1. A fővárosi gyermekétkeztetés (óvodás, iskolás, esetleg közétkeztetés) szerkezeti átalakítása. A vadkapitalizáció idején a privatizáció nem kímélte a nagyszerűen működő nonprofit érdekeltségben tevékenykedő gyermek- és közétkeztetés rendszerét sem.
A vidéki gyermekétkeztetés és a családi kistermelők összekapcsolását
Önök már rendeletben is szabályozták. Kétségtelen módon ez óriási előrelépés, hiszen a jobb minőségű étkeztetés biztosítása mellett termelői oldalon új munkahelyek alakulhatnak, és a vidék népesség megtartó szerepét is növelhetjük. Itt jegyezném meg, hogy az élelmi nyersanyagok termelése mellett szükségessé válik a vidéki piacok felvevőképességének növelése és az országos piacrendszer helyi termelésre alapozott bővítése. Következő lépésként elkerülhetetlen az élelmi nyersanyagok előállítása kapcsán a helyi kis feldolgozó üzemek létesítése. Világos, hogy a szezonális nyersanyag előállítások volumenét csakis tartósítással lehet éves szinten racionálisan kihasználni.
Előzőek előre bocsátása után a CÖF szakemberei, a Mezőgazdasági, Ipari Kerekasztal javasolják, hogy a fővárosi gyermek-, diák- és közétkeztetést „vissza kell államosítani”. A javaslat szerint a gyermekétkeztetést egy nonprofit cégnek kell ellátnia, amely a rendszerváltás előtt a Fővárosi Tanács égisze alatt működött Gyermekélelmezési Vállalat, később Juniornak nevezett cég mintájára alapítható. A körülbelül napi százezer gyermek ellátását biztosító új cég megalapozza a magyar családi és kisvállalkozók termékeire az igényt, és biztos piacot kínál számukra.
Természetesen ebben az esetben felvásárló központokat kell létrehozni a kistermelők termékeinek begyűjtésére és továbbítására. Szerződésekkel lehet éves viszonylatban előre garantálni a termékszükségletet, illetve az előállítók piacát.
Felháborító, hogy gyermekeink napi ellátását ma már külföldi kézben lévő, profitra orientált magáncégek végzik. Az önkormányzattal megkötött szerződések egyoldalúak, nem tükrözik a gyermekek érdekeit, sőt időnként akár összefonódásokat fedezhetünk fel a szerződéskötők között. A táplálkozás biológiai szükségleteinek kielégítését senki sem ellenőrzi, a beszerzett alapanyagok minősége és ára profitszerzésre irányul. Ezen állapot megszüntetése közös érdekünk, melyben szakembereink szívesen adnak tanácsot, illetve részvételükkel segítik a változtatásra irányuló munkát.
Ha a „visszaállamosítás” túlságosan nagy falatnak tűnik, figyelemmel arra, hogy az önkormányzatok támogatása nélkül a külföldi tulajdonú cégek munkája ellehetetlenül, célszerűvé válik az eddig megkötött szerződések alapos átvizsgálása és megváltoztatása.
Elképzeléseink szerint minimálisan előírandó és ellenőrizendő a nyersanyag beszerzés formája és forrása, a táplálkozás biológiai kielégítésének feltételrendszere és az adófizetők pénzéből nyújtott szociális támogatás felhasználásának pénzügyi vonatkozásai.
2. Államtitkár Úr figyelmébe ajánljuk a „Vision Programot”, amely véleményünk szerint országos szinten optimális megoldást kínál a magyarországi családi és kisvállalkozások termelő tevékenységének szervezésére, az erre épülő piacok létesítésére, a kis feldolgozó üzemek telepítésére és az élelmiszeripari hungarikumok helyzetbe hozására. A részletes kifejtést mellékletben csatoljuk.
3. Kiváló kezdeményezésnek látszanak a sorra nyíló, magyar élelmiszeripari termékeket értékesítő üzletek. A multinacionális kézben lévő hipermarketekkel szemben ezen üzletek csak cseppek a tengerben.
