? Hányan vagyunk? Hányan vannak közöttünk olyanok, akik a nemzetért, az országért való cselekvésre mindig készen állnak? Lássuk meg a Kárpát-medencében élő nemzettársainkat is, és így gondolkodva máris többen vagyunk, mint amit a magyarországi száraz statisztika sugall. Ha az Európai Unióhoz való tartozás egyben az európai polgár fogalmának létrejöttét és elfogadását is jelenti, úgy nem lehet kivetnivaló a Kárpát-medencei magyar polgárság egységes nemzeti erőként történő kezelésében. Sőt nekünk, uniós polgároknak éppen, hogy látnunk és hangoztatnunk kell: az unió kohéziós ereje nem csupán az országok szerződéskötéseiben rejlik, hanem sokkal inkább a nemzettudat szabadságának elfogadásában, és nem csupán a tagországok, hanem nemzetek uniójának közös akarattal történő kimondásában. Ez a hozzáadott érték az európai népek integrációs folyamatának magasabb szintjét eredményezi.

A nemzetben gondolkodó, aktív polgárok igénylik a részvételt a politikai döntéshozatalban, mind uniós, mind nemzeti polgári minőségükben. Magyarország sajátos helyzetének köszönhetően most az élére állhat annak az európai folyamatnak, amely a boldog állam (államok) megvalósításának célját tartja szem előtt. Ne feledjük: önmagában a pénz nem boldogít. Erre a mostani gazdasági világválság után a politikusok és a közgazdászok is kezdenek rájönni. A népfelség elvének elismerése, a demokratikus jogok kiterjesztése, a kormányok, azaz a mindenkori hatalom és a civil társadalom közjóért végzett közös tevékenysége teremti meg az emberek számára a hatékony és legitim országvezetéshez szükséges bizalmat. E téren jó jel, hogy az emberek és közösségeik bevonásával zajlik jelenleg is az alkotmányozás. Megszületett az új jogalkotási és a jogalkotásban történő társadalmi részvételről szóló törvény. A kormány kezdi felismerni, hogyha meg akarja őrizni repülőrajtos dinamizmusát, olyan nemzetállamot kell építenie, amelyben a problémák és érdekek nem ütköznek az államhatárokkal. Vegyük komolyan, hogy igazi határaink nem a tagországok, hanem az Európai Unió körül rajzolódtak ki.

„Suszter maradjon a kaptafánál” – mint a civil emberek egyik képviselője, ki kell emelnem a Nemzeti Civil Alap mint intézményes rendszer meghatározó fontosságát az előbb felvázolt együttműködés megvalósítása terén. A megújuló és a most készülő Civil törvényre alapozott NCA forrásaiból – ami jelenleg csak csörgedező patak, de reményeink szerint egyszer folyóvá duzzad – igazságosan, átláthatóan, hatékonyan és bürokráciamentesen éltetheti a Kárpát-medence civil közösségét. Segítségével kialakulhat a nemzet fenntartását jelentő civil háló. A jó kormányzás alapjává válhat az a nemzeti összefogás, amely párbeszéddel, együttműködéssel, feladatmegosztással, a közügyekben történő aktív civil részvétellel valósul meg. Most már csak az a kérdés: hányan vagyunk?

Szerző
CÖF

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!