Tanuljunk a 2002 és 2010 közötti, az ország lerongyolódását előidéző kormányzásból. Aki most a bevándorlás mellett kampányoló és a múlt gazdasági fájdalmait okozó pártokra szavaz, nem érti, hogy kutyából soha nem lesz szalonna.
A megvett nyugat-európai és hazai baloldali médiumok PC-nyelven éjjel-nappal közvetítik a két politikus agitátor, Frans Timmermans és Manfred Weber látszatcsatározását. A félrevezetés nagymesterei az EP-választásra készülő polgárokat ásítozó szamárnak nézik. A két szereplőnél szó sincs elkötelezettség melletti valóságos hiteles elvek követéséről, adok-kapok harcot sem láthatunk. Összegezve, a politikai színpadra küldött marionettfiguráktól messze esik, hogy – sportnyelven szólva – ketrecharcosoknak nevezzük őket. Feladatuk cirkuszt adni a népnek, elvonni a figyelmet a pénzmágnások és multik lopakodó akaratától, a birodalomként működtethető föderális típusú Európa kialakításáról. Ezek után nevén nevezhetjük a gyereket, azaz ők nem ketrecharcosok, hanem ketrecbe zárt pártrabszolgák.
Mondjuk ki, bohóckodnak. A baj csak az, hogy fellépéseikkel Európa kenyerét osztogatják – vagy inkább fosztogatják – az ellenőrzés nélkül, országainkba betörő keresztényellenes bevándorlóknak és a köztük megbújó terroristáknak. Egy cseppnyi szolidaritás sem szorult beléjük. Honfitársaink nyakára hozzák a félelmet, a csalogatott migránsokra pedig az embercsempészeket és a tengerbe fulladás mindennapos veszélyét.
A kontraszelektált brüsszeli politikusok és képviselők magatartásán nincs mit csodálkozni. A választások előtt tunyaságukat és hozzá nem értésüket szorgalmukkal tetézik. Az őket bizalmukkal megajándékozó állampolgáraiktól elszakadtak, tevékenységüket saját érdekeik képviseletére használják. Azok a kelet-közép-európai társaik, akik viszont komolyan vették nemzeteik polgárainak akaratát, kisebbségre kárhoztatva, szélmalomharcra kényszerültek. Elsősorban azért, mert a brüsszeli kinevezési technika antidemokratikussá vált, és kijelölte a mindenkori, mindenható szolgai elitet, az Európai Bizottságot.
Az elmúlt években az Európai Unió apparátusa korrupciógyanúsan a pénzmágnások és a multinacionális cégek befolyása alá került. A megvett képviselők és intézményi vezetők nem foglalkoztak az emberek sorskérdéseivel, napi feladataik közül népeik szolgálatát törölték. Mindennapos gyakorlattá tették a nem gazsuláló államok regulázását, parlamentjeik jogszerűtlen felülbírálását.
A fenti utat követi Frans Timmermans és Manfred Weber is, hiszen nekik a legfontosabb a megélhetéshez szükséges pozíciószerzés. Ők soha nem fognak az ismert kőkemény sportág ketrecharcos szereplőivé válni. Egy követ fújnak, a választók megtévesztésére néhány látszat politikai pofont bevisznek egymásnak, de közben összekacsintanak. Említett urak bevándorláspártiak, az üldözött keresztényeket nem kívánják megvédeni, kiszolgálják a finánctőkét, sajnálatos módon növelik a migránsözönt, és szívfájdalom nélkül szervezik Európa őslakosságának kicserélését. Ez álnok cselekvés, hiszen a meghívott és becsalogatott migránsok politikai és gazdasági rabszolgaságra vannak ítélve. Az európai polgárok adóforintjait nem a közjóra, hanem a migránsok szavazatainak megvásárlására használják. Igazolásul szolgálnak a névtelen bankkártyák, amelyek átvándorolhatnak a megbújó terrorista szervezetekhez.
Van mit söpörni saját házunk táján is. Itthon az amerikai típusú európai föderáció elkötelezett hívének hitvese Gyurcsányné, a bukott miniszterelnököt alt hangon utánozza, átvéve Clintonné szerepét. Üzenjük, csak óvatosan! A házassági balhék elkerülendők. Gy. F. pénzért és hatalomért mindenre vállalkozik, de szoknyát viselni nem szeretne. Igazi álbonviván, aki idős, tisztes asszonyoknak bókokat, hazug ígéreteket mondogató pozőr. Alkalmatlan országvezetőként megbukott, mégis volt párttársainak legfőbb intrikusa. Szerencsére jól szolgálja a magyar polgárok azon felismerését, hogy miért szükséges a Fidesz–KDNP elszigetelődése a szocliberálisoktól és a posztkommunistáktól.
A DK ketrece nemcsak kicsi, de rozsdás is. Hol van már az az idő, amikor a „Sződd a selymet elvtárs” indulóval vagy az „Arccal a vasút felé” szlogennel lelkesíteni lehetett az embereket. A pártvezér migrációs innovációja megbukott, nem vált példaértékűvé akkor sem, amikor egy-két napra befogadta az általa kétes módon lakott villába a migránsokat.
Tanuljunk a 2002 és 2010 között folyó, az ország lerongyolódását előidéző kormányzásból. Aki most a bevándorlás mellett kampányoló és a múlt gazdasági fájdalmait okozó pártokra szavaz, nem érti, hogy kutyából soha nem lesz szalonna. A neoliberálisokból és a posztkommunistákból nem válhat a keresztény civilizációt és a népfelséget tisztelő demokrata. Az utóbbi napokban az MSZP és az eszmeiségét elfogadó ellenzéki pártok előre vetítették, hogy mit várhatunk tőlük és a magyarokat patkányozó Bangónétól vagy attól az Ujhelyi Istvántól, aki demokratikusan megválasztott legitim kormányunkat illette hasonló szavakkal.
Tudatosítanunk kell, hogy a volt EP ellenzéki képviselőknek nem Brüsszelben, hanem a megszokott ketrecben van a helyük.
Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke
Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190513-ketrecharcosok