A magyar feldolgozóipar a családi vállalkozások és kistermelők által jó minőségben előállított termékek megjelenítése a piacon erőteljesebb fellépést, nagyobb támogatást és célzott marketing munkát igényel. Létre kell hozni azt prototípus áruházat, amely méltó versenytársa lehet a hiper- és szupermarketeknek. Ennek kapcsán, elképzeléseink szerint, olyan magyar termékeket értékesítő áruházat kell megnyitni, amely a hungarikumokat és élelmiszer áruféleségeket nagy területen, reprezentatív módon tudja bemutatni. Ezen megoldáshoz kapcsolni kell egy új szervezeti modellt is. Ennek lényege, hogy egy 1.000 – 1.200 m2-es áruházat úgy kell tagolni, hogy abba különböző, szakosított módon megjelenő termékek kínálatát valósítsuk meg. Egyszerűen fogalmazva, az áruházban a termelők kezében működő, elkülönült kis boltokat hozunk létre. A termelőnek lehetősége van arra, hogy a termeléstől a szállításon keresztül az eladásig saját kezében tartsa a vertikumot (pl. ha a családjában nem talál erre alkalmas személyt, akkor a kereskedelmi rész működtetését is saját felelősségére oldja meg).
Az áruházban a következő kínálat alakítható ki:
- Kenyér, pékáru, sütemény
- Hús- és hentesáru
- Zöldség, gyümölcs
- Tej, tejtermék, sajtáru
- Borok, pálinkák
- Tartósított készítmények (lekvárok, befőttek, savanyúságok, száraztészták)
- Baromfi és tojás
Az első áruház kialakítása megfelelő termelői csoport szervezésével és az erre alkalmas épület megtalálásával (nagy parkolóval) kialakítható, a prototípus működtetése néhány hónapon belül bemutatható, a részt vevőknek vissza nem térítendő állami támogatással támogatást és hitel segítséget adhat az állam, lásd Széchenyi Terv.
4. Munkahely teremtési lehetőséget jelent Magyarország ivóvíz bázisa és a különleges vizet – például a PÍ-víz – exportja pl. az arab országokba, vagy a magyar ásványvíz eladásának kibővítése. Nem hanyagolhatjuk el termálvizeink jól átgondolt kihasználását sem. Ahol termálvíz van, ott nemcsak külföldi kézben lévő, egyen szolgáltatáscsomagot nyújtó egyen-szállodákat lehet építeni, hanem egyedi megjelenésű gyógyfürdőket is, amelyekhez a helybeliek munkájára alapozott szolgáltatások sora és a falusi házakban önellátó szálláslehetőség kapcsolódik. A jó természeti adottságú falvak így mind küllemükben, mind az ott élők életszínvonalában megújulhatnak. Nyugodtan elnevezhetjük ezeket „Európa gyógyító falvainak”, és fejlesztésükre Uniós pénzt is megcélozhatunk. A beruházásokat hitelekkel kell ösztönözni, a minél szélesebb körű orvosi ellátás, az egészségkultúra körébe tartozó szolgáltatások, a helyi adottságokat kihasználó sport- és szabadidős tevékenységek kialakítása érdekében.
A „gyógyító falu” új típusú turisztikai kínálatot teremthet, mivel a magas színvonalú szolgáltatást ötvözi a természetes környezet és a személyes vendégszeretet előnyeivel. Nemcsak egy-egy családnak, de akár az egész településnek munkát adhat, viszonylat kevés költséggel, amennyiben az elképzelés
átgondolt és célszerűen felhasznált állami segítség kapcsolódik.
A Civil Összefogás Fórum szervezésében működő szakkerekasztalok egyike, jelen esetben a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Kereskedelmi Kerekasztal javaslatával és közreműködésével, remélhetőleg az Önök véleménye szerint is, hamarabb juthatunk el közös érdekünk, a magyar patrióta szellemű gazdaság megvalósításához.
Együttműködésünk gyakorlati megvalósításához kérjük kijelölni a kapcsolattartó személyt.
Budapest, 2010. augusztus 21.
Másolatot kap: Dr. Fazekas Sándor miniszter
