A baloldalinak nevezett európai pártok az EP-választások közeledtével pánikrohamukban kapkodó cselekvésekkel próbálják igazolni téves politikájukat.
Úgy tűnik, későn tértek észhez, vezetőik hosszú idő óta elveszítették a bölcsek kövét. Ők azok, akik az illegális bevándorlást erőltetve, a gazdaság fellendítéséről és az integrálódni képtelen emberek szavazatairól álmodoznak. Mohóságuk árát a szuverenitásukat és identitásukat féltő államokkal kívánják megfizettetni, amelynek formája a befogadási kvóták elfogadtatása. Tekintve, hogy az unió egyelőre huszonnyolc tagország szövetsége, fegyveres beavatkozással nem lehet kényszeríteni az ellenálló országokat.
A világ 2014 óta gyökeresen megváltozott. Erre több ok-okozati összefüggést találhatunk, például az európai polgárok vezetőik hibás döntéseinek köszönhetően elvesztették biztonságérzetüket. Idegen népek kiszolgáltatottjainak érzik magukat, amit tetéz, hogy választott képviselőik önző módon csak saját pecsenyéjüket sütögetik. A brüsszeli politikai cirkusz fellazítja az országok közötti békés egyensúlyt. A Brexit megmutatta a demokrácia egyik lehetséges formuláját, az EU erőfitogtatása és az Európai Bizottság tárgyalási diplomáciája nem szolgálja a kontinens érdekeit. Következmény: jelentős gazdasági és katonai erővel rendelkező partnerünket veszítjük el.
A német és francia kormány tandemre ülve reménykedik abban, hogy duettjük megoldja Európa társadalmi, gazdasági és politikai krízisét. Tévednek.
Hiszen minél erőteljesebben tekernek, annál jobban eltávolodnak a valódi demokráciától, s így a nemzetben gondolkodó polgároktól. Azok a kormányok, melyek nem hallgatják meg népük akaratát, hatalomvesztéssel számolhatnak. A választott polgárok által adományozott bizalom ideiglenes, jó esetben is csak meghatározott ideig szól. Demokráciában mindig a többség dönt. A mai kor franciáit és németjeit láthatóan nem lehet olcsó politikai fogásokkal megetetni. Ácsolt trónra ülni, Brüsszelt vezetni hiú ábránd, és sérti az EU tagországainak egyenrangúságát.
Mégis úgy gondolják egyesek, a pénz beszél, a kutya ugat. Ám az országok s benne az emberek sorsát nem lehet aprópénzes bukszákba gyömöszölni. Tudják ezt a nyílt társadalom és az újkori honfoglalást támogató politikusok is. A háttérben színdarabot rendező pénzemberek úgy gondolják, elég az EU országainak vezetésére helytartókat megvenni, majd azt modern rabszolgatartással párosítva Egyesült Államokhoz hasonló föderációt kialakítva, egy kézben tartott kontinenskormányzással gyarmatokat létrehozni. Döntsön a nép!
Vannak sokan az Európai Parlamentben, akik pénzemberekhez dörzsölődve jólétüket szolgálva készek koncként odadobni Európát a farkasétvágyúaknak. De vannak több száz millióan, akik tisztelik és szeretik nemzetüket, becsülik őseik történelmi alkotásait és a zsidó–keresztény civilizáció további fejlődésében érdekeltek. Ők a népfelség hordozói, és rövidesen ismét szavaznak, amivel május végén megszabadíthatják féltve őrzött otthonaikat, családjaikat az ordas pénzmániákusoktól és az őket hűtlenül cserben hagyó, selejtezésre érett, megélhetési uniós képviselőktől.
Ha visszatekintünk, láthatjuk, életünkből mennyit vett el a kommunizmusnak, majd szocializmusnak becézett időszak. A posztkommunizmus és a szocliberalizmus most ölelkezik a rablókapitalizmussal, és visszavezetne bennünket az imperializmus korába. Áporodott a levegő a brüsszeli apparátus irodáiban. A szellőztetés elkerülhetetlen, különben egész Európa fulladásra ítéltetik. Itt az idő a dolgos adófizető civilek cselekvéseire. A huszadik század viszontagságait átélt és mindezt ismerő európai polgárok Európa békés életének és határainak megvédésére inspiráltak.
Jól érzékelhető ez, hiszen Olaszországtól Lengyelországig már szivárog befelé a friss levegő.
Szerző: Csizmadia László
Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/141379/Friss_levego
